A gyomor savszekréció- és motilitás szabályozó mechanizmusai. A citokinek, a CRF peptid- és receptorcsalád szerepe a folyamatokban

11

Endogén és exogén tényezők hatása a bélpermeabilitásra és a felszívódásra betegekben és állatkísérletes modellben = Effects of endogenous and exogenous agents to the intestinal permeability and absorption in patients and animal models

A pályázat utolsó évében sikerült megfelelő megbízhatósággal beállítani a fő célkitűzésként szereplő humán bélpermeabilitás mérésre a laktulóz-mannitol tesztet. Első új eredményeinkben szoros korrelációt találtunk a testsúly, a testfelszín és a body mass index valamint a bélpermeabilitás mérési adatai között, amely jelentősége kiemelkedő a mérési adatok későbbi feldolgozásában. A témában a nagyobb számú új eredmény és azok közlése a következő években várhatók. Crohn betegségben igazoltuk a NOD2/CARD15 gén két mutációjának gyakoribb előfordulását, amelyek felelőssé tehetők a betegség lefolyásának súlyosságáért. A bélpermeabilitással való kapcsolatuk vizsgálata feldolgozás alatt áll. Állatkísérletekben és humán mintákban leírtuk az aquaporin 1 és 4 altípusának eltérő mintázatait a különböző felső gasztrointesztinális kórképekben. Patkányokban atropin adásával igazoltuk a paraszimpatikus beidegzés szerepét az indomethacin-okozta bélpermeabilitás növekedésben és a gyomormotilitás befolyásolásában. Ugyanebben a modellben bizonyítottuk az ép n. vagus innerváció preventív szerepét a nyálkahártya permeabilitásának megőrzésében az indomethacin károsító hatásával szemben. | We started the examination of human intestinal permeability with lactulose-mannitol test in the last year. Our new findings proved that there are significant correlation between the body weight, body surface, body mass index and the measured permeability results. We continue the permeability examinations and expect new data in the next years. There are found significant higher allele frequency of two mutation of NOD2/CARD15 gene in our Crohn?s disease patients then in controls. We are looking for the connection between these mutations and the intestinal permeability. There was examined the role of parasympatic innervation in the regulation of the gastrointestinal permeablity after indomethacin-treatment in rats. We proved that the intact vagal nerve is necessary to the prevention of normal intestinal mucosal permeability against aggressive effect of indomethacin in rats. We found different specific patterns of expression of aquaporin 1 and 4 in various gastric and duodenal diseases, which might be in connection with mucosal permeability in animal and human models

The newly developed CRF1-receptor antagonists, NGD 98-2 and NGD 9002, suppress acute stress-induced stimulation of colonic motor function and visceral hypersensitivity in rats.

Corticotropin releasing factor receptor 1 (CRF1) is the key receptor that mediates stress-related body responses. However to date there are no CRF1 antagonists that have shown clinical efficacy in stress-related diseases. We investigated the inhibitory effects of a new generation, topology 2 selective CRF1 antagonists, NGD 98-2 and NGD 9002 on exogenous and endogenous CRF-induced stimulation of colonic function and visceral hypersensitivity to colorectal distension (CRD) in conscious rats. CRF1 antagonists or vehicle were administered orogastrically (og) or subcutaneously (sc) before either intracerebroventricular (icv) or intraperitoneal (ip) injection of CRF (10 µg/kg), exposure to water avoidance stress (WAS, 60 min) or repeated CRD (60 mmHg twice, 10 min on/off at a 30 min interval). Fecal pellet output (FPO), diarrhea and visceromotor responses were monitored. In vehicle (og)-pretreated rats, icv CRF stimulated FPO and induced diarrhea in >50% of rats. NGD 98-2 or NGD 9002 (3, 10 and 30 mg/kg, og) reduced the CRF-induced FPO response with an inhibitory IC50 of 15.7 and 4.3 mg/kg respectively. At the highest dose, og NGD 98-2 or NGD 9002 blocked icv CRF-induced FPO by 67-87% and decreased WAS-induced-FPO by 23-53%. When administered sc, NGD 98-2 or NGD 9002 (30 mg/kg) inhibited icv and ip CRF-induced-FPO. The antagonists also prevented the development of nociceptive hyper-responsivity to repeated CRD. These data demonstrate that topology 2 CRF1 antagonists, NGD 98-2 and NGD 9002, administered orally, prevented icv CRF-induced colonic secretomotor stimulation, reduced acute WAS-induced defecation and blocked the induction of visceral sensitization to repeated CRD

