Investigations of dermatomyositis-specific autoantibodies, disease activity and vitamin D receptor gene polymorphisms in idiopathic inflammatory myopathies

A myositisek a proximális végtagizmok szimmetrikus gyengeségével jellemezhető, krónikus, szisztémás autoimmun betegségek. Antitestvizsgálataim során először írtam le magyar myositises populációban (Debreceni Egyetem, Klinikai Immunológiai Tanszék, 330 idiopathiás inflammatorikus myopathiás beteg) a DM-specifikus antitesttel (anti-Mi-2, anti-TIF1γ, anti-NXP2, anti-SAE) rendelkező betegek gyakorisági mutatóit és klinikai jellemzőit. Összességében ezek az antitestek – az anti-Mi-2, illetve anti-SAE kivételével – ritkábban fordultak elő a vizsgált magyar populációban, mint a nemzetközi tanulmányokban. Felhívtam a figyelmet a DM-specifikus antitesttel rendelkezők esetén megfigyelhető akut, súlyos izomgyengeséggel járó kezdetre, szemben a MSA negatív betegek betegségkezdetével. Először sikerült azonosítani magyar myositises populációban több, kettős MSA pozitív beteget. Munkám alátámasztja, hogy a MSA-k meghatározása segítséget ad a beteg tüneteinek differenciálásában, felvilágosítást nyújt a várható lefolyásról. Először végeztem a PM-es és a DM-es betegek aktivitásának összehasonlító vizsgálatát az IMACS által kidolgozott Disease Activity Core Set Measures rendszere alapján. A PM-es betegek esetén szignifikánsan nagyobb betegségaktivitás volt észlelhető a két és fél éves követési idő alatt, mint DM esetén. Aktív myositises betegek adatait elemezve egyértelmű korrelációt sikerült igazolnom az izomerő értékek, a HAQ értékek, az izomenzim szintek, továbbá az orvos és beteg VAS értékek között. A legutóbbi kutatások arra utalnak, hogy a VDR gén allélvariációi olyan genetikai komponenst képviselhetnek, mely összefüggésben lehet egyes autoimmun betegségek incidenciájával, klinikai tüneteivel, súlyosságával, illetve a kialakulásukra való hajlammal. Tanulmányomban meghatároztam 89 myositises betegben és 93 egészséges kontrollban a VDR gén BsmI, ApaI, TaqI és FokI polimorfizmusait, hogy megállapítsam, van-e kapcsolat a VDR génpolimorfizmusai, illetve haplotípusai és a betegség bármilyen jellemzője között. Legfontosabb megfigyeléseim a VDR-BsmI, továbbá a VDR-TaqI polimorfizmusokhoz és a férfi nemhez kötődtek. Eredményeim alapján a Bb és a Tt genotípusok férfiakban rizikófaktornak tekinthetőek. A tizenhat lehetséges haplotípus frekvenciája a beteg és a kontroll csoportok között különbséget mutatott, amikor a négy-marker haplotípus gyakoriságot megállapítottuk. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a VDR génpolimorfizmusok genotípus-variációi szerepet játszhatnak a myositis genetikai meghatározottságában.Idiopathic inflammatory myopathies are chronic systemic autoimmune diseases characterised by symmetrical, proximal muscle weakness. In the first investigation I created the clinicopathological and the clinicoserological classification of 330 patients with myositis treated at the Department of Clinical Immunology, University of Debrecen. Then I described the frequency and the clinical features of the patients presented with DM-specific antibody positivity (anti-Mi-2, anti-TIF1γ, anti-NXP2, anti-SAE). This was made at first in a Hungarian myositis population. With the exception of anti-Mi-2 and anti-SAE the frequency of these autoantibodies was lower than in other international studies. I drew attention to the acute and severe onset of the patients presented with DM-specific autoantibodies in contrast to the patients without any MSAs. It was the first Hungarian study that identified patients with double MSA positivity. The detection and analysis of these MSAs help us to differentiate between myositis-symptoms and they bring us closer to a better therapy. In the second study I investigated and monitored 219 Hungarian patients with myositis according to the IMACS criteria. In this follow-up study I could state that the activity of the followed Hungarian patients with PM was significantly higher than those with DM. Analysing of myositis patients with active disease I could prove a significant correlation between MMT scores, HAQ scores, levels of muscle enzymes in serum, and the values of the visual analog scales. The effects of vitamin D and the polymorphisms of the VDR gene are connected. The latest findings suggest that allelic variations of VDR gene may partially represent a genetic component associated with incidence, clinical symptoms, or severity of autoimmune diseases or to the susceptibility of them. I assessed the VDR gene BsmI, ApaI, TaqI, and FokI polymorphisms in 89 patients with myositis and 93 healthy controls to assess whether a relationship exists between polymorphisms/haplotypes in the VDR gene and any features of PM/DM. I found that a relationship may exist between the BsmI genotype and myositis in males and TaqI genotype and myositis in males as well. The data demonstrated that the frequencies of the sixteen possible haplotypes showed differences between the patient and the control groups when the four-marker haplotype prevalence was assessed. According to the findings, the genotype variations of the VDR gene polymorphisms may be one of the factors in the development of myositis.d

Az anti-Jo-1-pozitív antiszintetáz szindróma jellegzetességei gondozott betegeink alapján

