Kanyarulatfejlődés sajátosságai és antropogén hatások vizsgálata két Drávai kanyarulat példáján

A Dráva nagy eséssel és bőséges fenékhordalékkal rendelkezik, így a medre is dinamikusan formálódik. Ezért a vízrendszert érő (antropogén) hatásokra gyors és látványos hidro-morfológiai válaszokat adhat. Célunk a Dráván található két kanyarulat fejlődésének (partépülés és hátrálás) és az azt befolyásoló indirekt antropogén tevékenység hatásainak a vizsgálata, geoinformatikai és dendrológiai eszközökkel. A vizsgált kanyarulatokban leszűkült a meder (22-28%-al), amely összefüggésbe hozható a horvátországi vízerőművek vízszintcsökkentő hatásával. A horvát erőművek üzemelése előtti (1975) években még a gyakori árvizek és a jelentősebb közepes vizek építették az övzátony-felszíneket. Azonban a cakoveci (1982), majd a Donja Dubravai(1989) vízerőművek felépítését követően a vízszintek 0,3-0,75 méterrel lecsökkentek. Ennek hatására viszont már inkább a zátonyfelszínek szárazulattá válásával növekedett az övzátony-felszínek kiterjedése. Ezek pedig beerdősültek és szigetekké vagy a parthoz simuló övzátony-sorokká alakultak át. A kavicszátonyok átformálódása azonban nem egyenletesen ment végbe, ugyanis előfordultak olyan évek, amikor jelentős kiterjedésű térszínek stabilizálódtak. Például 1994-1998 között a vizsgált kanyarulatok zátonyfelszínének 14-21 %-án telepedett meg az erdő, vagy 2002-2004-ben, a 8,5-11 %-án. A partépülés ütemét a parterózió is követte. Vizsgálataink szerint a parthátrálás mértékét nagyban befolyásolják az erodálódó partszakasz tulajdonságai (hossz, magasság, sodorvonallal bezárt szög), illetve a vízerőművek vízjárás módosító hatása miatt elmaradó árvizek is. Mindkét vizsgált kanyarulatra jellemző, hogy fejlődésükben alapvető szerepet játszanak a zátonyfejekből képződő szigetmagok. Ezeket fejlődésük kezdeti időszakában még átfolyás választja el a stabilizált felszínű övzátony-sortól, de később ezek az átfolyások feltöltődnek vagy a vízszintek lecsökkennek, és így a szigetek hozzáforrnak az övzátonyokhoz. Mindezekkel egyidőben a zátonyfejekhez egyre nagyobb kiterjedésű kavicszátonyok is kapcsolódnak. Az övzátony-felszínek épülése folyásirányban lefelé és oldalra is jellemző, amit jelentősen befolyásol a sodorvonal helyzete is. Ahogy a kanyarulat egyre fejlettebbé válik, az övzátony-felszín középső szakasza kezd dinamikus épülésbe. Ilyenkor a folyásirány felőli felső része már pusztul, míg folyásirányba lefelé épül, ezért lefelé halad a kanyarulat

Konyhasók káliumtartalmának vizsgálata = Determination of potassium content in table salts

Az egészségtudatos táplálkozás szemléletének terjedésével az élelmiszereket alkotó komponensek szerepe és fontossága a fogyasztók számára is köztudottabbá válik. A rendelkezésre álló információk alapján sok esetben félreértelmezések is előfordulnak, melyeknek legjobb terjesztő közege a világháló. Néhány éve egy olyan híresztelés terjedt el a hazai weboldalakon, miszerint a kereskedelmi forgalomban kapható konyhasók nátrium-klorid tartalma kálium-kloriddal helyettesített. Vizsgálataink során 23 csomag - nem nátriumszegény - konyhasó káliumtartalmát határoztuk meg. Eredményeink alapján a káliumtartalom általában 1 g/kg alatti, ami alól három csomag só volt kivétel: az egyik KCl-al és KF-al dúsított (káliumtartalma 6,17± 0,61 g/kg). A másik két esetben a káliumtartalom kevéssel haladta meg az 1 g/kg értéket. A 23 minta káliumtartalma 13,7-6165 mg/kg között változott, ami kálium-kloridra vonatkoztatva 0,003-0,616% közötti tartományt jelent. Következtetésképpen elmondható, hogy az általunk vizsgált konyhasók esetén a KCl-al történő NaCl helyettesítés híre alaptalan, ez csak nátriumszegény étrendet tartók számára gyártott nátriumszegény sók esetén fordulhat elő, ami jelölve van. In the last decades increased interest has been evolved from the point of consumers about food macro- and micro-nutrients. This increased attention sometimes results drawbacks since misbeliefs rises by some enthusiastic but unqualified people’s misunderstanding. These misbeliefs are usually propagated via internet. A few years ago a rumor had spread on different websites that commercial table salts contain more or less (20-60%) potassium-chloride behalf sodium chloride. Our aim was to clarify that error. For this purpose twenty-three commercial available table salts were analyzed for potassium by an atomic absorption spectrometer (Carl Zeiss AAS5, Analytik Jena, Németország) in emission mode. Only in one sample could we measure higher potassium concentration (6.17 ± 0.61 g/kg), but it can be explained by the fact that in that case it was fortified with KC1 and KF. Two more salts had potassium level more than 1 g/kg; all the other examined table salt had less potassium than 1 g/kg. From the results it could be concluded that there is no difference between sea salts and mined salts or between “table” and “vacuum” grade salts in point of potassium; within a single category potassium concentrations varied broadly. In conclusion potassium levels ranged between 0,003-0,616% expressed in potassium chloride, which is far from the mentioned 20-60%, so the concerns about adulteration of table salt, namely sodium chloride with potassium chloride is unnecessary

