Chromogranin A and its role in the pathogenesis of diabetes mellitus

Chromogranin A is a member of the granin glycoprotein family that is expressed by the endocrine and neuroendocrine cells of different organs. Intracellularly, Chromogranin A contributes to the regulation of secretion, and gives several cleavage products after secretion. Some of its cleavage products modify the hormone functions in autocrine and paracrine ways, while the functions of others have not been fully understood yet. Serum Chromogranin A level is most prominently used in neuroendocrine tumor diagnostics. In addition, recent studies have suggested that Chromogranin A and some of its cleavage products, pancreastatin and WE-14, also play important roles in the pathogenesis of the various forms of diabetes mellitus, but their exact mechanisms still need to be clarified. Higher Chromogranin A, pancreastatin and WE-14 levels have been reported in type 1, type 2 and gestational diabetic patients compared to healthy controls. A notable connection has been inferred through the observation that type 1 diabetes mellitus is not at all or rarely developed in Chromogranin A gene-knockout, non-obese diabetic model mice compared to non-knockout, non-obese diabetic mice. Pancreastatin inhibits insulin release in various cell and animal models, and WE-14 serves as an autoantigen for both CD4+ and CD8+ beta cell-destructive diabetogenic T-cell clones in type 1 diabetes. Chromogranin A contributes to the pathogenesis of diabetes mellitus according to the available literature. The current findings facilitate further investigation to unravel the deeper relationships between this glycoprotein and diabetes

Extraadrenalis glükokortikoidszintézis

Abstract: Endogenous glucocorticoids exert a diverse array of physiological processes and play an important role in immune modulatory and anti-inflammatory responses. The secretion of cortisol by the adrenal gland is regulated through two mechanisms. Systemic regulation is substantiating by the hypothalamo-pituitary-adrenal axis. Furthermore, a tissue-specific local regulatory system, containing the 11?-hydroxysteroid dehydrogenase enzyme responsible for local glucocorticoid synthesis and the glucocorticoid receptor, has also been demonstrated. Based on the recent evidences, an extra-adrenal corticosteroid synthesis exists in various tissues. Steroidogenic enzymes necessary for this de novo corticosteroid synthesis have been observed in the skin, intestine, thymus and possibly in the brain, heart and lung. These locally synthesized steroids most likely act in an autocrine and paracrine manner and their regulation is mediated by local regulatory loops. The importance of this de novo corticosteroid synthesis seems to be important in the regulation of local homeostasis, immune processes and tissue-specific inflammatory reactions. Orv Hetil. 2018; 159(7): 260?268

Molekuláris genetikai vizsgálatok az örökletes endokrinológiai tumor szindrómák klinikai diagnosztikájában

Abstract: The common features of hereditary endocrine tumour syndromes or multiple endocrine neoplasias (MEN) are the association of various tumours of different endocrine organs in one patient or within the same family. Different types can be distinguished from among which type 1 and type 2 are the most common. The mode of inheritance is autosomal dominant, meaning that there is a 50% chance to inherit the pathogenic alteration. The pathogenic variants of genes responsible for MEN syndromes have also been identified in sporadic endocrine tumours and many cases initially referred to as sporadic have been later categorized as familiar based on genetic analysis. The main role of the molecular genetic analysis in these syndromes is to identify the pathogenic variant, then, after appropriate genetic counseling, to perform the genetic screening of first-degree relatives. Following molecular genetic analysis, the state-of-the-art clinical follow-up of the clinically healthy mutation carriers may decrease or even prevent the morbidity and mortality. Due to technological developments in recent years, the molecular genetic analysis of hereditary tumour syndromes has also been changed. Using next generation based sequencing methods in routine clinical diagnostics, the number of pathogenic genes in endocrine tumours has also increased. The present review focuses on the genetic background of hereditary endocrine tumour syndromes and the recently used molecular biological methods will also be presented. Orv Hetil. 2018; 159(7): 285?292

A bélendometriosis miatt végzett műtétek hatása a fertilitásra = The effect of surgical treatment of bowel endometriosis on fertility

