Susceptibility of raspberry cultivars to the raspberry cane midge (Resseliella theobaldi BARNES)

During the 2004 growing season, five raspberry cultivars were evaluated in terms of their susceptibility to the raspberry cane midge (Resseliella theobaldi Barnes). The trial was carried out at Berkenye, Nógrád County, Hungary. The cultivars evaluated were ‘Rubaca’ from Germany, ‘Fertődi Zamatos’ from Hungary, ‘Tulameen’ from Canada, and ‘Autumn Bliss’ and ‘Golden Bliss’ from the United Kingdom. Every other week, twenty-five split primocanes of each cultivar were randomly collected for laboratory examination. Data recorded for each cultivar included the mean number of larvae, the mean split length, and the mean extent of bark peeling per primocane. Pearson’s linear correlation coefficients were calculated for the correlations between the annual mean number of larvae per primocane on the one hand, and the annual cumulative mean split length per primocane and annual mean extent of bark peeling per primocane on the other hand. There was a weak correlation between annual mean number of larvae and annual cumulative mean split length, and a stronger correlation between annual mean number of larvae and annual mean extent of bark peeling. Annual mean number of larvae per primocane and annual mean extent of bark peeling per primocane were both highest in ‘Rubaca’, which means that the number of larvae per cane largely depends on the extent of stem peeling, although longitudinal splitting may also play a role. Therefore, cultivars with hardly any bark peeling and few and small longitudinal splits can be presumed to be less susceptible to infestation by the raspberry cane midge. Using these criteria, the least susceptible of the five cultivars evaluated would be ‘Tulameen’ and ‘Fertődi Zamatos’. Further research is needed to confirm this conclusion and to gather data on other factors which affect cultivar choice for new plantations, including winter hardiness, and susceptibility to cane diseases

Severe damage to vegetables by the invasive brown marmorated stink bug, Halyomorpha halys (Hemiptera: Pentatomidae), in Hungary

Background and purpose: The brown marmorated stink bug (BMSB), Halyomorpha halys, is native to East Asia and has recently become an invasive pest in North America and Europe. It is considered a nuisance pest as well as a significant economic pest causing damage to a wide range of crops. Following its first record in Budapest, Hungary, in 2013, repeated reports confirmed its establishment in the country. In late summer 2016, growers began to complain about stink bug damage to dry bean and forced green hot pepper, both grown in the vicinity of a site in Budapest where BMSB had been present for at least the past three years. The aims of our study were to identify if the damage in green hot pepper and dry bean has been caused by BMSB and to estimate the level of the damage. Materials and methods: We collected 50 dry bean pods (‘Etna’) randomly from a 0.1 ha large plot on 2 September, and we checked the seeds in each pod for the symptoms of feeding in the laboratory. To assess the rate of damaged hybrid green hot pepper (‘Daras’) fruits, 100 fruits picked by the grower in a greenhouse were studied in situ on 8 September for damage from stink bugs. A vacuum device was used to collect stink bug samples from both sites. Results: We found damaged seeds in 47 dry bean pods (94%), and all the green hot pepper fruits (100%) were affected. We identified BMSB as the causal organism in both cases. Conclusions: Our results call the attention to the severe threat posed by BMSB to the European crop production

