How to involve medical history taking effectively in LSP teaching

The Department of Languages for Specific Purposes at the University of Pécs, Medical School (UPMS) has started to develop innovative practices; modernized blended-learning methods and tools in the field of medical communication (history taking).Educational material is worked out, communication courses are involved in pilot experimentation and digitally available educational material assist our foreign students in acquiring practical communication skills in medical Hungarian. Authenticity is ensured by internists and language teachers who collect and record doctor-patient conversations in our mother tongue while taking past medical history. Following the recording, the conversations are transcribed, segmented and according to EU standards texts of A1, A2, B1 (B2 as future intention) levels are worked out, as  foreign medical students arrive with no or very basic Hungarian. Video-recording of the history-taking scenes has been carried out with professional actors to prevent violation of privacy rights. As a next step task-based case studies, as well as check lists, have been designed to provide a professional perspective and to ensure the use of appropriate communication and linguistic tools. The pilot experiments are conducted in blended-learning university courses applying peer-assisted learning. The video-recorded conversations may be used in early beginning phases of language acquisition to enhance motivation, accelerate vocabulary expansion as well as raise diverse cultural awareness of the Hungarian doctor-patient communication that may be very different from the norms of the students’ home country. Provision of behavioural and communicational samples, pronunciation exercises, self-tests and keys enable personal learning, and equip the future doctors with the patient-centred conversational strategies for interviewing the 21st century patients of different ages, sex, background and rac

Introduction to the Pécs Model: Innovation in Teaching Medical History Taking

[EN] Among clinical skills, doctor-patient communication is considered a high priority in establishing the proper diagnosis. Therefore, our team at the Department of Languages for Specific Purposes at the University of Pécs, Medical School (UPMS) has designed an educational model to improve these fundamental skills. Our primary objective is to share these innovative practices with others. Peer-tutoring history taking courses are offered to international students assisted byHungarian senior students, as well as digitally available educational materials. The latter is based on authentic doctor-patient conversations (video-recordings in Hungarian) while acquiring the patient’s history. Following video recording, EU standardized texts from A1 to B2 levels are implemented including task-based case studies and check-lists to ensure the use of authentic communication. The scene for pilot experimentation is a university course with blended-learning methods; the video-recorded conversations are used in class, followed by hospital-based practice to promote motivation and increase cultural awareness. Aligned with the current general orientation of modern linguistics, we believe context-based language courses may better prepare physiciansfor interviewing their patientsin the 21st century.Koppán, Á.; Eklicsné Lepenye, K.; Halász, R.; Sebők, J.; Molnár, G. (2015). Introduction to the Pécs Model: Innovation in Teaching Medical History Taking. En 1ST INTERNATIONAL CONFERENCE ON HIGHER EDUCATION ADVANCES (HEAD' 15). Editorial Universitat Politècnica de València. 620-625. https://doi.org/10.4995/HEAd15.2015.52862062

A színész mint szimulált páciens az oktatásban a Pécsi Tudományegyetemen | Actor as a simulated patient in medical education at the University of Pécs

Absztrakt: Bevezetés: A XXI. századi orvosképzés kihívásaira adott egyik válasz a szimulációs oktatás, amely hozzájárul az orvostanhallgatók klinikai készségeinek hatékony fejlesztéséhez, csökkentve a klinikusok és a kórházi betegek terheit. Célkitűzés: A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán létrehoztunk egy szimulációs oktatási programot a MediSkillsLab intézményén belül, ahol célul tűztük ki az orvostanhallgatók anamnézisfelvételi és szakmai kommunikációs készségeinek interdiszciplináris formában történő hatékony fejlesztését. Módszer: A kurzust a korábbi évek magyar orvosi szaknyelvi oktatása során szerzett tapasztalataink mellett nemzetközi példák felhasználásával hívtuk életre. Módszerül az Amerikában már az 1960-as években elterjedt Standardized Patient Programot választottuk. Eredmények: Az újdonság egyrészt a program hazai, elsőkénti bevezetésében, másrészt interdiszciplinárissá tételében rejlik. Az órákon szakorvosok, nyelvészek, színész-páciensek és orvostanhallgatók együttműködésével fejlődik a hallgatók szakmai, szaknyelvi és kommunikációs kompetenciája. Következtetés: A kurzust teljesítő diákokkal készített interjúk megerősítik a módszer létjogosultságát, amelynek eredményeként a betegekkel eredményesebben kommunikáló orvosok kezdhetik meg klinikai munkájukat. Orv Hetil. 2017; 158(26): 1022–1027. | Abstract: Introduction: Medical training in the 21st century faces simulation-based education as one of the challenges that efficiently contributes to clinical skills development while moderating the burden on the clinicians and patients alike. Aim: The University of Pécs, Medical School has launched a simulation program in the MediSkillsLab based on history taking with actors to improve patient interviewing communication skills. Method: This new program was inspired by experiences gathered in previous medical language teaching and integrates the method of the “Standardized Patient Program”. The method has been applied in America since the 1960s. Results: This is the first time the program has been introduced in Hungary and implemented in an interdisciplinary design, where medical specialists, linguists, actor-patients and medical students collaborate to improve professional, language and communicative competence of the students. Conclusion: A course like this has its pivotal role in the medical training, and as a result more efficient and patient-oriented communication may take place at the clinical setting. Orv Hetil. 2017; 158(26): 1022–1027