A szeronegatív spondylarthritisek és a szisztémás kötőszöveti betegségek gastrointestinalis vonatkozásai = Gastrointestinal involvement of spondylarthropathies and systemic connective tissue disorders

A szisztémás autoimmun betegségek gyomor-bélrendszeri érintettségére vonatkozóan 3 kiemelt területen végeztünk kutatásokat: (1.) kísérletes állatmodellben a gastrointestinum különböző funkcióinak regulációjában részt vevő citokinek és neuropeptidek szerepe, (2.) a szeronegatív spondylarthritisek kialakulásában szerepet játszó genetikai jellegzetességek és (3.) a kötőszöveti betegségek (primer Sjögren szindróma és szisztémás sclerosis) gasztrointesztinális manifesztációinak vizsgálata Eredmények: (1.) Az interferon-α, amely egy hatékony antivirális és tumorellenes citokin, mind intravenásan, mind intracysternálisan adva csökkenti a gyomorszekréciót. A gyomorszekréciót gátló hatás kialakulása nitrogén monoxid felszabadulásán keresztül történik, és a központi idegrendszeri CRF ( 2-es típusú) receptort is magába foglalja. (2.) Crohn betegségben a CARD15/NOD2 intracelluláris receptor fehérjék polimorfizmusánakvizsgálata során azt találtuk, hogy a betegek 33.78 %ában van jelen a NOD2/CARD15 mutációja a control populációban észlelt 16.23 %-hoz képest. Arthropathia psoriaticaban szenvedő betegeknél ezeknek a géneknek a polymorphismusa nem játszik szerepet. (3.) Primer Sjögren szindrómában a májenzimek a beteget 20%-ában mutattak eltérés, 8 %-a autoimmun májbetegséghez kapcsolódik. A májenzim eltérésben szenvedő betegeknél a betegség korábbi életkorban jelentkezik, és gyakrabban van polyarthritisük. | Connective tisue diseases involve gastrointestinal tract. The major aims of our investigations were: (1.) examination of the role of different cytokines and neuropeptides in thr regulation of different functions of the gastrointestinal tract, (2.) genetic predisposition of and the role of mucosal integrity of seronegative spondylarthropathies, and (3.) gastrointestinal manifestations of connective tissuse diseases: liver involvement of primary Sjögren?s syndrome and disturbed gastrointestinal motility of systemic sclerosis. Results: (1.) Interferon-?, a potent antiviral and antitumor cytokine given intravenously and intracisternally decreases gastric secretion. The inhibition of gastric secretion involves nitrogen monoxide and central CRF type-2 receptors. (2.) CARD/15NOD2 polymorphism is present in 33.78 % of patient suffernig from Crohn?s disease. The presence of psoriatic arthritis is not associated with polkymorphism of CARD15/NOD2 proteins. (3.) Primary Sjögren?s syndrome is accompanied by elevation of liver enzymes in 20 % of patients. 8% of liver enzyme disturbences is duo to autoimmune liever diseases: autoimmune hepatitis or primary biliary cirrhosis. Patients having elevated liver enzymes show an early onset of disease and have polyarthritis much frequently in comparison with those having normal liver enzymes

A Nissen-féle fundoplicatio sikeressége és az azt befolyásoló faktorok. Eredmények a Pécsi Tudományegyetemen az indikációk és tünetek függvényében = Effectivity of the Nissen fundoplication and the influencing factors of the success. Results at the Medical Centre of Pécs depending on the indications and symptoms

