Marsili, a „botanikus”

Az a tény, hogy a növények a „Duna művében” (Danubius Pannonico-Mysicus, Ha- gae, 1726) kevés helyet kaptak és illusztrációk nélkül, azt sugallhatja, hogy a növé- nyek kisebb jelentőséggel bírtak Marsigli számára, mint a természet többi eleme. Talán ezért is nagyon kevesen írtak e téren érdemeiről, kivételek Baldacci (1930) botanikai és Ramsbottom (1970), Govi (1984), Cordella (2003) Marsigli mikológiai kiértékelései. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a bolognai tudós-katona botanikai írásainak csak kis része került kiadásra, botanikai-mikológiai tanulmányainak eredménye legna- gyobb részt kézirat formájában maradt meg. Ezekben Marsili már leírja felismerését a Duna menti vegetáció tér- és időbeli dinamizmusáról, a szomszédos, de eltérő jellegű életközösségek szekvenciájáról. Módszerébe a történelmi-kulturális vonatkozásokat is belevonja, melyek kifejezésére a térképészet is lehetőséget ad. Marsiglit a kriptogám szervezeteknek tartott gombák, zuzmók és mohák eredete-sza- porodása foglalkoztatta, de mikroszkóppal végzett megfigyelései és kísérletei a spontán generáció elméletéhez vezették vissza, mely több kortársa (pl. Malpighi M.) számára túlhaladott koncepció volt

The influence of new world species on the botany of the 16th century

El presente trabajo analiza cómo algunas especies botánicas del Nuevo mundo, no tan difundidas como el tomate, el tabaco, etc., formaron parte del conocimiento botánico europeo, haciendo especial referencia a la de obra de Ulisse Aldrovandi (1522-1605). Su herbario, sus colecciones iconográficas y manuscritos que contienen listas de semillas, maderas y otros materiales, se conservan en su Museo y algunas de las especies crecen en el Jardín Botánico de Bolonia

A szótáríró és tudománytörténész Priszter Szaniszló évszázada(i)

Munkánkban a szótáríró és tudománytörténész Priszter Szaniszlóra emlékezünk. Előadásunk három részre oszlik. Az első részben a magyar botanikai szótárirodalom kezdeteiről lesz szó, a második az ünnepelt idevágó munkásságát tekinti át, a harmadik részben a botanikatörténészt idézzük meg az olasz-magyar botanikai kapcsolatok ürügyén

Federico Cesi's Mycological Codex and its copies

n/

Federico Cesi (1585–1630) and the correspondence network of his Accademia dei Lincei

The difficulties in the circulation of ideas due to geographical distance are very noticeable in the work of the founder of the Academy of the Lincei, prince Federico Cesi. He was convinced that only collaboration between several scientists would widen the scientific horizons. The activities of the Academy were regulated by a statute written in Latin, the Lynceographum. In this document Cesi pointed out the necessity of 'diminishing' geographical distances through 'peregrination' and the foundation of similar institutions, so-called Licei, in Italy and abroad. This paper focuses on the long publication process of the Mexican Treasury (1611–1651), in which the extent of Lyncean network can be observed, and draws attention to the many practical difficulties that needed to be overcome in the collaboration between geographically separated scholars