Vesszőpusztulást okozó málnakártevők környezetkímélő populáció-szabályozása

Magyarország kedvező környezeti adottságai megteremtik a lehetőséget a kiváló minőségű málna gyümölcs előállítására. A korszerű termesztésnek azonban alapvető feltétele a megfelelő szakismeret és a különböző technológiai elemek folyamatos fejlesztése. Ennek részeként munkám során célul tűztem ki a málna integrált védelmében felhasználható azon módszerek és eljárások kutatását, melyek beilleszthetők a kultúra két, fontos kártevője, a málnavessző-szúnyog [Resseliella theobaldi (Barnes)] és a málna-karcsúdíszbogár [Agrilus cuprescens (Ménétriés)] populációinak hatékony szabályozását megvalósító rendszerbe. 2003 és 2007 között felvételezéseket végeztem több magyarországi málnaültetvényben, hogy feltérképezzem azokat a parazitoid fajokat, melyek képesek az említett vesszőkártevők népességének korlátozására. Emellett szakirodalmi adatok feldolgozásával és specialisták segítségével feltártam a málnavessző-szúnyog és a málna-karcsúdíszbogár potenciális parazitoidjainak körét. Kimutattam, hogy hazánkban előbbi kártevő esetén az Aprostocetus epicharmus (Walker), míg utóbbinál a Tetrastichus heeringi Delucchi fajnak van kiemelt jelentősége. Megállapítottam továbbá, hogy mindkét hasznos rovar a gazdaszervezetnél később rajzik, így lehetőség nyílik parazitoidkímélő növényvédelmi technológia megvalósítására. A málnavessző-szúnyog elleni célzott védekezéshez nélkülözhetetlen a kártevő pontos rajzásdinamikájának ismerete. Táblaszinten kivitelezhető rajzásmegfigyelést tesz lehetővé a Nagy-Britanniában kifejlesztett, és Magyarországon elsőként kísérleteimben tesztelt szexferomoncsapda. A fogási eredmények alapján megállapítható, hogy hazánkban a málnavessző-szúnyognak legalább három nemzedéke képes kifejlődni. Az első és második generáció éles elkülönülése, valamint a málna fenológiai állapota miatt szükség esetén a tavaszi időszakban javasolható a rovarölő szeres kezelések elvégzése a kártevő ellen, azonban hangsúlyozandó, hogy magyarországi körülmények között a kémiai védekezés a málnavessző-szúnyog ellen általában nem indokolt. A kedvező termőhely megválasztásán túlmenően a málnavessző-szúnyoggal szemben megfelelő ellenállóságot mutató fajták használatával is fejleszthető a málna integrált védelme. Megállapítottam, hogy a kártevővel szemben a Fertődi zamatos és a Tulameen hasonlóan jó ellenállósággal rendelkezik, melynek kérgük kismértékű leválása lehet az egyik magyarázata. A málnavessző-szúnyoggal szembeni védekezési módszerek fejlesztésének új irányvonalát jelenthetik a tápnövényválasztás hátterét vizsgáló kísérletek is, mely kutatási irányon elindulva pedig sikeresen meghatároztam a málnasarj aromaspektrumát

Occurrence of the alien zigzag elm sawfly, Aproceros leucopoda (Hymenoptera: Argidae), in arboretums and botanical gardens of Hungary

Background and purpose: The invasive alien zigzag elm sawfly, Aproceros leucopoda (Hymenoptera: Argidae), native to East Asia, was identified as a new pest of elms (Ulmus spp.) in Europe in 2003. Following the first records in Poland and Hungary, it has been found in many other European countries. Plant taxa on which damage by larval feeding has been observed under natural conditions either in Asia or in Europe all belong to the genus Ulmus. Ulmus pumila (including var. arborea) seems to be a preferred host, but other species have also been reported as having suffered severe defoliation by the pest. One objective of our study was to complete information on the distribution of the sawfly species in Hungary. Moreover, we searched for Ulmus taxa which might be affected under natural conditions. Materials and methods: To provide data on distribution and susceptible elms, we carefully checked Ulmus taxa for the presence of any juvenile developmental stages of A. leucopoda and the characteristic feeding traces on leaves in 17 arboretums and botanical gardens throughout Hungary in 2011 and 2016. Results and conclusions: We have recorded A. leucopoda or only the clear symptoms of damage by it at all the locations visited and totally on 20 Ulmus taxa. We have identified 14 of these for the first time as being susceptible to the pest. We suggest that the suitability for egg laying and sensitivity to at least partial damage by A. leucopoda of the damaged taxa should be considered before planting them for any purposes