Absztrakt: Bevezetés: A gastrooesophagealis refluxbetegség a fejlett országokban a leggyakoribb gastrointestinalis betegségek közé tartozik. Terápiájában a konzervatív kezelés mellett dedikált esetekben ma is nagy szerep jut a sebészeti beavatkozásoknak. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 2007 és 2014 között Nissen-féle fundoplicatión átesett betegek műtéti és 6 hónapos követéses eredményeinek feldolgozása, irodalmi eredményekkel való összehasonlítása (quality control) és a sikerességet befolyásoló faktorok (elsősorban a pszichiátriai társbetegség dokumentált jelenléte és antidepresszánsszedés) felderítése volt. Módszer: 166 beteg összesen 183 műtéti és posztoperatív adatai kerültek kigyűjtésre a Pécsi Tudományegyetem betegadatbázisából. Statisztikai analízis: Az adatok elemzése leíró statisztikával – relatív gyakoriság – és odds ratióval 95%-os valószínűségi szinttel történt. Eredmények: Vizsgálatunk kimutatta, hogy a primer fundoplicatiók leggyakoribb indikációja a protonpumpagátló (PPI)-refrakteritással társuló hiatus hernia volt (54%). A reoperációk indikációi gyakoriság tekintetében jelentős eltéréseket mutattak az irodalmi adatokhoz képest, azonban a reoperációs ráta centrumunkban (8%) megfelelt a nemzetközi tapasztalatoknak (5–10%). A műtétet követően a betegek 62%-ának volt valamilyen panasza. A puffadás kivételével ezek gyakoribbak voltak a nők körében. Operáció után 93,67% tapasztalt valamilyen szintű javulást a refluxos tüneteiben. Ismételt PPI-kezelésre 37%-nak volt szüksége 6 hónapon belül. Különböző posztoperatív beavatkozásokra az esetek 9%-ában került sor. A női nem és pszichiátriai társbetegség rontotta, az utóbbi esetben az antidepresszánsszedés javította a műtét eredményességét. A reoperációk eredményessége elmaradt a primer operációétól. Következtetések: Megfigyeléseink alapján elmondható, hogy a centrumunkban alkalmazott fundoplicatiók eredményessége megfelel a nemzetközi eredményeknek, a szorongásos-depressziós pszichiátriai társbetegségek okozta rosszabb posztoperatív eredmények (tünetjavulási arány) feltehetően kivédhetők vagy mérsékelhetők megfelelően beállított antidepresszáns kezeléssel, de ebben a kérdésben további tanulmányok szükségesek. Orv Hetil. 2018; 159(25): 1013–1023. | Abstract: Introduction: Gastroesophageal reflux disease is one of the most common gastrointestinal diseases in developed countries. Besides the conservative modalities, surgery plays an increasing role in the treatment of the disease. Aim: Our aim was to investigate and compare the surgical and 6-month follow-up data of patients to the literature (quality control), who underwent Nissen fundoplication in the Medical Centre of Pécs between 2007 and 2014, and to assess the factors (especially psychiatric comorbidity and antidepressants) influencing the success. Method: In summary, data of 183 fundoplications of 166 patients were collected from the medical database of the University of Pécs. Statistical analysis: For data analysis, descriptive statistical methods (relative frequency) and odds ratio with 95% confidence interval were used. Results: The most frequent indication of fundoplications was hiatal hernia combined with the failure of conservative (proton-pump inhibitor, PPI) treatment (54%). Reoperation rate (8%) was similar to literature data (5–10%). 62% of the patients had postoperative complaints, which, except bloating, were more common among women. 93.67% experienced certain grade of improvement of reflux symptoms. Postoperative PPI treatment was necessary in 37% of patients and in 9% postoperative interventions had to be performed. Female gender and psychiatric comorbidity worsened, antidepressant medication improved the success rate. The results of reoperations were inferior compared to primary operations. Conclusions: Our results suggest that the success rate of fundoplications in our centre fits to the literature data and adequate antidepressant medication may improve the worse results of psychiatric patients postoperatively, however, more randomized clinical studies are needed in this issue. Orv Hetil. 2018; 159(25): 1013–1023