Folyékony élelmiszerminták destruktív minta-előkészítést nem igénylő nyomelemtartalom-meghatározási lehetőségei induktív csatolású plazma tömegspektrométerrel = Possibilities of trace element content determination in liquid foods without destructive sample preparation using inductively coupled plasma mass spectrometry

Írásunkban összefoglaltuk a folyékony élelmiszerek hagyományosnak mondható hamvasztásának, nedves roncsolásának alternatívájaként használható nem destruktív minta-előkészítési módszereket, ICP-MS meghatározáshoz. A roncsolás legfőbb hátrányaként azt lehet említeni, hogy nagymértékben hígul a minta, nagy a keresztszennyeződés esélye, valamint időigényes. A roncsolás elmaradása esetén ugyanakkor számolni kell a visszamaradó szerves anyagok hatásával, melyek spektrális, de legfőképpen nem spektrális/mátrixhatást fejtenek ki. Részletesen tárgyaltuk a sztenderd addíciót, a bepárlást, az oxigén-bevezetést, a mikrokoncentrikus porlasztó alkalmazását, valamint a különleges mintabeviteli rendszereket is, de a leggyakrabban használt technikának mégis a mátrixillesztés, a minta hígítása és belső sztenderdek alkalmazása minősül. Legfőképpen az utóbbi három módszerrel, ill. ezek kombinált használatával lehetőség nyílik folyékony, porlasztható és könnyen homogenizálható élelmiszerek gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb ICP-MS vizsgálatára. Leggyakrabban vizsgált folyékony élelmiszernek a borok tekinthetők, ennek ellenére találkozhatunk sörök, gyümölcslevek, ill. tejek ICP-MS mérésével is. In this review, non-destructive sample preparation techniques were summarized as possible alternatives to the traditional dry ashing and wet digestion for liquid food samples in ICP-MS measurements. The most important disadvantages of destructive techniques are the high dilution factor, the high risk of cross-contamination, and being considerably time-consuming. The lack of destruction causes organic components to remain behind, resulting in the emergence of spectral and, more often, non-spectral/matrix effects. These effects can be eliminated or corrected by standard addition, evaporation, addition of oxygen, using a microconcentric nebulizer, and also by the application of special sample introduction systems, however, the most important techniques are the application of sample dilution, matrixmatched calibration and internal standardization. Using these three techniques, or a combination of them, makes a simple, rapid and relatively cheap sample preparation possible in homogeneous liquid food samples for ICP-MS determination. The most often measured liquid food is wine, however, analyses of beer, fruit juices and milk can also be found in scientific literature

Belső sztenderdek alkalmazhatósága élelmiszerek induktív csatolású plazma tömegspektrometriás mikroelem-tartalmának vizsgálatában = Study on internal sztenderds for the determination of microelements by inductively coupled plasma mass spectrometer in foods

