Dysfunctional advocates? analysis of the Visegrad Group positions on the enlargement policy of the EU (2014–2025)

The Visegrad Group (V4), a unique subregional cooperation within the European Union, has experienced a negative shift following the Russian aggression in Ukraine. The Russian aggression in Ukraine also triggered another development in the EU. Enlargement has been halted since 2013 and has become the centre of attention again. The official candidate status was granted swiftly to Ukraine, Moldova, and Georgia, which also put the Western Balkans’ future in the spotlight. This article aims to interpret the four Visegrad states’ positions on the EU’s enlargement policy and alterations in these by looking for explanatory causes in the 2014–2025 period. Enlargement is of high relevance in the region, not only because of the V4 countries’ accession to the EU twenty years ago and of its complex, sometimes conflictual interactions with the EU institutions since then but also because the candidate countries are located in the immediate neighbourhood of the V4 region, that brings the geopolitical aspects of the policy in the spotlight. After conceptualizing the V4, process tracing methodology is applied to answer the question of the V4 states’ view and influence on the enlargement policy of the EU. This article aims not to determine the future perspectives of the European Union’s overall enlargement policy but to focus solely on the Visegrad countries. Still, the conclusions of this article can contribute to the general understanding of the debates on the future of enlargement

Otthonok határok nélkül: a család ezer arca Ázsiában

Szigethy Balázs recenziója A család szerepe a távol-keleti és belső-ázsiai régióban. Tanulmányok a család mint közösség társadalmi, vallási és rituális aspektusairól című kötetről (szerk.: Birtalan Ágnes – Teleki Krisztina)

A könyvtári rendszer finanszírozása: az állam és az önkormányzat szerepvállalása

A kulturális közszolgáltatásokhoz való hozzáférés épp annyira fontos az állampolgárok számára, mint az egészségügyi ellátáshoz vagy a vallásszabadsághoz való alkotmányos alapjog. A hazai könyvtári rendszer – a kulturális közszolgáltatások részeként – biztosítja a szellemi javakhoz, a kulturális örökségünkhöz való hozzáférést. Ezért a könyvtárakra vonatkozó törvényi szabályozásban a legnagyobb hangsúlyt az ellátási rendszer működtetése, illetve ennek állami és önkormányzati, azaz fenntartói felelőssége kell hogy kapja. A törvényi szabályozásnak rögzítenie kell – számos más szempont mellett – a nyilvános könyvtárak alapvető működési kritériumait és annak forrásait, a fenntartói jogokat és kötelezettségeket, a szabad és egyenlő hozzáférés elvét, az ágazati irányítás felelősségi körét. Bár az elmúlt években több kísérlet is volt a rendszert meghatározó finanszírozási struktúra áttekintésére, mégis nehezen találni olyan munkát, ami a puszta leíráson túlmutató, érdemi összefüggéseket is kifejtene. A hazai kultúrafinanszírozás hármas tagolódásának elemzésével, valamint az elmúlt tíz év tényadatainak bemutatásával világos képet nyerhetünk arról, hogy milyen szakpolitikai és pénzügyi szabályrendszerben – és nem utolsósorban, mekkora forráskerettel – történik a hazai könyvtári hálózat fenntartása

Japán történelem magyar hangon

Takó Ferenc recenziója Szabó Balázs A sógun bukása. A szamurájhatalom vége Japánban című kötetéről