A bükk és a kocsánytalan tölgy elterjedésének szárazsági határa

A klímaváltozás feltételezett hatásának elôrevetítése céljából finom léptékû elemzésnek vetettük alá a bükk és a kocsánytalan tölgy jelenlegi zonális elterjedését, illetve alsó/szárazsági elterjedési határát. Az elôfordulások modellezésénél mindkét fafaj esetében a késô tavaszi és a nyári hômérséklet-, illetve csapadékadatok bizonyultak a legfontosabb magyarázó változónak. A bükk érzékenységét a szárazságra jól mutatja az Ellenberg-index kiemelt jelentôsége a vizsgált változók között. Más modellezések eredményével összhangban a különbözô klímaszcenáriókra számított elterjedésbeli változások igen drasztikusak. Mivel már viszonylag csekély klimatikus változás is drámai mértékben csökkentheti mindkét faj elterjedését, a felkészülés és a megfelelô erdôgazdálkodási módszerek alkalmazása sürgetô feladat, különösen a száraz határtermôhelyeken

Erdőszegélyek fajösszetételét és szerkezetét meghatározó tényezők

Vizsgálatainkat két eltérő termőhelyi viszonyok között kialakult e rdőtársulás esetében az erdőállomány és a szomszédos nyílt terület átmeneti zónájában végeztük. A Budai-hegységben két cseres- kocsánytalan tölgyes ( Quercetum petraeae-cerris S oó 1963) erdőállomány, illetve a szomszédos parlag - területek határán található, különböző égtáji kitettségű (ÉK, ÉNY, DK, DNY) erdőszegélyeket vizsgáltunk. Csáfordjánosfa határában egy síkvidéki üde tölgy-kőris-szil ligeterdő ( Fraxino pannonicae-Ulmetum S oó in A S zód 1935 corr. 1963), illetve a szomszédos dunántúli mocsárrét ( Deschampsietum caespitosae ) határán ki - alakult, az előbbiekkel megegyező égtáji kitettségű erdőszegélyeket vizsgáltuk. Célunk volt annak megállapítása, hogy van-e határozott különbség az átmeneti zóna egyes szerkezeti ele - meinek (nyílt terület, lágyszárú szegély, cserjés szegély, erdőköpeny, erdőbelső) fajösszetétele között, az egyes erdőtársulások, illetve a különböző égtáji kitettségű szegélyek esetében. Eredményeink alapján a cseres-kocsánytalan tölgyes és a tölgy-kőris-szil ligeterdő állományok szegélyei - nek fajösszetétele teljes mértékben eltér egymástól. Az erdőszegélyek fajösszetétele és szerkezete minden eset - ben az égtáji kitettségtől függően alakul

Vulnerability of natural landscapes to climate change – a case study of Hungary

Climate change is expected to exert considerable influence on natural ecosystems all over the world, though not all ecosystems are equally vulnerable to the changes. In this paper, an assessment framework of vulnerability of natural habitats to future climate change is presented, examining Hungary, Central Eastern Europe as a case study. A climate change impact, adaptation and vulnerability (CCIAV) assessment following IPCC traditions was applied, which operationalizes the concepts of exposure, sensitivity, potential impact, adaptive capacity, and vulnerability for natural ecosystems. Potential impact was quantified for the periods 2021–2050 and 2071–2100 based on regional climate models ALADIN-Climate and RegCM. Although the potential impact of future climate change was predominantly negative on the most climate sensitive forested habitat types of Hungary, for some of the grassland types we experienced positive predicted responses. Loess steppes and annual saline vegetation may thus partially benefit from climate change. The most climate vulnerable Hungarian regions are the Transdanubia (West Hungary) and the Northern Mountains (North Hungary) in terms of natural vegetation

Magyarországi kistájak hemeróbiaszintjének értékelése tájmetriai mutatók és a Természeti Tőke Index közötti kapcsolat elemzésével

