Hazai lombosfák juvenilis (bél körüli) faanyagának anatómiai és fizikai sajátosságai, különös tekintettel a hazai erdőgazdálkodási viszonyokra = Selected physical, mechanical and anatomical properties of juvenile wood of hardwoods from Hungarian sites regarding the forest management

Kutatómunkánk eredményeként megállapítottuk, hogy mind a szórtlikacsú (bükk - Fagus silvatica, nyár Populus 'I-214') mind a gyűrűslikacsú fák (kocsánytalan tölgy - Quercus petraea, csertölgy - Quercus cerris, akác (Robinia pseudoacacia) esetén a farostok hosszúsága, falvastagsága, edényeinek (gyűrűslikacsú fáknál a korai pászta edényeinek) átmérője a béltől a juvenilis határ felé haladva emelkedik, majd az érett fában állandósul. A jelenség fafajonként eltérő módon mutatkozik meg. Az általunk mért lombos fák esetében a juvenilis határt a bükk kivételével (bükknél: 18-20.) 10-14 évnél határoztuk meg. A fatestet felépítő sejtek arányaiban nem találtunk olyan eltérést, mely összefüggésbe hozható lenne a juvenilis fával. A sűrűségmérésnél nyár kivételével (itt ellenkező tendencia figyelhető meg) az összes vizsgált fafajnál a bélkörüli faanyag sűrűsége kisebb értékeket vett fel az érett fáéhoz viszonyítva. A nyomószilárdsági értékek a sűrűségi értékekkel mutattak szoros kapcsolatot. A hajlító-, ütő-hajlító, és húzószilárdságok tekintetében nem mutatható ki statisztikailag igazolható különbség a juvenilis fa és az érett fa között, bár megfigyelhető, hogy a bél körüli farész általában alacsonyabb szilárdsági értékekkel rendelkezik. A maximális zsugorodási értékeket megvizsgálva megállapítottuk, hogy a fatest nagy részén közel azonos értékek mérhetők, a maximális méretváltozások értékei mnem hozhatók összefüggésbe a juvenilis fa jelenlétével. | As one of the main results of the research work we found that the fibre length, the thickness of the fibre walls, the vessel-diameter are increasing from the pith towards the bark, and reach a maximum value in the ripe wood. This phenomenon was found at all investigated wood species (ring porous: Quercus petraea, Quercus cerris, Robinia pseudoacacia; diffuse porous: Fagus silvatica and Populus), however the curves showed different profiles by different wood species. The boundary between the juvenile wood and the ripe wood was determined at the age of 10-14 years (4 years transition zone), except of the beech where the corresponding age was 18-20 years. The ratio of different cell types (vessels, parenchyma, and fibres) in a single annual ring did not show any correlation with the position (juvenile age). The density around the pit was definitely below the values determined in the ripe wood by all investigated wood species but poplar, where a contrary tendency could be observed. Statistically significant correlation was found between the density and the compression strength, contrary to other strength types (MOR, impact bending, tensile strength), where the differences were not significant. However around the pit consequently lower values were shown on an average. Investigating the volumetric shrinkage we observed similar values all over the cross-section regardless the position of the sample (juvenile or ripe wood)

A faunistic contribution to the butterfly fauna of Oman (Lepidoptera: Diurna)

During five entomological field expeditions between 2008 and 2019, butterfly speciemens were collected in Oman, and a total of 492 specimens of 46 species were documented. Faunistic and distribution data for each species is presented, along a short overview of the physical geography of Oman and biogeographical notes of the butterfly fauna. With 30 figures

Hazai lombos faanyagok tartósságának és dimenzióstabilitásának javítása termikus modifikációval = Thermal modification of Hungarian hardwood material to improve the durability and the dimensional stability