First record of Neodryinus typhlocybae in Hungary (Hymenoptera: Dryinidae)

Neodryinus typhlocybae (Ashmead, 1893), a Nearctic dryinid wasp species introduced to Europe as a natural enemy of Metcalfa pruinosa (Say, 1830), is first reported here from Hungary. With 3 figures

Ismeretek hazai kártevő rovarok atkáiról II.: az Allothrombium pulvinum Ewing, 1917 (Acari: Trombidiidae), mint levéltetvek parazitája

A hazai kártevő rovarfajokon előforduló atkák tanulmányozása során egy parazita életmódú atkafajt találtunk levéltetűn. Ez az atkafaj (Allothrombium pulvinum Ewing, 1917) lárva korában elsődlegesen levéltetűfajokon élősködik, vizsgálataink során a Dysaphis pyri (Boyer de Fonscolombe, 1841) fajról került elő. Dolgozatunkban bemutatjuk a faj morfológiáját, és röviden ismertetjük biológiáját

Az integrált növényvédelem fejlesztésének lehetősége málnaültetvényekben

A fogyasztók jogos elvárásaként megfogalmazott növényvédő szer maradéktól mentes gyümölcs előállítása csak a kémiai növényvédő szeres kezelések okszerű mérséklésével, a környezetkímélő növényvédelmi és termesztési módszerek újragondolásával lehetséges. A sikeres málnatermesztés alapja az optimális termőhely megválasztásán túlmenően a helyes fajtaválasztás, az egészséges szaporítóanyag használata, a gondos agro- és fitotechnika és a károsítókkal kapcsolatos termőhelyi ismereteket figyelembe vevő integrált növényvédelem. A málnakártevők elleni védelem fejlesztésének alapja a károsító együttes teljes körű ismerete, a károsítók és a termesztési módszerek közötti összefüggések tisztázása. Az elmúlt években a károsítók elleni védekezési módszerek megalapozására részletes rovartani kutatást végeztünk hazánk két kiemelt jelentőségű málnatermesztési régiójában, Berkenye (Nógrád megye) és Nagyréde (Heves megye) térségében. Felmértük a hazai termesztési módszerek és fajtahasználat mellett a málna kártevő együttesét és a kulcsfontosságú kártevők természetes ellenségeinek korlátozó szerepét. A málnavesszőszúnyog elleni védekezés optimális idejének előrejelzésére szexferomon csapdás rajzásmegfigyelést végeztünk egy nemzetközi együttműködés keretében. Megállapítottuk, hogy a málnán károsító rovarok közül a málna-karcsúdíszbogár (Agrilus cuprescens), a málnavessző-szúnyog (Resseliella theobaldi), valamint a kis málnalevéltetű (Aphis idaei) tekinthetők domináns fajoknak, azonban jelentőségükben termőhelyenként, termesztési módonként és fajtánként is eltéréseket tapasztaltunk. E tekintetben elsősorban a Fertődi zamatos fajta málnavessző-szúnyoggal, valamint az Autumn Bliss őszi málnafajta kis málna-levéltetűvel szembeni jó ellenállósága emelhető ki. Utóbbi fajta sajátos termesztési módszere egyúttal a vesszőkártevőkkel szembeni védekezés egyik alternatívájaként is számításba jöhet. A levéltetű populációkat szabályozó hasznos rovarok közül elvégeztük a zöldfátyolkák (Chrysopidae), a barnafátyolkák (Hemerobiidae) és a katicabogarak (Coccinellidae) családjába tartozó fajok azonosítását is. Megállapítottuk, hogy az East Malling Research és a Natural Resources Institute kutatói által kifejlesztett Resseliella theobaldi szexferomon csapda hazánkban is alkalmas a kártevő rajzásdinamikájának nyomon követésére. Amennyiben a további vizsgálatok megerősítik eddigi eredményeinket, egy újabb, előrejelzésre használható hatékony eszközzel bővülhet a málna integrált védelme