Renal cell carcinoma in end-stage renal disease: A retrospective study in patients from Hungary

Introduction: End-stage renal disease (ESRD) and acquired cystic kidney disease (ACKD) are known risk factors for renal cell carcinoma (RCC). Hereby, the clinicopathological features of RCCs developed in ESRD were investigated. Methods: A database consisting of 34 tumors from 31 patients with ESRD among 2 566 nephrectomy samples of RCC was built. The demographic, clinical, and follow-up data along with pathological parameters were analyzed. The RCCs were diagnosed according to the current WHO Classification of Urinary and Male Genital Tumors. Results: Twenty-two tumors developed in men and 12 in women, with a median age of 56 years (range: 27-75 years). The causes of ESRD were glomerulonephritis (n=7), hypertensive kidney disease (n=6), autosomal dominant polycystic kidney disease (n=6), chronic pyelonephritis (n=4), diabetic nephropathy (n=3), chemotherapy-induced nephropathy (n=1), and undetermined (n=4). ACKD complicated ESRD in 12 patients. The following histological subtypes were identified: clear cell RCC (n=19), papillary RCC (n=5), clear cell papillary tumor (n=5), ACKD RCC (n=3), and eosinophilic solid and cystic RCC (n=2). The median tumor size was 31 mm (range: 10-80 mm), and 32 tumors were confined to the kidney (pT1-pT2). There was no tumor-specific death during the period of this study. Progression was registered in one patient.Conclusion: In our cohort, the most common RCC subtype was clear cell RCC (55%), with a frequency that exceeded international data appreciably (14-25%). The incidence of clear cell papillary tumor and ACKD RCC (14.7% and 8.5%) was lower than data reported in the literature (30% and 40%). Our results indicate a favorable prognosis of RCC in ESRD

Túl a diagnózison – a vesebiopszia értéke a klinikai gyakorlatban két glomerularis betegség példáján keresztül = Beyond the diagnosis – the value of renal biopsy in clinical practice through the example of two glomerular diseases

Az összefoglalóban utalunk azokra a közleményekre, amelyek megalapozták a vesebiopszia mint diagnosztikus eljárás helyét a nefrológiában, röviden áttekintjük a lupus nephritis és az IgA glomerulonephritis patomechanizmusát, valamint részletesen bemutatjuk a két betegség korábbi és jelenleg elfogadott klasszifikációs rendszereit és ez utóbbiak klinikai értékét. | In this review, the publications that established the value of renal biopsy in nephrology are referenced, the pathomechanism of lupus nephritis (LN) and IgA glomerulonephritis (IgAGN) is briefly summarized, and a detailed account is given on the previous and currently accepted classification systems of LN and IgAGN and on the prognostic relevance of these systems

Peritubular capillary basement membrane multilayering in early and advanced transplant glomerulopathy: quantitative parameters and diagnostic aspects.

The ultrastructural quantitative aspects of peritubular capillary basement membrane multilayering (PTCBML) were examined in 57 kidney transplant biopsies with transplant glomerulopathy (TG). The measurements included three cutoffs [permissive: 1 PTC with 5 basement membrane (BM) layers, intermediate: 3 PTCs with 5 layers or 1 PTC with 7 layers, strict: 1 PTC with 7 layers and 2 PTCs with 5 layers] and the mean number of BM layers (PTCcirc). Two groups were assigned, namely patients with mild TG (Banff cg1a and cg1b) and those with moderate-to-severe TG (cg2 and cg3). Their respective clinical, serological, and morphological characteristics were then compared. The clinical data revealed that mild TG corresponded to early chronic antibody-mediated rejection (cABMR), while moderate-to-severe TG corresponded to the advanced stage of the disease. The permissive threshold displayed the lowest specificity (73 %) and the highest sensitivity (83 %) for moderate-to-severe TG, and its corresponding PTCcirc value was 3 layers. In contrast, the strict threshold-adopted by the Banff 2013 classification-displayed a specificity and sensitivity of 93 and 52 %, respectively, and the corresponding PTCcirc was 4 layers. In mild TG, 26 % of the cases met the permissive cutoff and 6 % the strict cutoff. Mild TG was associated with a lower PTCcirc (2.6 layers vs 4.5 layers in moderate-to-severe TG; p < 0.0001). Amongst the various criteria, the permissive criterion was associated most frequently with mild TG, and had prognostic relevance. Because of this, we propose its usage as a marker of early cABMR-induced PTCBML if non-alloimmune causes of PTCBML can be ruled out

A COVID–19 patológiája

A SARS-CoV-2-pandémia óta a Semmelweis Egyetemen és egyéb intézményekben rendszeresen végeznek boncolá-sokat, melyek feltárták a COVID–19 jellegzetességeit. A legsúlyosabb kép a tüdőben mutatkozik, melynek légtelen-sége változó kiterjedésű, oka összetett, így tüdővizenyő, fehérjében gazdag izzadmány, az erek vérrög okozta elzáró-dása és gyulladás. A szív, a vese, az agy és a máj változó mértékben érintett, érrögösödés, elhalás, degeneratív elváltozások mutatkoznak. A SARS-CoV-2-vírus fehérjéi (tüske, nukleokapszid) és a vírus genetikai anyaga (RNS) kimutatható az egyes szervekben, leginkább a tüdőben. Klinikopatológiai elemzéssel megállapítható, hogy a halál a SARS-CoV-2-fertőzés mint közvetlen kórok következménye, vagy egyéb krónikus megbetegedés, melyet súlyosbí-tott a SARS-CoV-2-fertőzés, vagy a halál a vírusfertőzéstől függetlenül következett be

Primer hyperoxaluria. Tények és perspektívák = Primary hyperoxaluria. Facts and perspectives

A primer hyperoxaluria ritka anyagcsere-betegség. A glioxilát anyagcserezavara miatt nagy mennyiségű oxalát keletkezik, amely – mivel rosszul oldódik – a szövetekben oxalátkicsapódáshoz, oxalosishoz vezet. Az oxalosis elsőként a veséket érinti, enyhébb formában urolithiasishoz, súlyos esetekben nephrocalcinosishoz és progresszív vesefunkció-romláshoz, végül végstádiumú veseelégtelenséghez vezet. A betegség típusát genetikai vizsgálattal lehet pontosan azonosítani. Klinikai megjelenése nagyon változatos. Enyhébb esetekben az oxaláttermelés csökkentése és kicsapódásának gátlása jelenthet terápiás lehetőséget, súlyosabb esetben vesepótló kezelésre lehet szükség. A betegség kóroki terápiáját egyelőre a májátültetés jelenti. Az oxalát kialakulásában kulcsszerepet játszó enzim RNS-interferencia útján történő gátlásán alapuló biológiai terápia új perspektívát jelenthet a betegség komplex kezelésében. = Primary hyperoxaluria is a rare metabolic disease. As a result of the glyoxylate metabolism disorder, large amounts of oxalate are formed, which due to poor solubility leads to oxalosis. Oxalosis first affects the kidneys and in milder forms lead to urolithiasis, nephrocalcinosis and in severe cases endstage renal disease develops. The disease type can be accurately identified by genetic testing. Its clinical appearance is quite variable. In milder cases the aim is to reduce oxalate production and to inhibit its precipitation. In more severe cases, renal replacement therapy may be required. To date liver transplantation is the only curative intervention. Biological therapy based on the inhibition of the main enzyme involved in oxalate formation by RNA interference may offer new perspectives in the complex treatment of the disease