A kutatómunka célja: hazai lombos faanyagokra olyan hőkezelési eljárások kidolgozása, melyek jelentős mértékben javítják a felhasználást korlátozó tulajdonságaikat. A vizsgálatba bevont fafajok: bükk (Fagus silvatica), gyertyán (Carpinus betulus) és cser (Quercus cerris). A faanyagokat ún. száraz hőkezelési eljárásnak vetettük alá a 180°C és a 200°C-os hőmérsékleten, a kezelések időtartama 2h, 4h, és 6h volt. A hőkezelt faanyagok színe a kezelés hatására jelentősen sötétedett, a CIELab színrendszerben mért vörös és sárga tartalom is jelentős változásokon ment át. A kezelésekkel a sötét trópusi faanyagok színskálája elérhető, így azok a a hazai fafajokkal kiválthatók (beltéri alkalmazás esetén). A hőkezelt faanyagok kellemes színét kültérben UV-védelemmel kell ellátni, mert vizsgálataink szerint kb. 6 hónapos kitettség után a kezeletlen faanyagok színéhez hasonló szín alakul ki (szürkülés). A hőkezeléssel jelentős mértékben (kb. 50%) sikerült csökkenteni a különböző faanyagok zsugorodás-dagadási értékeit, és mintegy 45-55%-kal csökkentette az egyensúlyi nedvességtartalmakat. A kikísérletezett menetrendekkel még elfogadható mértékű csökkenések (max. 15-20%) lépnek fel, sőt a nyomószilárdság értékében még növekedést is sikerült kimutatni (4-25%). A hőkezeléssel sikerült fokozni az egyébként nem tartós faanyagok gombaállóságát. A tömegcsökkenés (gombabontás) mértéke jelentős mértékben, mintegy 8-86%-ban csökkent a kezelések hatására. | The main aim of this research work was apply heat treatment methods to woods in order to enhance their physical-mechanical, aesthetical properties and the biological durability. The investigated wood species were: beech (Fagus silvatica), hornbeam (Carpinus betulus) and turkey oak (Quercus cerris). The wood material was treated under dry conditions at 180°C and 200°C, for 2h, 4h, and 6h. As a consequence of the treatment the colour of the wood darkened considerably, the red and the yellow hue (CIELab colour space) underwent major changes as well. Through the applied treatments the colour range of dark tropical species (e.g. Wenge) could be reached, thus, they can be replaced by treated domestic species (for indoor applications). The favourable colour of the treated woods has to be protected against UV radiation, as after 6 months exposure time outside the colour turned to gray, similar to the untreated samples. The dimension stability (ASE) could be enhanced by ca. 50%, while the equilibrium moisture content decreased by 45-55% depending on treatment and wood species. The applied treatment schedules caused generally strength losses by 15-20%, which is still acceptable. The compression strength was an exception, here an increase of 5-25% could be proved. The heat treatment enhanced the durability against wood degrading fungi. The mass loss of the samples cold be reduced by 8-86%, depending on treatment and wood species

Enyhe szövettani eltérések ellenére gyors progressziójú proliferativ glomerulonephritis monoklonális immunglobulin-G-depozitumokkal = Rapidly progressive proliferative glomerulonephritis with monoclonal immunoglobulin G deposits despite the mild histological changes. Case report

