A foszfor- és a lipidtartalom, valamint a kondíciófaktor összefüggése és szezonális változása három halfaj példáján

A sztöchiometriai elmélet szerint az élőlények elemi összetétele és a testben raktározott tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya fajra jellemző, állandó érték. Újabb vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy egy fajon belül is lehetnek szignifikáns különbségek tápanyagtartalom tekintetében. Munkánk során három halfaj (amurgéb, naphal, vörösszárnyú keszeg) foszfortartalmát, lipidtartalmát és kondíciófaktorát mértük, továbbá vizsgáltuk ezek szezonális változását a populációkon belül. A test foszfortartalmának szezonális változását megvizsgálva elmondható, hogy egy populáción belül is előfordulnak szignifikáns különbségek. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a fajok közötti különbségek sokkal számottevőbbek. Feltételezésünk szerint a lipidtartalom mennyiségének csak jelentős változása révén képes a test foszfortartalmát megváltoztatni a szén‐foszfor arány befolyásolásán keresztül. A lipidtartalom és a kondíciófaktor közötti szoros kapcsolat nem minden populáció esetében figyelhető meg. Előfordulhat, hogy a kondíciófaktor emelkedését nem a lipidtartalom növekedése, hanem más szövetek gyarapodása okozza

The roles of environment, site position, and seasonality in taxonomic and functional organization of chironomid assemblages in a heterogeneous wetland, Kis-Balaton (Hungary)

Environmental heterogeneity plays a determinant role in structuring taxonomic and functional composition of local assemblages via various interacting processes as synthesized in the metacommunity theory. In this study, we evaluate the relative roles of local environmental and landscape filters, spatial constraints and seasonality in organization of assemblages of Chironomidae (Diptera), a diverse aquatic insect group with winged adults, in an extremely heterogeneous wetland system, Kis-Balaton, Hungary. As expected, local environmental variables explained a substantial proportion of assemblage variance mainly along sediment structure, macrophyte coverage, and decomposing plant matter gradients. Considering the narrow spatial range of the study area, pure spatial influence was unexpectedly strong, likely because of the dispersal limitation related to tall terrestrial vegetation patches and mass effect related to the uneven distribution and area of certain microhabitats and their species pools. However, landscape- and season-related variability proved to be low or negligible. Taxonomic and functional feeding guild (FFG)-based approaches revealed the same main trends in assemblage data; however, FFGs seemed to track environmental changes more tightly. We argue for the common use of taxonomic and functional-based approaches and advise the improvement of species optima and tolerance spectra databases to expand bioassessment power

Relationship between gill raker morphology and feeding habits of hybrid bigheaded carps (Hypophthalmichthys spp.)

Bigheaded carps and especially silver carp have been considered as an effective biological control for algal blooms, thus were introduced to several countries in the last decades, including Hungary. Our aim was to explore the feeding habits of bigheaded carps in Lake Balaton (Hungary), where the stock consists mainly of hybrids (silver carp × bighead carp). We examined the relationship between filtering apparatus (gill raker) morphology and size-distribution of planktonic organisms in the food. We failed to find any significant relationship between gill raker parameters and plankton composition in the filtered material. Bigheaded carps with various types of gill rakers consumed food within the same size-spectrum, independently of the rate of hybridization. However, the linkage between the proportion of different planktonic size classes in the water and in the diet of fish was detectable in case of both phytoplankton and zooplankton consumption, suggesting that the seasonally variable availability of different food items was an important factor in determining the food composition of bigheaded carps. We can deduce that bigheaded carps consume high amounts of zooplankton to meet their energy requirements, and the diet overlap among bigheaded carps and other planktivores may exert negative effects on native fish populations