A vizsgálat során a tájmetriai mutatók közül a LPI (Largest Pach Index), NP (Number of Paches), a MPS (Main Pach Size), az AWMPFD (Area Weighted Mean Patch Fractal Dimension), PRD (Perimeter Area Ratio Distribution), és a MSI (Mean Shape Index) tájindexek természetesség értékeléséhez történő használhatóságát elemeztük. Ezen tájmetriai mutatószámokat kiszámítottuk a 2000-es év felszínborítását tükröző 1:50000, és 1:100 000 méretarányú CORINE adatbázis (EEA, 2000) alapján az ArcGIS szoftver V- LATE kiegészítő panel segítségével. A MÉTA adatbázis terepi felmérései alapján számított Természeti Tőke Index kistáj szintű értékei közül csak azokat a kistájakat vontuk be a vizsgálatba, melyekben a feldolgozott terepi adatok aránya elérte a 30% -ot, így összesen 212 db kistáj adatait hasonlítottuk össze a kistájra kiszámolt tájmetriai paraméterekkel. A kapott elempárokat Statgraphics szoftverrel normalizáltuk, majd kivettük az elemzett adatok köréből azokat az adatpárokat amelyek a normál eloszlást torzították. Eredményeink alapján sikerült meghatároznunk a tájak hemeróbiaszintjének jellemzésére leginkább alkalmas tájmetriai mutatókat

Három síkvidéki kistáj ökológiai értékelése növénytani és madártani mutatók alapján.

Az egyes tájak, tájegységek összehasonlító vizsgálata és értékelése hatékony eszköze a döntéshozók számára a helyes tájhasználati döntések megalkotásához. Jelen vizsgálatunkban ökológiai tájértékelésekre használható mérőszámok különböző csoportjait hasonlítottuk össze három hazai síkvidéki kistáj példáján. A vizsgált mérőszámok a növényzet (természeti tőke index) és a madarak (a mezőgazdasági területeken élő madárfajok diverzitása) szempontjából jellemzik a tájat. A növényzet alapú természeti tőke index értékét a 2003-2008 között készült MÉTA adatbázisból képeztük. A madártani mintavételezések módosított dán rendszerű pontszámlálással történtek 2011 tavaszán. A mintaterületek a Csepeli-sík, a Hortobágy és a Nagyberek voltak, melyek túlnyomórészt gyepek és mezőgazdasági földek dominálta tájegységek. Alapkérdésünk, hogy mennyire értékelik hasonlóan ezek a részben eltérő adatokon nyugvó természetességi indikátorok ezeket az alapjában hasonló jellegű, de különböző tájhasználat alatt álló tájakat. Eredményeink alapján amíg a madarak összegyedszáma nőtt a növekvő NCI értékű tájakban, addig a madárfajok diverzitása két diverzitási mérőszám alapján is szignifikás csökkenést mutatott. Ez a kontraintuitív viselkedés feltehetőleg részben a vizsgált tájak nagyléptékű tájszerkezetének eltéréseivel magyarázható, ám a jelenség pontos megértéséhez további vizsgálatokra van szükség

Adaptive capacity of climate sensitive habitats to climate change in Hungary

Several natural habitats are expected to be sensitive to climate, and their vulnerability to future climate change can be further increased by their insufficient capacity to adapt to the changes. Therefore, it is increasingly pressing to set up methodologies for assessing sensitivity and adaptive capacity of natural ecosystems for enhancing detailed climate change impact, adaptation, and vulnerability assessments. In this paper, we first provide a methodology to quantify the sensitivity of a natural habitat based on habitat distribution models. Next, we selected the 12 most climate sensitive habitats of Hungary as a case study. We also developed a composite adaptive capacity index, which was applied to the selected habitats and used as an input in the climate change impact, adaptation, and vulnerability assessment described. Our adaptive capacity index consists of three main components describing the naturalness, diversity, and connectivity of the studied natural habitats. According to our results, adaptive capacity of the climate sensitive habitats of Hungary is generally lower than it needs to be to cope with the predicted climate change of the 21st century