Absztrakt: A proliferativ glomerulonephritis monoklonális immunglobulin-G (IgG)-depozitumokkal entitást immunfluoreszcens vizsgálattal szemcsés mintázatú monoklonális IgG (többnyire IgG3-kappa), elektronmikroszkóppal elektrondenz depozitumok, fénymikroszkóppal jobbára membranoproliferativ vagy endocapillaris proliferativ laesio jellemzi; előfordulhatnak félholdak. A glomerulonephritist plazmasejt/B-sejt klón által szekretált immunglobulinmolekula lerakódása okozza; a biopszia időpontjában csupán a betegek harmadánál mutatható ki paraproteinaemia. A proteinuriához gyakran társul haematuria és valamilyen szintű veseelégtelenség, a betegek negyedénél alakul ki végstádiumú veseelégtelenség. Egy 62 éves nőbeteg gyors vesefunkció-romlásának hátterében a klinikai kép, a laboratóriumi és a képalkotó vizsgálatok nem támogattak praerenalis és postrenalis okot, illetve intrinsic vascularis vagy tubulointerstitialis eredetet. A proteinuria és a glomerularis microhaematuria alapján gyorsan progrediáló glomerulonephritist valószínűsítettünk. Az ez irányú kivizsgálás antineutrofil citoplazma-antitest, antiglomerularis bazálmembrán, sejtmagellenes ellenanyagok, illetve cryoglobulin tekintetében negatívnak bizonyult, a szérum-C3- és -C4-szint a normális tartományban volt. Vesebiopsziát végeztünk. Immunfluoreszcens vizsgálattal a mesangiumban IgG3-kappa-, C3- és C1q-pozitív szemcsés depozitumok látszottak, melyek ultrastrukturálisan elektrondenz depozitumoknak bizonyultak. Fénymikroszkóppal 2 heges és 29 nyitott glomerulust vizsgáltunk, az utóbbiakban csupán enyhe mesangialis sejtproliferatio mutatkozott. A glomerularis elváltozásokat enyhe arteriola hyalinosis, interstitialis fibrosis és tubulus atrophia kísérte. Proliferativ glomerulonephritis monoklonális IgG-depozitumokkal betegséget kórisméztünk (gyakorisága felnőtt natív vesebiopsziás anyagunkban 0,18%). A beteg hematológiai kivizsgálása paraproteint, myeloma multiplexet nem igazolt. Az enyhe morfológiai eltérések ellenére a veseelégtelenség előrehaladt, és a diagnózis felállítása után két héttel hemodialíziskezelést kellett kezdenünk. Szteroid, ciklofoszfamid, majd rituximab adása a vesefunkciót nem befolyásolta; a beteg krónikus hemodialízisprogramba került. Az esetismertetés tudomásunk szerint az első hazai közlés; nefrológiai érdekessége a gyorsan progrediáló glomerulonephritis szindróma és a szövettanilag látott enyhe elváltozások közötti szembetűnő eltérés. Orv Hetil. 2018; 159(38): 1567–1572. | Abstract: Proliferative glomerulonephritis with monoclonal immunoglobulin G (IgG) deposits is characterized by granular deposits of monoclonal IgG; histologically it has typically a membranoproliferative or endocapillary pattern, and seen electronmicroscopically there are dense deposits without substructure. Here, we present the case of a 62-year-old Caucasian woman who was admitted with rapidly progressive kidney failure. The patient’s status, the laboratory and imaging examinations did not support prerenal, postrenal and – among the intrinsic causes – vascular and tubulointerstitial origin. The proteinuria and dysmorphic microhematuria suggested rapidly progressive glomerulonephritis. Tests for anti-neutrophil cytoplasmic antibodies, anti-glomerular basement membrane, antinuclear antibodies and cryoglobulins were negative, the C3 and C4 levels were normal. The biopsy evaluation diagnosed proliferative glomerulonephritis with monoclonal IgG deposits because of mesangial granular deposits of IgG3-kappa, C3, and C1q, and ultrastructurally electron-dense deposits (incidence in our adult native kidney biopsy series: 0.18%). 31 glomeruli were assessed histologically. 29 glomeruli displayed mild mesangial hypercellularity, 2 glomeruli were globally sclerotic. Crescents were not observed. Mild arteriolar hyalinosis, interstitial fibrosis and tubular atrophy accompanied the glomerular alterations. In the postbiopsy evaluation, paraprotein or multiple myeloma was not detected. Despite the mild histological findings, the kidney failure progressed, and hemodialysis had to be started two weeks after the biopsy. Steroids, cyclophosphamide and rituximab did not affect her kidney function, and she remained on hemodialysis during the follow-up of 39 months. This report presents for the first time proliferative glomerulonephritis with monoclonal IgG deposits as the possible cause of rapidly progressive nephritic syndrome in the absence of pronounced glomerular proliferative, sclerotic or tubulointerstitial lesions. Orv Hetil. 2018; 159(38): 1567–1572

Cultivating conditions optimization of the anaerobic digestion of corn ethanol distillery residuals using response surface methodology.