CORE MUSCLE ASSESSMENT OF DANCERS

Background. To assess habitual postures as well as postures considered correct by dancers of different styles, and the intensity of their (low) back pain. To examine spinal functional status, strength and flexibility of core muscles necessary for correct posture and lumbar motor control skills. Our hypothesis is that lower back pain and deviation in the functional status of the spine are more common among dancers aged 9-18 than in the average population, or other sportsmen. Despite regular trainings, weakness is observed in muscles needed for correct posture. Methods. Our survey sample consists of members of three different dance genres. Groups examined include a classic ballet, a hip-hop dance and a ballroom dance group (n=92, mean age:14.15± 2.96). Examination of habitual postures and postures considered correct was performed by a photogrammetric test, while the intensity of low back pain was measured by a visual analogue scale, and the Roland-Morris questionnaire. Lumbar motor control skills were examined by sitting forward lean test and the strength of core muscles by the core test. Results. In posture analysis significant difference was found in anterior view of the posture considered correct; ballroom dancers showed significantly better posture (p=0. 038), than the other two groups examined. During the examination of low back pain intensity by a visual analogue scale ballroom dancers reported about the negative effect of pain on performance to a significantly higher degree (p=0.019). Core test demonstrated significantly better core muscle strength among ballroom dancers (p=0.000), than in the other two groups. Conclusion. Neither habitual, nor the posture considered correct of the dancers meet the requirements of the biomechanically correct posture. Low back pain manifests at an early age among dancers affecting their performance. Lumbar motor control skills and core muscle strength are inadequate despite regular exercise

Az improvizációs tréningek lehetséges szerepe a kommunikáció optimalizálására a sürgősségi ellátásban = The potential role of improvisation training to optimize communication in emergency care

Bevezetés: Az akut ellátás egyik leggyakoribb kihívása a térben és időben limitált kommunikáció a betegekkel, hozzátartozókkal és egymás közt a kollégákkal. Ugyanakkor számos bizonyíték szól amellett, hogy az ellátás minősége, a betegelégedettség, a dolgozói elégedettség egyszerű kommunikációs eszközökkel (tréningekkel) javítható, mérhető, kutatható. Célkitűzés: A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja Sürgősségi Orvostani Tanszékének Sürgősségi Betegellátó Osztályán dolgozókkal önkéntes részvétellel végzett vizsgálatokkal is ezt a célt tűztük ki. Módszer: Képzett pszichológus-színésszel és orvosi kommunikációban jártas szenior szakorvos közreműködésével vizsgáltuk az orvosi alkalmazott improvizáció kommunikációra gyakorolt lehetséges hatását oly módon, hogy a résztvevők – improvizációs gyakorlatok, feladatok teljesítése után – különböző kommunikációs kihívást szimuláló szituációkban tudták tesztelni magukat. A foglalkozásokat bemelegítő improvizációs elemekkel kezdtük, majd előre meghatározott feladatokkal folytattuk, végül a tréningeket megbeszéltük. Kérdőíves vizsgálattal (Személyközi Bizalom Kérdőív – ICQ) ellenőriztük az improvizáció potenciálisan kedvező hatását a sürgősségi kommunikációra. Eredmények: Vizsgálataink igazolták, hogy az alkalmazott orvosi improvizációs elemek, a kommunikációs készségek játékos keretek közötti fejlesztése nemcsak asszertívebbé és empatikusabbá teszi a résztvevőket, hanem – felkészítés után – gördülékenyebb és hatékonyabb információcserét eredményez. Megbeszélés: A tréningeken részt vevőktől érkezett pozitív visszajelzések ugyancsak ezt támasztják alá. Célunk egy olyan, az akut ellátókra fókuszáló improvizációs tréning kidolgozása, mely kezdeti tapasztalataink alapján optimalizálhatja a betegekkel, hozzátartozókkal történő és a szakemberek egymás közötti kommunikációját. Következtetés: Az improvizációs technikák alkalmazása az akut betegellátás általunk vizsgált szegmensében új utakat nyithat meg a kommunikáció javításában. | Introduction: One of the most common challenges in acute care is the time- and space-limited communication with patients, relatives and colleagues. There is ample evidence, however, that the quality of care, patient and staff satisfaction can be improved, measured and researched using simple communication tools (e.g., training). Objective: This improvement was what we focused on when carrying out voluntary participation surveys with the staff of the Department of Emergency Medicine of the Clinical Centre of the University of Pécs. Method: With the help of a trained psychologist-actor and a senior specialist in medical communication, we investigated the potential impact of applied improvisation on medical communication by testing the participants in various situations simulating communication challenges after having completed an improv-based communication training full of exercises, games and tasks. After warm-up games taken from improv, the participants completed pre-defined tasks and finished every session with discussion and self-reflective feedback. Questionnaire (Interpersonal Confidence Questionnaire – ICQ) was used to check the potentially positive impact of improvisation on emergency communication. Results: Our studies confirmed that the applied elements of medical improvisation, developing communication skills through play not only make participants more assertive and empathic, but also – after preparation – lead to a smoother and more effective exchange of information. Positive feedback from participants in the training sessions also confirms this. Discussion: Our aim is to develop an improvisation-based communication training focused specifically on acute care providers, which, based on our initial experience, could optimize communication with patients, relatives and also between professionals. Conclusion: Application of improvisational techniques in this segment of acute care studied by us might open new perspectives to improve communication