Absztrakt: Bevezetés: Bélendometriosisról beszélünk abban az esetben, ha az endometriumhoz hasonló szövet infiltrálja a bélsubserosát, illetve eléri a subserosus neurovascularis plexust. A colorectalis endometriosis miatt végzett műtétek hatása az infertilitásra és a terhesség kiviselésére nem minden kétséget kizáróan igazolt. Célkitűzés: A Klinikánkon bélendometriosis miatt végzett idegkímélő anterior reszekción átesett betegek fertilitási adatait vizsgáltuk egy prospektíven létrehozott adatbázis segítségével. Módszer: 2009 és 2017 között 121, bélendometriosis miatt megoperált beteg teherbe esési szándékát, a teherbe esés módját, annak sikerességét, a terhességi kórképek előfordulását és a szülésvezetés módját vizsgáltuk. Statisztikai analízis: Az endometriosis és a terhességi kórképek előfordulása közti összefüggést χ2-próbával és Fisher-egzakt teszttel vizsgáltuk, és meghatároztuk az esélyhányadost (OR) és 95%-os konfidenciaintervallumát (CI). Az eredményt p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: Klinikánkon 121, bélendometriosis miatt megoperált beteg közül 48-an (39,6%) estek teherbe, 37-en (30,5%) mesterséges megtermékenyítés segítségével. A kontrollcsoportot andrológiai ok miatt in vitro fertilisatiós eljáráson átesett betegek alkották. Eredményeink azt mutatják, hogy az endometriosisban szenvedő nők körében szignifikánsan gyakrabban alakul ki a terhesség során praeeclampsia (p = 0,023) és placenta praevia (p = 0,045). Következtetések: Vizsgálatunk unikális a bélendometriosis miatt megoperált betegek terhességének és szülésvezetésének vizsgálata kapcsán, ahol a kevés esetszám ellenére hasonló eredményeket kaptunk, mint az eddigi multicentrikus tanulmányok. Orv Hetil. 2019; 160(41): 1633–1638. | Abstract: Introduction: Bowel endometriosis is when endometrial-like tissue penetrates the bowel serosa, or it reaches the subserous neurovascular plexus. The effect of surgery for colorectal endometriosis on infertility and pregnancy is not fully proven. Aim: The aim of the present study was to analyse the pregnancy outcome and mode of delivery of patients who underwent ’nerve sparing’ anterior resection of the colon. Method: Between 2009 and 2017, we operated 121 patients with bowel endometriosis, and built up a prospective database where we assessed their wish of pregnancy, the way of the conception, pathologies during pregnancy and mode of delivery. Statistical analysis: The relationship between endometriosis and pregnancy pathologies was tested by a χ2 probe and Fisher’s exact test, additionally the odds ratio (OR) and 95% confidence interval (CI) were determined. For p<0.05, the result was considered significant. Results: Out of 121 bowel endometriosis patients, 48 (39.6%) women got pregnant, 37 (30.5%) of them with in vitro fertilisation. The control group was built from patients who underwent in vitro fertilisation because of andrological factors. We found that women with endometriosis have a significantly higher risk for praeeclampsia (p = 0.023) and placenta praevia (p = 0.045) during pregnancy. Conclusions: Our study is a unique description of pregnancy outcome and mode of delivery after surgery for bowel endometriosis, which, despite the small number of cases, has yielded similar results to the previous multicentric studies. Orv Hetil. 2019; 160(41): 1633–1638

A szülői nevelői stílus észlelésében szerepet játszó tényezők vizsgálata, különös tekintettel a párkapcsolati elégedettségre, párkapcsolati intimitásra, felnőtt kötődésre, észlelt stresszre és rezilienciára

Elméleti háttér: A szülők nevelési stílusának a gyermekek fejlődésében betöltött szerepét intenzív kutatási érdeklődés övezi, ám az empirikus vizsgálatokban lényegesen kevesebb figyelmet kapnak azok a folyamatok és tényezők, amelyek befolyásolják a szülők nevelési elveinek, stílusainak alakulását (Kotchick és Forehand, 2002). Vizsgálati cél: A család alrendszereinek kölcsönös egymásra hatását figyelembe véve, vizsgáljuk az észlelt szülői nevelői stílusok összefüggéseit egyrészt olyan egyéni jellemzőkkel, mint az észlelt stressz, reziliencia, szülőkhöz való felnőtt kötődés -, másrészt a házastársi alrendszer olyan jellemzőivel, mint a párkapcsolati elégedettség, gondoskodás, kontroll és párhoz való kötődés. Módszer: 324 fős (297 anya, 27 apa) keresztmetszeti, online, önkitöltős kérdőíves vizsgálatunkban a következő mérőeszközöket alkalmaztuk: Szülői Nevelői Stílus Kérdőív (PSDQ 32), Intim Kötődés Mérése Kérdőív (IBM-HU), Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőív (ECR-RS), Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS-H), Connor-Davidson Reziliencia Kérdőív (CD-RISC), Észlelt Stressz Kérdőív (PSS). Eredmények: A skálák közötti összefüggések vizsgálatára faktoranalízist használtunk (Principal Axis eljárás, Varimax rotációval). A kialakított faktorstruktúra alapján a vizsgált skálák 5 faktor mentén rendeződtek el, a faktorok magyarázó ereje 52,339%-os volt. Mérvadónak a teljes variancia 22,027%-át magyarázó első faktort tekinthetjük, ahol a gondoskodás (r= –0,912),a kapcsolati elégedettség (r= –0,875) és a pár észlelt irányító/ autoritatív szülői nevelői stílusa (r= –0,565) negatívan korrelálnak az észlelt kontrollal (0,632), felnőtt párkapcsolati szorongással (r=0,643) és elkerüléssel (r=0,798) valamint a pár észlelt tekintélyelvű (r=0,521) szülői nevelői stílusával. A saját szülői nevelői stílus és a pár szülői nevelői stílusának az észlelése függetlennek bizonyult az észlelt stressztől, a rezilienciától (4. faktor) és a felnőtt anyai és apai kötődéstől (2. faktor). A szociodemográfiai tényezők közül a nemi különbség és családi állapot játszik szerepet a szülői nevelői stílusban. Konklúzió: A kutatás limitációit is figyelembe véve – a reprezentativitás hiánya, nemi eltolódás – meg- állapítható, hogy a párkapcsolati elégedettség, intimitás, párkapcsolati kötődés biztonsága meghatározó szerepet játszik a párunk irányító és tekintélyelvű szülői nevelői stílusának észleletében. Eredményeinknek gyakorlati relevanciáját a pár- és családterápiában tartjuk fontosnak, valamint elméleti szinten a spillover-teória érvényességét erősíthetik

True MEN1 or phenocopy? Evidence for geno-phenotypic correlations in MEN1 syndrome

L