Tanulmányunkban összefoglaltuk a belső sztenderd kiválasztás szabályait ICP-MS esetében. Néhány élelmiszerre vonatkozóan tájékoztató adatokat tüntettünk fel potenciális belső sztenderdek koncentrációjára. Megvizsgáltuk az induktív csatolású plazma tömegspektrometriában alkalmazható Be, Sc, Ge, Y, Zr, Rh, Pd, Ag, In, Sb, Te, Cs, Ta, W, Pt, Au és Bi potenciális belső sztenderdek spektrális zavarását a Cr, Mn, Fe, Со, Ni, Cu, Zn, As, Se, Sr, Mo, Cd, Ba és Pb elemekre csak vizes és 1% etanolos közegben is. Kipróbáltuk a FF-He és NH3-He ütközési és reakciócella (CCT) gázkeveréket egyaránt. Megállapítottuk, hogy az elterjedtebb FF-He CCT mellett a Ge nem alkalmazható 7:iA s (74G e’H +), valamint a Zr n lCd (94Z r 17OH + ) meghatározáskor. Az N H 3-He CCT használatával a Se nem alkalmazható 60Ni (45Sc14N 1H + ), a Rh 137Ba [103Rh (14N ‘H 3)2+] meghatározáskor és a Ge ebben az esetben sem megfelelő választás vsSr méréskor (74G el4N). Abban az esetben, ha mindenképp a zavarást okozó belső sztenderdeket szeretnénk választani, megoldást jelenthet a CCT gázkeverék váltás, mely alól kivételt jelent a Ge. Ezeket leszámítva, a többi belső sztenderdet tudjuk ajánlani az mért elemek gyártó által (Thermo Scientific) ajánlott izotópjain spektrális zavarás szempontjából, melyek közül, ha lehetséges, a monoizotóposakat vagy domináns izotóparányúakat érdemes választani. Az etanolos oldat spektrális zavaró hatását a csak vizes oldatnál említetteken felül W esetében tapasztaltuk a hlNi izotópon H 2-He CCT gázkeverék használatakor, melynek a Ni meghatározás szempontjából nincs jelentősége, mivel a h0Ni az ajánlott. Belső sztenderd választás előtt ajánljuk a potenciális belső sztenderd elemekkel egy hasonló vizsgálat elvégzését, mellyel kiszűrhetők az eltérő beállításokból fakadó esetlegesen új spektrális zavarások és elkerülhetők az ebből fakadó magas kimutatási határok. In this study we summarized the rules of choosing internal sztenderds in ICP-MS technique. We represent some informative data about the concentrations of some potential internal sztenderds in foods. We have investigated the spectral interferences of the Be, Sc, Ge, Y, Zr, Rh, Pd, Ag, In, Sb, Те, Cs, Ta, W, Pt, Au and Bi, as potential internal sztenderd elements on Cr, Mn, Fe, Co, Ni, Cu, Zn, As, Se, Sr, Mo, Cd, Ba and Pb elements also in deionized water and ethanolic solvents. We have used and compared H 2-He and NH3-He collision and reaction cell (CCT) gas mixtures, too. By the most common H 2-He CCT gas mixture Ge can not be used for 75As (74G e1H +), and Zr for m Cd (94Z r17OH + ) measurement. By the less common NH3-He CCT gas mixture Sc can not be used for 60Ni (45Sc14N ’H +) measurement, Rh for 137Ba [103Rh (14N 1H 3)2+] measurement and Ge for 88Sr (74G e14N) determination. In those cases, when the use of an internal sztenderd, which cause spectral interference is necessary anyway, a CCT gas mixture change can solve the problem, except for Ge. Unless these situations, we offer all the other internal sztenderds for the suggested isotopes of the measured elements by the constructor (Thermo Scientific), just in the aspect of spectral interferences, specifically the monoisotopic or dominant isotopic ratioed internal sztenderds. The ethanol has only a single effect in spectral interferences, correlated to aquareous solvent, by using W, as internal sztenderd for hlNi isotope by H 2-He CCT gas mixture, but it doesn’t disturb the Ni measurement, since 60Ni is generally used. Moreover it should be mentioned that this kind of comparison of internal sztenderd elements should be investigated before application, because different spectral interferences derived by the vary in instrument parameter setting or manufacturer ought to have to known, thereby higher limit of detections can be avoided

Young children expect pretend object identities to be known only by their partners in joint pretence

The present study examined whether three‐year‐old children (age = 42–48 months, n = 57; 31 boys) understand that object identities stipulated during pretend play could only be known by people witnessing the stipulation. Children participated in pretend scenarios that included some objects and two experimenters. Two pretend episodes corresponded to an object: one connected to its conventional function, the other to a pretend identity made‐up on the spot. These episodes happened either in the presence or absence of the other person. In the test phase, this experimenter expressed an intention to do something with an object and asked for a ‘missing’ prop. The prediction was that in case she was present previously, children would be more likely to select the prop corresponding to a pretence stipulation, compared to when she was absent. The results confirmed this pattern: in the absent condition, 68.42% of the participants chose the prop connected to the conventional use of the object, while 31.58% chose the prop corresponding to its identity stipulated in pretend play. It seems that preschool aged children refrain from generalizing their knowledge about the pretend identity of an object, in case their interactive partner could not know of this identity