Restoration of energy level in the early phase of acute pediatric pancreatitis

Acute pancreatitis (AP) is a serious inflammatory disease with rising incidence both in the adult and pediatric populations. It has been shown that mitochondrial injury and energy depletion are the earliest intracellular events in the early phase of AP. Moreover, it has been revealed that restoration of intracellular ATP level restores cellular functions and defends the cells from death. We have recently shown in a systematic review and meta-analysis that early enteral feeding is beneficial in adults; however, no reviews are available concerning the effect of early enteral feeding in pediatric AP. In this minireview, our aim was to systematically analyse the literature on the treatment of acute pediatric pancreatitis. The preferred reporting items for systematic review (PRISMA-P) were followed, and the question was drafted based on participants, intervention, comparison and outcomes: P: patients under the age of twenty-one suffering from acute pancreatitis; I: early enteral nutrition (per os and nasogastric- or nasojejunal tube started within 48 h); C: nil per os therapy; O: length of hospitalization, need for treatment at an intensive care unit, development of severe AP, lung injury (including lung oedema and pleural effusion), white blood cell count and pain score on admission. Altogether, 632 articles (PubMed: 131; EMBASE: 501) were found. After detailed screening of eligible papers, five of them met inclusion criteria. Only retrospective clinical trials were available. Due to insufficient information from the authors, it was only possible to address length of hospitalization as an outcome of the study. Our mini-meta-analysis showed that early enteral nutrition significantly (SD = 0.806, P = 0.034) decreases length of hospitalization compared with nil per os diet in acute pediatric pancreatitis. In this minireview, we clearly show that early enteral nutrition, started within 24-48 h, is beneficial in acute pediatric pancreatitis. Prospective studies and better presentation of research are crucially needed to achieve a higher level of evidence

Meta-Analysis of Early Nutrition: The Benefits of Enteral Feeding Compared to a Nil Per Os Diet Not Only in Severe, but Also in Mild and Moderate Acute Pancreatitis.

The recently published guidelines for acute pancreatitis (AP) suggest that enteral nutrition (EN) should be the primary therapy in patients suffering from severe acute pancreatitis (SAP); however, none of the guidelines have recommendations on mild and moderate AP (MAP). A meta-analysis was performed using the preferred reporting items for systematic review and meta-analysis protocols (PRISMA-P). The following PICO (problem, intervention, comparison, outcome) was applied: P: nutrition in AP; I: enteral nutrition (EN); C: nil per os diet (NPO); and O: outcome. There were 717 articles found in Embase, 831 in PubMed, and 10 in the Cochrane database. Altogether, seven SAP and six MAP articles were suitable for analyses. In SAP, forest plots were used to illustrate three primary endpoints (mortality, multiorgan failure, and intervention). In MAP, 14 additional secondary endpoints were analyzed (such as CRP (C-reactive protein), WCC (white cell count), complications, etc.). After pooling the data, the Mann-Whitney U test was used to detect significant differences. Funnel plots were created for testing heterogeneity. All of the primary endpoints investigated showed that EN is beneficial vs. NPO in SAP. In MAP, all of the six articles found merit in EN. Analyses of the primary endpoints did not show significant differences between the groups; however, analyzing the 17 endpoints together showed a significant difference in favor of EN vs. NPO. EN is beneficial compared to a nil per os diet not only in severe, but also in mild and moderate AP

Meta-Analysis of the Long Term Success Rate of Different Interventions in Benign Biliary Strictures.

BACKGROUND: Benign biliary stricture is a rare condition and the majority of the cases are caused by operative trauma or chronic inflammation based on various etiology. Although the initial results of endoscopic, percutaneous and surgical treatment are impressive, no comparison about long term stricture resolution is available. AIMS: The goal of this study was to compare the long term disease free survival in benign biliary strictures with various etiology after surgery, percutaneous transhepatic-and endoscopic treatment. METHODS: PubMed, Embase, and Cochrane Library were searched by computer and manually for published studies. The investigators selected the publications according to the inclusion and exclusion criteria, processed the data and assessed the quality of the selected studies. Meta-analysis of data of 24 publications was performed to compare long term disease free survival of different treatment groups. RESULTS: Compared the subgroups surgery resulted in the highest long term stricture resolution rate, followed by the percutaneous transhepatic treatment, the multiple plastic stent insertion and covered self-expanding metal stents (SEMS), however the difference was not significant. All compared methods are significantly superior to the single plastic stent placement. Long term stricture resolution rate irrespectively of any therapy is still not more than 84%. CONCLUSIONS: In summary, the use of single plastic stent is not recommended. Further randomized studies and innovative technical development are required for improving the treatment of benign biliary strictures