A policisztás ovárium szindróma pszichológiai megközelítése. Módszertani ajánlások és a fenotipikus csoportalkotás bevezetése

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) a leggyakoribb endokrin megbetegedés a reproduktív korú nők körében, amely különböző endokrin- és metabolikus zavarokkal, illetve széles skálán mozgó klinikai megjelenési formákkal jellemezhető. Domináns szimptómái a menstruációs ciklus zavara, a hyperandrogenismus, valamint a betegség névadó tünete, az ovárium policisztás elváltozása. A PCOS kezelése gyakran megreked a speciális tünetegyüttes farmakológiai terápiájánál, a betegséggel bizonyítottan együttjáró életminőségromlás kérdése viszont többnyire kikerül mind a kutatások, mind a betegellátó rendszer érdeklődésének homlokteréből. A tanulmány célja a PCOS tüneteivel kapcsolatos jelentős pszichológiai kutatások elemző összefoglalása, illetve a PCOS-szel kapcsolatos nemzetközi pszichológiai kutatások során alkalmazott (szimulált diagnózis felállítására alkalmas) mérőeszközök bemutatása. A tanulmány a PCOS fenotípusok szerinti pszichológiai elemzése és a betegség cirkuláris oksági megközelítése mellett érvel

Pompe-kór fenotípusvariációi, kórlefolyása és az enzimpótló kezelés eredményei: hazai tapasztalatok

A Pompe-kór kialakulásáért az alfa-glikozidáz enzim autoszomális recesszíven öröklődő hiánya, illetve kóros működése felelős. Célok és módszerek: A szerzők tanulmányukban 11, Pompe-kórral diagnosztizált magyar beteg klinikai fenotípusát elemezték, és nyolc esetben az enzimpótló kezelés melletti hosszmetszeti megfigyelés eredményeit értékelték. Eredmények: Egy betegben az első tünet már az újszülöttkorban jelentkezett, kezdeti cardiomyopathia és nagyon enyhe izomhypotonia formájában. A korai kezdet ellenére a progresszió nagyon lassú volt: négyéves korától részesült enzimpótló kezelésben, hatévesen motoros deficit már nem volt észlelhető. Egy beteg 2,5 évesen tünetmentes. A felnőttkori formákban 20 és 50 év között kezdődtek az első tünetek, a végtagövi izomgyengeség spektruma az enyhétől a súlyos érintettségig terjedt. Három esetben légzési elégtelenséget észleltek. Az enzimpótló terápiát a legtöbb esetben szignifikáns izomerő-fokozódás és a légzési működés javulása követte. Következtetések: Hazai Pompe-kóros betegekre a fenotípus széles variabilitása jellemző. Korai enzimpótló kezeléssel egy gyermek esetében teljes tünetmentességet, előrehaladott állapotú légzési elégtelenségben szenvedő betegnél az önálló légzés visszanyerését, és ezáltal jelentős életminőség-nyereséget lehetett elérni. Orv. Hetil., 2011, 152, 1569–1575. | Pompe’s disease is an autosomal recessive disease caused by deficiency of acid-alpha-glucosidase. Aims and Methods: Authors analyzed the phenotype of 11 Hungarian patients with Pompe’s disease and evaluated clinical parameters and response to enzyme replacement therapy during a long-term follow-up in 8 patients. Results: One patient with atypical infantile form presented with cardiomyopathy and a very slow progression of motor deficits; after 2 years of enzyme replacement therapy no disability was present at the age 6 years. Another patient was asymptomatic at the age of 2.5 years. The adult onset form was characterized by slight to prominent limb-girdle myopathy with an age of onset between 20 and 50 years. In 3 of such cases respiratory insufficiency was also present. Conclusions: Hungarian patients with Pompe’s disease presented with a wide phenotypic variability ranging from atypical early childhood form with slowly progressive course to late-onset limb-girdle myopathy with variable courses. Enzyme replacement therapy resulted in significant improvement in motor and respiratory functions in most of the patients. Orv. Hetil., 2011, 152, 1569–1575

Difficulties in the way of becoming a parent: Examination of male’s depression related to a normative and a paranormative crises

