Smartphone use can be addictive? A case report

Background and aims The use of mobile phones has become an integral part of everyday life. Young people in particular can be observed using their smartphones constantly, and they not only make or receive calls but also use different applications or just tap touch screens for several minutes at a time. The opportunities provided by smartphones are attractive, and the cumulative time of using smartphones per day is very high for many people, so the question arises whether we can really speak of a mobile phone addiction? In this study, our aim is to describe and analyze a possible case of smartphone addiction. Methods We present the case of Anette, an 18-year-old girl, who is characterized by excessive smartphone use. We compare Anette’s symptoms to Griffiths’s conception of technological addictions, Goodman’s criteria of behavioral addictions, and the DSM-5 criteria of gambling disorder. Results Anette fulfills almost all the criteria of Griffiths, Goodman, and the DSM-5, and she spends about 8 hr in a day using her smartphone. Discussion Anette’s excessive mobile phone usage includes different types of addictive behaviors: making selfies and editing them for hours, watching movies, surfing on the Internet, and, above all, visiting social sites. The cumulative time of these activities results in a very high level of smartphone use. The device in her case is a tool that provides these activities for her whole day. Most of Anette’s activities with a mobile phone are connected to community sites, so her main problem may be a community site addiction

Smartphone use can be addictive? A case report

L

Agresszió és érzelemszabályozási nehézségek PMDD-ben szenvedőknél

Mind a társadalomtudományok, mind a laikusok körében régen elfogadott, hogy különbség van a barátság és a párkapcsolatok között. Azonban az utóbbi időben egy újfajta kapcsolati forma van kialakulóban, ami sem a barátság, sem a romantikus párkapcsolatok hagyományos definíciójába nem illeszthető bele, mivel mindkettő jellegzetességeivel bír. Ez a jelenség „barátság extrákkal” (friends with benefits – FWB) néven vált ismertté (Bisson és Levine, 2009). Az új kapcsolati forma, az FWB jellegű kapcsolat is elsősorban a serdülők és fiatal felnőttek körében vált népszerűvé. Jól mutatja ezt, hogy habár az első szexuális együttlét általában romantikus, elkötelezett párkapcsolat keretein belül történik meg, de az esetek jelentős hányadában (kb. 25%), az első szexuális együttlét egy baráttal, idegennel vagy olyasvalakivel történik, akivel csak alkalmilag randevúzik az egyén (Manning, Giordano és Longmore, 2006, idézi Furman és Shaffer, 2011). Grello, Welsh és Harper 2006-os tanulmányukban (idézi Furman és Shaffer, 2011) azt találták, hogy a legtipikusabb alkalmi partner általában egy barát volt és az ilyen viszonyokban sokkal többször fordult elő érzelmesebb szexuális viselkedés (pl. ölelkezés, csókolózás, masszázs), mint a távolabbi ismerősökkel vagy ismeretlenekkel folytatott szexuális kapcsolatokban. Jelen kutatásomban arra keresem a választ, hogy a kötődési stílusnak, a szocioszexuális beállítódásnak, az önértékelésnek és az élménykeresésnek, mint személyiségvonásnak milyen hatása van az FWB kapcsolatokban való részvételi hajlandóságra, mennyire jósolják be és befolyásolják ezek a vonások, hogy kik azok, akik hajlamosabbak belemenni ezekbe a viszonyokba, illetőleg, hogy milyen különbségek mutatkoznak a kérdésben a két nem között.BSc/BAPszichológi