Classification of Herbaceous Vegetation Using Airborne Hyperspectral Imagery

L

Review: Prospects and limitations of prescribed burning as a management tool in European grasslands

AbstractGrassland managers and scientists are increasingly interested in cost-effective alternative ways of grassland biodiversity conservation. Prescribed burning is a promising management tool which should be integrated in the planning of management efforts. In addition, small-scale prescribed burning is an effective fire suppression strategy to decrease the serious negative impacts of uncontrolled burnings on ecosystems and human life. Prescribed burning forms an integral part of the North-American grassland management practice, while in Europe it is rarely applied, despite the fact that uncontrolled burning occurs frequently in some regions. Our goal was to evaluate the use of prescribed burning as a promising but neglected management tool in European grasslands. We found that European studies on prescribed burning of grasslands are scarce and we conclude that annual burning is usually not an appropriate option for the conservation of species-rich grasslands. We reviewed burning studies from North-America to identify findings which might be adapted to the European grassland conservation strategy. In North-America, contrary to Europe, the application of burning is fine tuned in terms of frequency and timing, and usually combined with other restoration measures (grazing or seed sowing). Thus, we conclude that with the application of carefully designed prescribed burning, multiple conservation goals, e.g. invasion control and enhancing landscape-level heterogeneity, can be linked with an effective fire suppression strategy. We emphasize that for the application of prescribed burning in Europe, the general findings of carefully designed case studies should be combined with the practical knowledge of conservation managers concerning the local application circumstances to reach specific management objectives

Gyeprekonstrukció lecsapoló csatornák betemetésével a Hortobágyi Nemzeti Parkban

A vonalas létesítmények felszámolásával újra összekapcsolhatók az egykor összefüggő gyep-fragmentumok és eltűntethetők a tájsebek. Vizsgálatunkban 1 éve és 6 éve betemetett lecsapoló csatorna nyomvonalakon vizsgáltuk a szabad talajfelszínen zajló spontán gyepregeneráció sikerességét a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Az alábbi kérdésekre kerestük a választ. (i) Hogyan változik a Festuca pseudovina borítása a csatornák betemetését követően? (ii) Hogyan változik a rövidéletű gyomok borítása a csatornák betemetését követően? (iii) Milyen gyors a szikes gyepek regenerációja a csatornák betemetését követően? Kimutattuk, hogy hat évvel a csatornák betemetése után már jelentős volt a Festuca pseudovina borítása a nyomvonalakon; ugyanakkor a rövidéletű gyomok borítása elenyésző volt. A betemetett csatorna nyomvonalakon a spontán gyepregeneráció során már pár év alatt hasonló fajösszetétel alakult ki, mint a térségben végzett magvetéses gyeptelepítések során. Eredményeink azt mutatják, hogy keskeny nyomvonalak rekonstrukciója esetében nincs szükség magkeverékek vetésére, mert a célfajok spontán betelepülése biztosított a környező természetes gyepekből