Eosinophil oesophagitis étrendi és gyógyszeres vonatkozásai

Eosinophilic esophagitis is considered to be a chronic antigen-driven disease whereby food and/or aeroallergens induce a chronic inflammatory infiltrate in the esophagus leading to pathological hyperplasia of the epithelial and muscular layers, fibrosis of the lamina propria and symptoms of dysphagia and food impaction. Eosinophilic esophagitis is often associated with other allergic diseases such as asthma or atopic dermatitis. Current first line treatments of the disease include strict dietary modification and topical anti-inflammatory steroids. In this review the authors summarize currently available treatment strategies of eosinophilic esophagitis

Koffein: hagyományos és új terápiás indikációk, valamint felhasználás dermatológiai modellvegyületként = Caffeine: traditional and new therapeutic indications and use as a dermatological model drug

Absztrakt: A kávéfogyasztás a XV. századtól kezdve terjedt el világszerte. Elterjedése nemcsak a kávéital kiváló aromájának, hanem a benne lévő hatóanyagoknak, így elsősorban a koffeinnek köszönhető. Ebben a tanulmányban ismertetjük a koffein komplex teljesítményfokozó hatásának hátterében álló mechanizmusokat, illetve bemutatjuk az utóbbi évtizedekben egyre szélesebb körben folytatott, új indikációs területekre irányuló kutatásokat. Számos vizsgálat foglalkozik a neuroprotektív (Alzheimer- és Parkinson-kór-ellenes) és hepatoprotektív hatásokkal, illetve külön kitérünk az egyik legperspektivikusabb új területre, a bőr tumoros elváltozásainak megelőzésében játszott szerepére. Ez utóbbi mind sejtes rendszerekben, mind pedig in vivo körülmények között bizonyítást nyert. Egyebek mellett ezeken az eredményeken alapul a koffein, illetve a kávé kozmetikai és bőrgyógyászati készítményekben történő alkalmazása. Erősen hidrofil tulajdonsága miatt a koffeint transdermalis kísérletekben modellanyagként is felhasználják. Új gyógyszerformulációk tervezéséhez, összehasonlításához is alkalmazható, bár dermalis felszívódásában a follicularis útvonal is fontos szerepet játszik. Összességében a koffeinmolekula számos újonnan felfedezett kedvező hatással rendelkezik, de vigyázni kell a felelőtlen fogyasztásával. Túlzott bevitele számos nemkívánatos hatást is okozhat, illetve hozzászokott egyéneknél elhagyásakor megvonási tünetek léphetnek fel. Orv Hetil. 2018; 159(10): 384–390. | Abstract: Coffee consumption had already been described in the 15th century. The spreading of coffee drinking was not only a consequence of its delicious aromatic taste, but also of its pharmacological effects, especially due to its caffeine content. In this review, the mechanisms behind its complex stimulatory effects and the latest studies on the possible new therapeutic indications of caffeine are summarized. Several papers reported the neuroprotective (in Alzheimer’s and Parkinson’s disease) and hepatoprotective profiles of caffeine, and we show the most promising new results about its preventive properties in dermal malignancies. These findings were described both in cell cultures and in vivo. The application of caffeine and coffee in cosmetology and dermatological products is based on their antioxidant property and on the above-mentioned beneficial effects. Caffeine is also presented here as a dermatological model drug due to its hydrophilic profile. It can be used for designing and comparing different novel drug formulations, although beside the transcellular route, the follicular and transappendageal pathways play also important roles in its skin penetration. Taken together, caffeine molecule has many recently discovered beneficial pharmacological effects, but one should be careful with its excessive consumption. It can result in several adverse events if overdosed and in case of regular intake of high doses, after abandonment, withdrawal symptoms may appear. Orv Hetil. 2018; 159(10): 384–390

A coeliakia genetikai es epigenetikai vonatkozasai.

Genetic backround of coeliac disease has been subjects to intensive research since decades. However, only results of HLA phenotyping have been taken over to routine clinical practice. Meanwhile, data on the role of epigenetical factors in the manifestation of diseases have been emerging. In coeliac disease, there are several questions both in the fields of genetics and epigenetics yet to be answered. In this review, a cross section of current knowledge on these issues is presented with special interest regarding the future clinical applications. Orv. Hetil., 2014, 155(3), 83-88

Intestinalis zsírsavkötő fehérje: az enterocytakárosodás markere akut és krónikus gasztroenterológiai kórképekben

Absztrakt Az intestinalis zsírsavkötő fehérje a zsírsavkötő fehérjék családjába tartozó, a vékony- és vastagbél enterocytáinak citoszoljában termelődő, kis molekulasúlyú fehérje. Az enterocytasejtek membránintegritásának megbomlását követően megjelenik a szisztémás keringésben, és a vesék glomerularis szűrőjén keresztül kiválasztódik a vizeletbe. A szerzők akut és krónikus enterocytakárosodással járó gastrointestinalis kórképekben az intestinalis zsírsavkötő fehérje biomarkerként való használatával kapcsolatos vizsgálatokat tekintik át. Orv. Hetil., 2016, 157(2), 59–64

HLA-DQ2 homozygosis increases tTGA levels at diagnosis but does not influence the clinical phenotype of celiac disease: a multicenter study

L

Does dermatitis herpetiformis result in bone loss as coeliac disease does? A cross sectional study

Introduction and objectives: coeliac disease (CD) and its cutaneous manifestation, dermatitis herpetiformis are both (DH) gluten-sensitive diseases. Metabolic bone disease is common among patients with CD, even in asymptomatic forms. Data are scarce about bone density in patients with dermatitis herpetiformis. The aim of our study was to compare bone mineral density (BMD) of celiac and dermatitis herpetiformis patients. Methods: 34 coeliac patients, 53 with dermatitis herpetiformis and 42 healthy controls were studied. The mean age was 38.0 ± 12.1, 32.18 ± 14.95, 35.33 ± 10.41 years in CD, dermatitis herpetiformis, and healthy controls, respectively. Bone mineral density of the lumbar spine, the left femoral neck and radius were measured by dual-energy X-ray absorptiometry. Low bone density, osteopenia and osteoporosis were defined as a body mass density (BMD) T-score between 0 and -1, between -1 and -2.5, and under -2.5, respectively. Results: at lumbar region, consisting of dominantly trabecular compartment, a decreased BMD was detected in 49 % (n = 26) patients with dermatitis herpetiformis, 62 % (n = 21) of CD patients, and 29 % (n = 12) of healthy controls, respectively. Lower BMD were measured at the lumbar region in dermatitis herpetiformis and CD compared to healthy subjects (0.993 ± 0.136 g/cm² and 0.880 ± 0.155 g/cm² vs. 1.056 ± 0.126 g/cm²; p < 0.01). Density of bones consisting of dominantly cortical compartment (femoral neck) did not differ in dermatitis herpetiformis and healthy subjects. Conclusions: our results show that a low bone mass is also frequent among patients with dermatitis herpetiformis. Bone mineral content in these patients is significantly lower in those parts of the skeleton which contain more trabecular than cortical bone