Tapasztalatok búza nedvesség- és fehérjetartalmának NIR módszerrel történő mérésénél

A szerzõ a NIR összetétel-vizsgálati módszer megbízhatóságát vizsgálta búza fehérje- és nedvességtartalmának mérésénél magyarországi körülmények között. A vizsgálatok tízéves idõtartam alatt 5 évjárat mintegy 700 mintája felhasználásával készültek. Az összetételmérési eredmények referencia-módszerhez viszonyított megbízhatósága nedvességtartalomnál 0,2 %, fehérjetartalomnál 0,3 % volt. A kiugró hibák észlelésére a reflektancia-adatokból számított Mahalanobistávolság alkalmasnak bizonyult. Az összetétel számításához kidolgozott kalibrációs egyenlet egyszerû korrekció után más évjáratoknál is használható volt. Accuracy of NIR method for determination of the moisture and protein contents of wheat grains was studied under Hungarian conditions. On a total 700 samples were analyzed over 10 years. Accuracy of measurement corresponded to 0.2 and 0.3 % with moisture and protein content, respectively. Extreme errors of measurement could be detected by the Mahalanobis-distance derived from the reflectance data. A calibration equation was introduced that could be corrected for measuring the content of wheat from various years. Das Ziel der Untersuchungen war die Beurteilung der Zuverlässigkeit der NIR Meßmethode für Protein- und Feuchtigkeitsbestimmung von Weizenkörnern in Ungarn. Die konkreten Messungen wurden während einer Zeitspanne von 10 Jahren durghefürt, davon wurden insgesamt 700 Proben aus 5 Jahren ausgewählt. Die Zuverlässigkeit der Meßmethode im Vergleich zu Referenzmethode beträgt 0,2 % bei der Feuchtigkeits- und 0,3 % bei dei Proteingehaltsbestimmung. Zur Feststellung von auffallenden, groben Fehler konnte der aus den Reflektanzdaten gerechnete Mahalanobis-Wert verwendet werden. Zur Berechnung der Zusammensetzung konnte die erarbeitete Kalibrierungsgleichung mit einer einfachen Korrektur auch für andere Weizenproben verschiedener Jahrgänge verwendet werden

Modelling and Simulation of Particle Size Distribution of Precipitates in Continuous Tubular Crystallizers

This paper presents a population balance model for describing the temporal evolution of the particle size distribution of a precipitate produced in a laboratory scale tubular crystallizer, including nucleation, growth and agglomeration of crystals. The quadrature method of moments is used to calculate the moments of the crystal size distribution. The gamma probability density function with the sixth order Laguerre polynomials are used to reproduce the particle size distribution from moments. A sensitivity analyses is carried out by simulation that can be helpful when designing a crystallizer. Influence of the design and process parameters on the particle size distribution of product is analysed

Enyhe szövettani eltérések ellenére gyors progressziójú proliferativ glomerulonephritis monoklonális immunglobulin-G-depozitumokkal = Rapidly progressive proliferative glomerulonephritis with monoclonal immunoglobulin G deposits despite the mild histological changes. Case report