Absztrakt Bevezetés: Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák a proximális végtagizmok szimmetrikus gyengeségével jellemezhető szisztémás autoimmun betegségek. Az anti-Jo-1 antitest jelenléte jellegzetes klinikai tünetegyüttessel (myositis, arthritis, interstitialis tüdőbetegség, Raynaud-jelenség, láz, mechanikus kéz), az antiszintetáz-szindrómával társul. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Klinikai Immunológiai Tanszék által gondozott anti-Jo-1-pozitív betegek demográfiai adatainak, klinikai tüneteinek, illetve az alkalmazott kezelésüknek a vizsgálata. Módszer: 49 anti-Jo-1-pozitív beteg dokumentációjának retrospektív vizsgálatát végezték. Eredmények: A demográfiai és klinikai adatok nagymértékben hasonlítottak az irodalomban megtalálható más centrumok eredményeihez. Igazolták, hogy az anti-Jo-1-titer korrelál a betegség aktivitását is jelző kreatinkináz- és C-reaktív-protein-szintekkel. Kimutatták, hogy a betegség diagnózisakor mért bizonyos laboratóriumi eredmények (C-reaktív protein, Sjögren-szindrómához társuló antigén A, reumafaktor-pozitivitás), illetve klinikai tünetek jelenléte (láz, vasculitises bőrtünetek) az antiszintetáz-pozitív betegcsoporton belül rosszabb prognózisra utalhatnak. Következtetés: A fenti esetekben erélyesebb immunszuppresszív kezelés válhat szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(15), 575–583

Szignálfelismerőrészecske-ellenes autoantitest-pozitív myopathia

Az idiopathiás gyulladásos myopathiák szisztémás, a pro- ximális végtagizmok szimmetrikus gyengeségével jelle- mezhetô autoimmun betegségek. Összeállításunk tárgya az idiopathiás inflammatorikus myopathiákban jelentkezô myositisasszociált és myositisspecifikus autoantitestek, azok közül is az anti-SRP antitestek. Az antitesthez kapcsolt autoimmun myopathiás esetek között anti-SRP autoantitest- pozitív myositiseket is igazolni tudunk. Cikkünkben leírjuk a szignálfelismerô részecske szerepét, utalunk szerkezetére és a fehérjeszintézisben betöltött funkciójára. Áttekintjük, hogyan azonosították a nekrotizáló autoimmun myopathiát, milyen különbségeket írtak le a klasszikus polymyositises esetekkel összevetve. Mint látni fogjuk, az anti-SRP titere korrelál a betegség aktivitásával. Irodalmi példákkal szol- gálunk a betegség gyermekkori megjelenésére, és további ritka esetekre is. Közleményünk végén egy saját esetünket is leírjuk, ezzel is szeretnénk a figyelmet felhívni a betegség fontosságára

Dermatomyositis-specifikus autoantitesttel rendelkező és autoantitest-negatív betegeink klinikai jellemzőinek és laboratóriumi paramétereinek összehasonlítása

Absztrakt Bevezetés: A myositisek a proximalis végtagizmok gyengeségével jellemezhető autoimmun betegségek. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a dermatomyositis-specifikus antitestek (anti-Mi-2, anti-transcriptional intermediary factor 1 gamma, anti-nuclear matrix protein 2, anti-small ubiquitin-like modifier activating enzyme, anti-melanoma differentiation-associated gene 5) gyakoriságának felmérését hazai myositises populációban. Klinikai jellemzőiket és laboratóriumi paramétereiket összehasonlították a myositisspecifikus antitesttel nem rendelkező betegek adataival. Módszer: Az autoantitest-meghatározás immunoblottal, illetve immunprecipitációval történt. Eredmények: 330 myositises beteg közül 48 dermatomyositis-specifikus autoantitest-pozitív beteg adatait dolgozták fel és elemezték retrospektív módon. A vizsgált antitestek összességében ritkábban fordultak elő a vizsgált magyar populációban, mint a nemzetközi tanulmányokban. Megfigyelték, hogy a dermatomyositis-specifikus antitesttel rendelkező betegeknél jellemző volt az akut, súlyosabb izomgyengeséggel járó kezdet, amely a legtöbb esetben jellegzetes bőrtünetekkel társult. Következtetések: A myositisspecifikus antitestek meghatározása segítséget ad a beteg tüneteinek differenciálásában, felvilágosítást nyújt a várható lefolyásról és segítheti a megfelelő terápia megválasztását. Orv. Hetil., 2015, 156(36), 1451–1459

Retrospective Analysis of Cancer-Associated Myositis Patients over the Past 3 Decades in a Hungarian Myositis Cohort

L

Risk factors for cancer in patients with myositis. Clinical, immunological characteristics and the role of the anti-p155/140 antibody

Introduction: Idiopathic inflammatory myopathies are systemic autoimmune diseases characterized by progressive proximal muscle weakness. Cancer-associated myositis represents the worst prognostic group within this heterogeneous disease. Aim: The aim of this study was to reveal factors which increase the risk factors for association of cancerous disease in patients with myositis. Furthermore, the authors explored the most common types of associated malignancies in their patients with myositis and characterize the clinical findings in a sub-group of anti-p155/140 positive patients. Method: In this retrospective study, myositis patients with and without associated cancer were analysed (32 and 64 patients, respectively). In addition, anti-p155/140 positive and negative groups were compared, irrespective to the presence of associated malignancies. Results: The risk for associated malignancy was higher in patients with severe muscle and skin symptoms and those with dermatomyositis. Furthermore, increased risk for malignancy was noted in the presence of particular skin symptoms and the absence of systemic symptoms. The anti-p155/140 antibody was proved to be a feasible marker of an independent clinical sub-group which overlapped clinical characteristics with cancer-associated myositis. Conclusions: These results may help the identification of patients with myositis with a higher risk for associated malignancy. Orv. Hetil., 2014, 155(36), 1437–1444.</jats:p