Review on PACAP-Induced Transcriptomic and Proteomic Changes in Neuronal Development and Repair

Pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP) is a neuropeptide with widespread occurrence and diverse biological effects. Among its several different effects, of special importance is the action of PACAP on neuronal proliferation, differentiation and migration, and neuroprotection. The neuroprotective mechanism of PACAP is both direct and indirect, via neuronal and non-neuronal cells. Several research groups have performed transcriptomic and proteomic analysis on PACAP-mediated genes and proteins. Hundreds of proteins have been described as being involved in the PACAP-mediated neuroprotection. In the present review we summarize the few currently available transcriptomic data potentially leading to the proteomic changes in neuronal development and protection. Proteomic studies focusing on the neuroprotective role of PACAP are also reviewed and discussed in light of the most intriguing and promising effect of this neuropeptide, which may possibly have future therapeutic potential

Stereoselective Synthesis and Antiproliferative Activities of Tetrafunctional Diterpene Steviol Derivatives

A new family of diterpene-type aminotriol derivatives has been synthesised from stevioside in a stereoselective manner. The key intermediate spiro-epoxide was prepared through the methyl ester of the allilyc diol derived from steviol. The oxirane ring was opened with primary and secondary amines, providing a versatile library of aminotriols. The corresponding primary aminotriol was formed by palladium-catalysed hydrogenation, and an N,O-heterocyclic compound was synthesised in a regioselective reaction. All new compounds were characterised by 1D- and 2D-NMR techniques and HRMS measurements. In our in vitro investigations, we found that the aromatic N-substituted derivatives exhibited high inhibition of cell growth on human cancer cell lines (HeLa, SiHa, A2780, MCF-7 and MDA-MB-231). The antiproliferative activities were assayed by the MTT method. Furthermore, the introduction of an additional hydroxy group slightly increased the biological activity. The drug-likeness of the compounds was assessed by in silico and experimental physicochemical characterisations, completed by kinetic aqueous solubility and in vitro intestinal-specific parallel artificial membrane permeability assay (PAMPA-GI) measurements

Exacerbation of collagen induced arthritis by Fcγ receptor targeted collagen peptide due to enhanced inflammatory chemokine and cytokine production

Antibodies specific for bovine type II collagen (CII) and Fcγ receptors play a major role in collagen-induced arthritis (CIA), a mouse model of rheumatoid arthritis (RA). Our aim was to clarify the mechanism of immune complex-mediated inflammation and modulation of the disease. CII pre-immunized DBA/1 mice were intravenously boosted with extravidin coupled biotinylated monomeric CII-peptide epitope (ARGLTGRPGDA) and its complexes with biotinylated FcγRII/III specific single chain Fv (scFv) fragment. Disease scores were monitored, antibody titers and cytokines were determined by ELISA, and binding of complexes was detected by flow cytometry and immune histochemistry. Cytokine and chemokine secretion was monitored by protein profiler microarray. When intravenously administered into collagen-primed DBA/1 mice, both CII-peptide and its complex with 2.4G2 scFv significantly accelerated CIA and increased the severity of the disease, whereas the monomeric peptide and monomeric 2.4G2 scFv had no effect. FcγRII/III targeted CII-peptide complexes bound to marginal zone macrophages and dendritic cells, and significantly elevated the synthesis of peptide-specific IgG2a. Furthermore, CII-peptide containing complexes augmented the in vivo secretion of cytokines, including IL-10, IL-12, IL-17, IL-23, and chemokines (CXCL13, MIP-1, MIP-2). These data indicate that complexes formed by the CII-peptide epitope aggravate CIA by inducing the secretion of chemokines and the IL-12/23 family of pro-inflammatory cytokines. Taken together, these results suggest that the in vivo emerging immune complexes formed with autoantigen(s) may trigger the IL-12/23 dependent pathways, escalating the inflammation in RA. Thus blockade of these cytokines may be beneficial to downregulate immune complex-induced inflammation in autoimmune arthritis