Az életciklus-átmenetek vulnerabilitást jelentenek a pszichés zavarok kialakulása szempontjából. A gyermekvállalást vizsgáló kutatások túlnyomó része a nőket és a gyerekeket helyezi érdeklődésének középpontjába. Kevesebb figyelem irányul a férfiakra. Vizsgálataink központi szereplői a férfiak: kutatásaink célja egy normatív krízis (gyermek születése) és egy paranormatív krízis (meddőségi probléma) mentén vizsgálni a depressziós tünetek kialakulását. Kutatásunk részeként bemutatjuk a Proaktív Megküzdés Kérdőív (PCI) magyar változatát, mely kérdőívet az első vizsgálatunkban alakalmaztunk a férfiak erősségeinek leírásához. Az első vizsgálatban 84 pár vett részt, és további 13 férfi adatait elemeztük. A mintába való bekerülésnek a feltétele az volt, hogy a család 0-12 hónapos gyermeket neveljen. A vizsgálati személyek önkitöltős kérdőíveket töltöttek ki: demográfiai kérdéseket és a gyermekvállalásra vonatkozó kérdéseket válaszoltak meg; a férfiak depresszióját az Edinburgh Posztnatális Depresszió Kérdőívvel (EPDS) és a Gotland Férfi Depresszió Kérdőívvel mértük (GMDS); míg a nők depresszióját az EPDS-sel mértük. A Spielberger-féle Vonásszorongás Kérdőívet (STAI-T), a Vitális Kimerültség Skálát és a PCI-t használtuk, valamint mérük a társas támogatás mértékét. Ezen túl a férfiak kitöltötték a Buss-Perry Agresszió Kérdőívet. A második vizsgálatban 101, meddőségi problémával küzdő pár vett részt. A férfi depressziós tünetek mérésére a GMDS-t használtuk. Jelen vizsgálatban a kérdőív két alskáláját különítettük el: a típusos depressziós tünetek és az externalizáló tünetek alskálát. A GMDS mellett a Beck Depresszió Kérdőívet (BDI) is használtuk. A szorongás mérésére a STAI-T szolgált; a reménytelenséget a Beck Reménytelenség Skálával mértük. A harmadik vizsgálatban 452 egyetemi és főiskolai hallgatóval vettük fel a PCI-t. Az általános szociodemográfiai kérdések megválaszolása után a PCI-t és a BDI-t töltötték ki a vizsgálati személyek. A vizsgálatok legfontosabb eredményeinek összefoglalása: az első vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy posztpartum depressziós tünetek a férfiak 12,5%-a esetében, férfi depressziós tünetek 15,5%-uk esetében figyelhető meg. Az anyák több pszichés problémát mutatnak, mint a férfiak. A férfiak és a nők posztpartum depressziója között összefüggés van: a férfiak 36,8%-a (EPDS skálán) illetve 31,6%-a (GMDS skálán) jellemezhető depressziós tünetekkel, amennyiben a partner depressziós. A férfi típusú depressziós tünetek intenzívebb kifejezése az agresszivitás növekedésével együtt jár. A nők szorongás szintje, és a férfiak agressziója összefügg. A posztpartum depressziót mutató anyák partnereinél a fizikai agresszió szintje lesz szignifikánsan magasabb. A magasabb proaktivitással jellemezhető személyek, kisebb mértékben mutatnak depressziós tüneteket, és dühöt. Második vizsgálatunk eredményei: a nők nagyobb fokú pszichés problémákat mutatnak meddőségi probléma megtapasztalása esetén, mint a férfiak. A férfi saját meddőségi problémájának megtapasztalása az egyik legmeghatározóbb faktora a pszichés jóllét mutatójának, az életkorral összefüggésben: a férfi magasabb életkora és saját meddőségi problémája együttesen növeli a depresszió szintjét. Ha a férfi idősebb, és meddőségi problémát mutattak ki nála, nagyobbfokú agresszivitásról, irritabilitásról, nyugtalanságról és frusztrációs tolerancia szint csökkenésről számol be. A férfi által megtapasztalt meddőségi probléma és a férfi típusú depresszió fennállása együttesen határozzák meg a reménytelenség megjelenését. A magasabb szorongás szintet mutató nők partnerei magasabb szorongást és magasabb szintű externalizáló tüneteiket mutatnak. Az externalizáló tünetek megjelenését a nő szorongása és a férfi saját meddőségi problémája meghatározza. A harmadik vizsgálat eredményei meggyőzőek. A PCI alskálái megbízhatóak, a szerkezeti validitás megfelelő. A megerősítő faktoranalízis eredményei igazolják a PCI eredeti hét faktoros modelljét. A disszertáció elsődleges célja az volt, hogy gyarapítsa a tudásunkat a férfiak mentális állapotáról, a depressziójuk tüneti jellegzetességeit vizsgálva, ezáltal elméleti és gyakorlati támpontokat egyaránt szolgáltasson a gyermekvállalás időszakában lévő, fiatal felnőtt férfiakkal való munkához. A férfi depressziós tünetek vizsgálata releváns ebben az életszakaszban. Bár a férfiak és a nők depressziós és szorongásos tüneteinek együtt járása már sokszor bizonyítást nyert a kutatások során, a férfiakra speciálisan jellemző externalizáló tünetekről, továbbá azon belül az agresszió vonatkozásában ismertetett eredményeink árnyalhatják a képet az összefüggések tekintetében. A férfi típusú depressziós tünetek jellegzetességeinek megismerése segítheti nemcsak a felismerés és a kezelés hatékonyságának