AbstractThis study investigated the individual and interactive effects of three factors — temperature, inoculum/substrate ratio (ISR) and inoculum typology — on the anaerobic digestion of corn ethanol distillery wastewater. Biochemical methane potential assays planned with factorial design with two independent quantitative variables on three levels (ISR: 1:1, 2:1 and 3:1; temperature: 30°C, 33.5°C, 37°C) and one independent qualitative variable (inoculum type: suspended, granular, mixed) have been performed. Response Surface Methodology has been used to study the effect of the factors with the aim of maximizing the specific methane yields (YCH4) obtainable with this substrate. The results show that all three investigated factors influence in a significant matter the YCH4, the ISR having the strongest effect on it. The temperature has significant influence on the YCH4 only in combination with high ISR values. The optimal conditions for the maximum YCH4 (551 mL CH4 g−1 VSadded) have been found at 37°C operating temperature, ISR=3:1 and using granular inoculum. These conditions gave rise to a 4-fold increase of YCH4 with respect to the worst combination of factors (YCH4=129 mL g−1 VSadded for the suspended inoculum type, at 30°C and ISR=1:1). The results improve the knowledge on the digestion of this substrate, providing information for successful process up-scaling

Óriás mellékvesetumorok eltávolítása laparoszkópos transperitonealis technikával három sikeres eset kapcsán | Removal of giant adrenal tumors using the laparoscopic transperitoneal technique. A report of three successful cases

Absztrakt: A laparoszkópos adrenalectomia fejlődésével a benignus, kisméretű elváltozásokra korlátozódó indikációs kör mára nagyobb malignus mellékvesetumorok eltávolítására is kiterjed. Három esetben vizsgáltuk óriás (>10 cm) mellékvese-daganatok laparoszkópos eltávolításának eredményeit. Módszer: Három betegnél (két nő, egy férfi; átlagéletkor 49,33 év, BMI 31) végeztünk óriás méretű (>10 cm) mellékvese-elváltozás miatt laparoszkópos transperitonealis adrenalectomiát, kisméretű kiegészítő Pfannenstiel-metszésből. Az átlagos műtéti idő 126,66 perc volt, 150 ml átlagos intraoperatív vérveszteséggel. A végleges szövettani vizsgálat két esetben adrenocorticalis carcinomát, egy esetben neurofibromát igazolt. Az átlagos kórházi tartózkodás négy nap volt, perioperatív szövődmény nélkül. Mindhárom esetben R0 reszekció történt. Az átlagos 24 hónapos utánkövetés során sem lokális recidívát, sem távoli metasztázisképződést nem észleltünk. Megfelelő feltételek esetén, nagyméretű malignus mellékvesetumorok laparoszkópos transperitonealis technikával történő eltávolítása biztonságos és az onkológiai irányelveket maradéktalanul kielégítő eljárás. Orv Hetil. 2017; 158(45): 1802–1807. | Abstract: With the development of laparoscopic adrenalectomy, indications for resection gradually span from small and benign to bigger and even malignant lesions. We studied the results of laparoscopic adrenalectomy for giant (>10 cm) adrenal tumors in three cases. Three patients (2 female, 1 male, mean age 49.33 years, BMI 31) underwent laparoscopic transperitoneal adrenalectomy due to giant (>10 cm) adrenal lesions with a limited size Pfannenstiel incision. Mean operative time was 126.66 minutes, with a mean intraoperative blood loss of 150 ml. Final histology confirmed adrenocortical carcinoma in two cases, and neurofibroma in one case. Mean hospital stay was 4 days, without perioperative complications. R0 resection was carried out in all cases. During a mean follow-up period of 24 months no local or distant metastasis occurred. Under appropriate conditions adrenalectomy performed by the laparoscopic transperitoneal technique for giant malignant tumors proved to be a safe method fulfilling oncological requirements. Orv Hetil. 2017; 158(45): 1802–1807