A here cysticus elváltozásai csecsemőkorban - négy eset ismertetése

Összefoglaló. Csecsemőkorban a here cysticus elváltozásai ritka entitásnak számítanak. Az angol nyelvű szakirodalom kevés hasonló esetről számol be, a 2000-es évek elejéig publikált esetek harmadában orchiectomia történt. A hisztológia a leggyakrabban teratomát, a legritkábban egyszerű cystát igazol. Mindkét elváltozás jóindulatú, egyéves kor alatt a leggyakoribb. Közleményünkkel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ezen esetek kezelése során törekedni kell a here megtartására. A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinikájának Manuális Tanszékén és a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet I. Gyermek Ssebészeti és Traumatológiai Osztályán 2015 és 2018 között 4 csecsemőben észleltük a here cysticus elváltozását. A betegek kórtörténeti adatainak részletes retrospektív elemzését és a szakirodalom áttekintését végeztük. Mind a 4 alkalommal a csecsemő féléves kora előtt észleltek egyoldali, panaszokat nem okozó herezacskófél-megnagyobbodást. Az ultrahangvizsgálat 3 esetben szoliter cysticus képletet talált. 1 esetben szeptált, sűrű folyadékkal telt cysticus képletet véleményezett, számottevő hereállomány nem mutatkozott. Ennél a betegnél mágnesesrezonancia-vizsgálat is készült, mely teratoma lehetőségét vetette fel. A feltárás során mindegyik csecsemőben cysticus képletet találtunk. 3 betegnél hereszövet-megtartó műtétet (enucleatiót) végeztünk. 1 esetben az érdemben megtartható hereszövet hiánya, valamint teratoma gyanúja miatt orchiectomia történt. A kórszövettan két esetben egyszerű cystát, két esetben praepubertalis teratomát igazolt, melyek jóindulatú elváltozások. A here cysticus elváltozásai csecsemőkorban döntő többségben benignusak. Az egyszerű cysta és a praepubertalis teratoma egyaránt jóindulatú elváltozás, malignus transzformációra nem hajlamosak. A képalkotó eljárások közül az ultrahangvizsgálat elegendő lehet a kezelési terv felállításához. Mindig törekedni kell a here megtartására, a lehető legtöbb hereszövet megkímélésére. Kórszövettani vizsgálat nélkül a here eltávolítása ebben az életkorban nem javasolt

Is early limited surgery associated with a more benign disease course in Crohn’s disease?

AIM: To analyze the difference in disease course and need for surgery in patients with Crohn's disease (CD). METHODS: Data of 506 patients with incident CD were analyzed (age at diagnosis: 31.5 ± 13.8 years). Both hospital and outpatient records were collected prospectively with a complete clinical follow-up and comprehensively reviewed in the population-based Veszprem province database, which includes incident CD patients diagnosed between January 1, 1977 and December 31, 2008. Follow-up data were collected until December 31, 2009. All patients included had at least 1 year of follow-up available. Patients with indeterminate colitis at diagnosis were excluded from the analysis. RESULTS: Overall, 73 patients (14.4%) required resective surgery within 1 year of diagnosis. Steroid exposure and need for biological therapy were lower in patients with early limited surgery (P < 0.001 and P = 0.09). In addition, surgery rates during follow-up in patients with and without early surgery differed significantly after matching on propensity scores (P < 0.001, HR = 0.23). The need for reoperation was also lower in patients with early limited resective surgery (P = 0.038, HR = 0.42) in a Kaplan-Meier and multivariate Cox regression (P = 0.04) analysis. However, this advantage was not observed after matching on propensity scores (P(Logrank) = 0.656, P(Breslow) = 0.498). CONCLUSION: Long-term surgery rates and overall exposure to steroids and biological agents were lower in patients with early limited resective surgery, but reoperation rates did not differ

„A Crohn-betegség epidemiológiájának változásai a Veszprém megyei populációs adatbázis feldolgozása alapján”

A multifaktoriális eredetű Crohn-betegség genetikailag hajlamos egyénekben különböző környezeti tényezők hatására jön létre. A nem megfelelően kontrollált immunszabályozás hatására folyamatosan aktivált gyulladásos válaszreakció és a normál bélflórával szembeni túlérzékenység alakul ki. A betegség kialakulásában mindezek alapján genetikai, immunológiai, mikrobiológiai és környezeti tényezők is egyaránt fontos szerepet játszanak. A betegség etiológiájának kutatásában folyamatosan zajló vizsgálatok már 200 génpolimorfizmust és számos mikrobiotát összefüggésbe hoztak a betegség kialakulásával. A betegség leggyakrabban fiatalkorban indul, élethosszig tartó visszatérő aktivitásával jelentősen befolyásolja a betegek szociális helyzetét, munkavégző képességét, összességében a betegek életminőségére is negatív hatással bír. A nemzetközi eredményekkel összhangban, tanulmányainkban igazoltan jelenleg is magas a betegség incidenciája és különösen a gyermekkorban észlelhető, egyre növekvő incidencia miatt a betegség jelentősége igen nagy, amely az egészségügyi ellátórendszerre is nagy terhet ró. A gyermekkorban induló IBD-re a kiterjedtebb lokalizáció és agresszívabb viselkedésforma jellemző és a gyermekek között magasabb az immunszuppresszív kezelés szükségének aránya is. A betegek követése során azonban a felnőttkorihoz hasonló lefolyást mutat, a kialakuló szövődmények aránya is a felnőttkorival megegyező mértékű. Az évtizedekig is fennálló intestinalis gyulladás összefüggésbe hozható rosszindulatú daganatok kialakulásával. Eredményeink alapján van azonban egy fenotípus (vastagbél-lokalizációjú, szűkületes betegségforma), amely már rövid betegségtartam mellett is kifejezett rizikót jelent a colorectalis rák kialakulására, így a betegek ezirányú szűrése is kiemelt jelentőségű. A lymphoma előfordulási aránya igen alacsony volt és kialakulásában nem találtunk összefüggést az alkalmazott gyógyszeres kezeléssel. A betegség komplex volta miatt csak a multidiszciplináris terápiás megközelítés hozhat eredményt a szövődmények megelőzésében és kezelésében, a betegek életminőségének javításában