növelését, hanem értékes információt szolgáltat a prevenció területén is. Life cycle transitions are considered to be vulnerable factors for developing mental disorders. Most of the researches that focus on the childbearing period often concentrate on women and children. Significantly less attention is paid to men. Our research focuses on men: the aim of the investigations is to examine depression (especially male-type depression) of men experiencing a normative life crisis (childbirth) or a paranormative life crisis (facing infertility). We also present the Hungarian version of the Proactive Coping Inventory (PCI) which was used in the first research to determine strength of male subjects. In the first study the sample consists of 84 couples and an additional 13 men were examined whose partner did not participate. The participants must meet the requirement of having a 0-12 months old child. All subjects filled out self-report questionnaires: demographic questions and information about childbearing; depression of fathers was measured with Edinburgh Postnatal Depression Scale (EPDS) and the Gotland Male Depression Scale (GMDS); Mother’s depressive symptoms were assessed with EPDS. State-Trait Anxiety Inventory (STAI-T), Vital Exhaustion Questionnaire and the PCI were used, and peer support was also measured. Men completed the Buss-Perry Aggression Questionnaire. In the second study 101 couples facing with infertility were participated. In order to measure male’s depressive symptoms, the GMDS were used with two subscales: typical depressive symptoms and externalized symptoms subscale. Beck Depression Inventory (BDI) was also used. Anxiety was measured using the STAI-T, whereas the hopelessness was measured using the Beck Hopelessness Scale. In the third study the Hungarian version of the PCI was applied to a sample of 452 College and University students. After filling out a demographic questionnaire, subjects completed PCI and the BDI. To sum up the main findings of our researches we conclude that based on the first study: the incidence of paternal postpartum depression was 12.5%, while 15.5% of fathers met the criteria for male-type depression. Mothers presented more mental health problems than men. It was supported that paternal depression is linked to maternal depression. The incidence of paternal depression was 36.8% (measured with EPDS) and 31.6% (measured with GMDS) among men whose partners experienced postpartum depression. Reporting more intensive male type depression symptoms goes along with increased aggressiveness. The anxiety level of women is associated with higher level of male’s aggression. The partners of those mothers who meet the criteria of postpartum depression show significantly higher level of physical aggression. Proactive individuals show lower level of depression and present lower level of anger. According to the results of the second study, women display higher level of depression and anxiety level than men. Experiencing their own infertility problem is one of the most determining factors of the psychical well-being of men, and it corresponds with their age: the higher age and infertility problem together increase the level of depression. Older male subjects having their own infertility problems report higher level of aggression, irritability, restless and decreased frustration tolerance level. Male type depression together with the infertility problem experienced by males determines the appearance of hopelessness. Men whose partner shows higher anxiety levels can be described with higher anxiety levels too, and express significantly higher levels of externalizing symptoms. The appearance of externalizing symptoms are determined by the anxiety level of women and the men’s own infertility problem. Results of the third study are promising. The subscales of the PCI have good reliability and construct validity, moreover the results of the Confirmatory Factor Analyses verify that the seven-factor model represents the original factor structure of PCI. The dissertation aimed to provide information about the mental health of men examining the symptomatology of male’s depression. This work would like to supply information regarding practical and theoretical guideline while working with men in the childbearing period. Assessing masculine specific symptoms of depression is relevant in this life cycle. Although it is widely accepted that male and female symptoms often concordance with each other, our results can reveal more detailed information, namely in the case of the appearance of externalizing symptoms and aggression. The extended knowledge of male’s specific depressive symptoms contributes not only to the recognition and the therapy but also provide information to the field of prevention

