Piaristák történelemtankönyvei, piaristák tankönyvválasztása. Gondolatok a Horthy-korszak tankönyvhasználat-történetéhez

Unger Mátyás 1976-ban megjelent tankönyvtörténeti összefoglalását (Unger, 1976) a hazai történelem tankönyvtörténettel foglalkozó szakmunkák napjainkig is viszonyítási pontnak tekintik. Unger a klebelsbergi időszak középiskolai történelem tankönyvhasználatáról a dualizmus kori helyzethez viszonyítva azt írja, hogy „az engedélyezett tankönyvek száma erősen lecsökkent, de bizonyos fokú szabad versengés azért továbbra is fennmaradt.” (Unger, 1976, 155. o.). Majd pár sorral később így folytatja:„A tényleges választási lehetőség mégis erősen leszűkült a felekezeti kérdés kiéleződése miatt. Különösen szigorúan megszabott volt a » döntés« a katolikus iskolák esetében, amelyek mind a Szent István Társulat könyveit használták.” (Unger, 1976, 155. o.). Az 1931–32-es iskolai év1 katolikus fiú középiskolai értesítőinek áttekintése után – Ungerrel ellentétben – árnyaltabb következtetések megfogalmazására jutunk

Történeti oktatás, tankönyvügy, tankönyvrevízió. A CISH 1929-es velencei tanácskozása

A tankönyvrevíziós mozgalom kutatásának tudomány-rendszertani helye a tankönyvkutatásokhoz kapcsolódik. E kutatások egyik legismertebb hazai képviselője, Dárdai Ágnes révén a nemzetközi tankönyvrevíziós mozgalom két világháború közötti eseményeinek számos mozzanata ismert (Dárdai, 2002; F. Dárdai, 2006). A téma mindenre, így a Történettudomány Nemzetközi Bizottsága (= Comité International des Sciences Historiques, a továbbiakban CISH) által rendezett kongresszusok, tanácskozások hazai vonatkozásaira is kiterjedő szisztematikus történeti feldolgozása viszont jelen írás szerzőjének kisebb résztanulmányait leszámítva (Albert B., 2008, 2010) a mai napig nem történt meg

Piaristák történelemtankönyvei, piaristák tankönyvválasztása : gondolatok a Horthy-korszak tankönyvhasználat-történetéhez

Unger Mátyás 1976-ban megjelent tankönyvtörténeti összefoglalását (Unger, 1976) a hazai történelem tankönyvtörténettel foglalkozó szakmunkák napjainkig is viszonyítási pontnak tekintik. Unger a klebelsbergi időszak középiskolai történelem tankönyvhasználatáról a dualizmus kori helyzethez viszonyítva azt írja, hogy „az engedélyezett tankönyvek száma erősen lecsökkent, de bizonyos fokú szabad versengés azért továbbra is fennmaradt.” (Unger, 1976, 155. o.). Majd pár sorral később így folytatja:„A tényleges választási lehetőség mégis erősen leszűkült a felekezeti kérdés kiéleződése miatt. Különösen szigorúan megszabott volt a » döntés« a katolikus iskolák esetében, amelyek mind a Szent István Társulat könyveit használták.” (Unger, 1976, 155. o.). Az 1931–32-es iskolai év1 katolikus fiú középiskolai értesítőinek áttekintése után – Ungerrel ellentétben – árnyaltabb következtetések megfogalmazására jutunk