Absztrakt: A proliferativ glomerulonephritis monoklonális immunglobulin-G (IgG)-depozitumokkal entitást immunfluoreszcens vizsgálattal szemcsés mintázatú monoklonális IgG (többnyire IgG3-kappa), elektronmikroszkóppal elektrondenz depozitumok, fénymikroszkóppal jobbára membranoproliferativ vagy endocapillaris proliferativ laesio jellemzi; előfordulhatnak félholdak. A glomerulonephritist plazmasejt/B-sejt klón által szekretált immunglobulinmolekula lerakódása okozza; a biopszia időpontjában csupán a betegek harmadánál mutatható ki paraproteinaemia. A proteinuriához gyakran társul haematuria és valamilyen szintű veseelégtelenség, a betegek negyedénél alakul ki végstádiumú veseelégtelenség. Egy 62 éves nőbeteg gyors vesefunkció-romlásának hátterében a klinikai kép, a laboratóriumi és a képalkotó vizsgálatok nem támogattak praerenalis és postrenalis okot, illetve intrinsic vascularis vagy tubulointerstitialis eredetet. A proteinuria és a glomerularis microhaematuria alapján gyorsan progrediáló glomerulonephritist valószínűsítettünk. Az ez irányú kivizsgálás antineutrofil citoplazma-antitest, antiglomerularis bazálmembrán, sejtmagellenes ellenanyagok, illetve cryoglobulin tekintetében negatívnak bizonyult, a szérum-C3- és -C4-szint a normális tartományban volt. Vesebiopsziát végeztünk. Immunfluoreszcens vizsgálattal a mesangiumban IgG3-kappa-, C3- és C1q-pozitív szemcsés depozitumok látszottak, melyek ultrastrukturálisan elektrondenz depozitumoknak bizonyultak. Fénymikroszkóppal 2 heges és 29 nyitott glomerulust vizsgáltunk, az utóbbiakban csupán enyhe mesangialis sejtproliferatio mutatkozott. A glomerularis elváltozásokat enyhe arteriola hyalinosis, interstitialis fibrosis és tubulus atrophia kísérte. Proliferativ glomerulonephritis monoklonális IgG-depozitumokkal betegséget kórisméztünk (gyakorisága felnőtt natív vesebiopsziás anyagunkban 0,18%). A beteg hematológiai kivizsgálása paraproteint, myeloma multiplexet nem igazolt. Az enyhe morfológiai eltérések ellenére a veseelégtelenség előrehaladt, és a diagnózis felállítása után két héttel hemodialíziskezelést kellett kezdenünk. Szteroid, ciklofoszfamid, majd rituximab adása a vesefunkciót nem befolyásolta; a beteg krónikus hemodialízisprogramba került. Az esetismertetés tudomásunk szerint az első hazai közlés; nefrológiai érdekessége a gyorsan progrediáló glomerulonephritis szindróma és a szövettanilag látott enyhe elváltozások közötti szembetűnő eltérés. Orv Hetil. 2018; 159(38): 1567–1572. | Abstract: Proliferative glomerulonephritis with monoclonal immunoglobulin G (IgG) deposits is characterized by granular deposits of monoclonal IgG; histologically it has typically a membranoproliferative or endocapillary pattern, and seen electronmicroscopically there are dense deposits without substructure. Here, we present the case of a 62-year-old Caucasian woman who was admitted with rapidly progressive kidney failure. The patient’s status, the laboratory and imaging examinations did not support prerenal, postrenal and – among the intrinsic causes – vascular and tubulointerstitial origin. The proteinuria and dysmorphic microhematuria suggested rapidly progressive glomerulonephritis. Tests for anti-neutrophil cytoplasmic antibodies, anti-glomerular basement membrane, antinuclear antibodies and cryoglobulins were negative, the C3 and C4 levels were normal. The biopsy evaluation diagnosed proliferative glomerulonephritis with monoclonal IgG deposits because of mesangial granular deposits of IgG3-kappa, C3, and C1q, and ultrastructurally electron-dense deposits (incidence in our adult native kidney biopsy series: 0.18%). 31 glomeruli were assessed histologically. 29 glomeruli displayed mild mesangial hypercellularity, 2 glomeruli were globally sclerotic. Crescents were not observed. Mild arteriolar hyalinosis, interstitial fibrosis and tubular atrophy accompanied the glomerular alterations. In the postbiopsy evaluation, paraprotein or multiple myeloma was not detected. Despite the mild histological findings, the kidney failure progressed, and hemodialysis had to be started two weeks after the biopsy. Steroids, cyclophosphamide and rituximab did not affect her kidney function, and she remained on hemodialysis during the follow-up of 39 months. This report presents for the first time proliferative glomerulonephritis with monoclonal IgG deposits as the possible cause of rapidly progressive nephritic syndrome in the absence of pronounced glomerular proliferative, sclerotic or tubulointerstitial lesions. Orv Hetil. 2018; 159(38): 1567–1572

Magyar Tanítóképző 25 (1910) 02

Magyar Tanítóképző A Tanítóképző-intézeti Tanárok Országos Egyesületének közlönye 25. évfolyam, Második füzet Budapest, 1910. február h

Magyar Tanítóképző 45 (1932) 10

Magyar Tanítóképző A Tanítóképző-intézeti Tanárok Országos Egyesületének folyóirata 45. évfolyam, 10. szám Budapest, 1932. decembe