A segítségkérő viselkedés és a depresszió kapcsolata a fiatal felnőttek körében

L

A SEGÍTSÉGKÉRŐ VISELKEDÉS ÉS A DEPRESSZIÓ KAPCSOLATA A FIATAL FELNŐTTEK KÖRÉBEN

Background: The concept of' help-seeking behaviour' has gained attention in recent years. Early adults are at risk of developing mental disorders, thus exploring and understanding the background of help-seeking delay is very important. This study focuses on help-seeking intentions among early adults. Methods: The sample of 228 participants (mean age: 22,5 years; SD=3,29) filled out the questionnaires. After answering some demographic questions, respondents filled out the shortened version of the Beck Depression Inventory, the Gotland Male Depression Scale, and the General Help-Seeking Questionnaire (in connection with a personal problem and family problem). Results: Women reported closer potential help providers than men. Women tend to ask for help from intimate partners more frequently than men do. Participants who reported only masculine specific symptoms - which are least likely responses to depression - showed lower rates of help-seeking intentions compared with participants with no depressive symptoms or with classic symptoms of depression.  Conclusion: Due to the fact that masculine specific symptoms are usually shown at the beginning of depressive episodes, and go hand in hand with maladaptive coping strategies, professionals have to consider how help-seeking intentions could be increased.    Háttér és célkitűzés: Az utóbbi évek kutatásaiban a segítségkérő viselkedés egyre nagyobb figyelmet kapott. Jelen tanulmány a segítségkérő viselkedés jellegzetességeire fókuszál, fiatal felnőttek körében. A fiatal felnőttek veszélyeztetettek a mentális betegségek kialakulását tekintve, így a segítségkérő viselkedés hátterében álló tényezők feltárása és megértése fontos. Módszerek: Összesen 228 vizsgálati személy töltötte ki a kérdőívet (átlagos életkor: 22,5 év; SD=3,29). A kérdőív a demográfiai adatokon túl a Beck Depresszió Kérdőív rövidített, 9 itemes változatát, a Gotland Férfi Depresszió Kérdőívet és az Általános Segítségkérő Viselkedés Kérdőívet tartalmazta (személyes és családi problémák témakörben). Eredmények: A nők közelebbi segítségnyújtó személyeket jelölnek meg, mint a férfiak, és hajlamosabbak a partnerüktől segítséget kérni, mint a férfiak. Depressziós tünetek fennállása esetében azok a vizsgálati személyek, akik csak férfi depressziós tünetet mutattak, kevésbé hajlandóak segítségért folyamodni, mint azok, akik nem mutatnak vágóérték feletti depresszió szintet, és mint akik a depresszió hagyományos tüneteit mutatják. Következtetések: Mivel a férfi depressziós tünetek gyakran a bevezető tüneteket jelentik a depresszió kialakulásában, és általában maladaptív megküzdési stratégiák alkalmazásához vezetnek, választ kell adni arra a kérdésre, hogy hogyan lehet növelni a segítségkérő viselkedés mértékét

Az óvodapedagógusok általános jóllétének és munkahelyi jellemzőinek vizsgálata

Kutatásunk célja az óvodapedagógusok általános jóllétének felmérése, valamint a jólléttel összefüggésben álló munkahelyi tényezők feltárása volt. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a kedvezőtlenebb lelkiállapotban lévő óvodapedagógusok kedvezőtlenebb fizikai egészségi állapotban vannak, régebben dolgoznak a pedagóguspályán, nagyobb létszámú csoportban dolgoznak, kevésbé elégedettek a munkahelyük tárgyi feltételeivel, több a munka-család összeegyeztetésének nehézségéből adódó konfliktusuk, illetve nagyobb munkahelyi stresszt élnek át, amelyet a jutalmak alacsony foka, a fokozott erőfeszítések és a túlvállalás jellemeznek