Diabetes és csontanyagcsere = Diabetes and bone metabolism

Az elmúlt évtizedben új anyagcsereutak megismerésével a csontszövet endokrin szerepe, hatása a szénhidrát-metabolizmusra a kutatások előterébe került. Az osteoblastok és az adipocyták a csontvelőben egyaránt közös mesenchymalis őssejtből fejlődnek. Az osteoblastok inzulintermelést, illetve az adipocyták inzulinszenzitivitást befolyásoló faktorokat termelnek. Ismert, hogy a zsírszövet hormonálisan aktív és részt vesz a csontforgalom szabályozásában. A szerzők jelen összefoglalóban többek között rámutatnak a leptin, az osteocalcin, a PPAR-γ2 és a Wnt/béta-katenin rendszer jelátviteli utak fontosságára. A leptin az étkezés beszüntetését, jóllakottság érzését eredményezi az agyban, így az étvágy szabályozásán keresztül befolyásolja az anyagcserét. A leptin gén mutációja esetén leptinrezisztencia jöhet létre, amely igen magas leptinszinttel és leállíthatatlan étvággyal, következményes patológiás elhízással jár. A leptin a csontállomány mennyiségét is képes befolyásolni. A tiazolidindionok – PPAR-γ-agonisták – fő hatásai a zsírsejtekben lévő PPAR-gamma-receptor stimulálásán keresztül valósulnak meg. Számos pozitív hatásuk mellett azonban csökkentik az osteoblastogenesist és növelik a csonttörések számát. A csontokban megtalálható csontképzés markereként számon tartott osteocalcin növeli az adiponektintermelést a zsírsejtekben, serkenti a pancreas β-sejtjeiben az inzulin elválasztását és a β-sejtek proliferációját. Így a csontszövet részt vesz a vércukorszint szabályozásában, ezzel alapvetően megváltoztatva a csontrendszer szerepéről alkotott képet. Napjainkra tehát új terápiás célpontként is használható molekulák, jelátviteli utak kerültek előtérbe a csontképződés fokozására és a törések megelőzésére. Orv. Hetil., 2011, 152, 1156–1160. | In the past decade several novel findings point to the critical role of the skeleton in several homeostatic processes, including energy balance. The connection begins in the bone marrow with lineage allocation of mesenchymal stem cells to adipocytes or osteoblasts. Osteoblasts and adipocytes produce factors affecting insulin homeostasis. The hormonally active adipose tissue can regulate bone metabolism. In this review authors discuss targets taking critical part in the bone-fat network: leptin, osteocalcin, PPAR γ2 and the Wnt/beta catenin pathway. Leptin regulates energy metabolism through controlling appetite. Mutation of the leptin gene resulting leptin resistance leads to high leptin levels, enormous appetite and pathologic obesity. Leptin also can influence the bone mass. The main effects of the thiazolidinedions – PPARγ agonists – are mediated through receptors located in adipocytes. However, beside their positive effects, they also suppress osteoblastogenesis and increase the risk for pathologic fractures. Osteocalcin, a known marker of bone formation, produced by osteoblasts decreases fat mass, promotes adiponectin production and insulin sensitivity, increases the number of pancreatic β-cells and increases insulin secretion. Thus, the skeletal system can regulate glucose metabolism and this substantially changed our view on this issue. Novel molecules can now be tested as targets in order to enhance bone formation and possibly prevent fractures. Orv. Hetil., 2011, 152, 1156–1160

Tünetmentes gyomorcarcinoid kialakulása 1-es típusú diabéteszben és primer hypothyreosisban szenvedő betegben = Development of silent gastric carcinoid in a type 1 diabetic patient with primer hypothyreosis

Az 1-es típusú cukorbetegség gyakran társul egyéb autoimmun kórképekkel. A parietalis sejtellenes antitestek (PCA), melyek az 1-es típusú cukorbetegek mintegy 20%-ában megtalálhatók, autoimmun gastritis és anaemia perniciosa jelenlétére figyelmeztetnek. A PCA-k a gyomor-H + /K + ATP-ázt károsítják, és hypo-/achlorhydriát, hypergastrinaemiát okozhatnak. Ennek következtében az enterochromaffin-szerű (ECL) sejtek hyper-/dysplasiaja alakulhat ki, mely carcinoid gyomortumor kialakulására hajlamosít. Az ECL-sejtek hyperplasiájából fejlődő gyomorcarcinoidok az autoimmun gastritises vagy anaemia perniciosában szenvedő betegek 4–9%-ában alakulnak ki. A 29 éves, 6 éve 1-es típusú diabéteszben szenvedő, 8 éves kora óta primer hypothyreosis miatt pajzsmirigyhormon-szubsztitúcióban részesülő nőbetegünknél gyomorpanaszok miatt felső panendoszkópia és biopsziás vizsgálat történt. Az endoszkópia többszörös kicsi polipokat mutatott a fundus területén nonantral hypergastrinaemiás (A-típusú) atrophiás gastritissel. A parietalis sejtantitest-vizsgálat pozitív volt, a szérum-chromogranin-A koncentrációja (CgA) 289,7 ng/ml (norm: 98 ng/ml alatt), a TSH-szint 9,93 mIU/L volt. A szövettani vizsgálat carcinoid tumort igazolt. Octreotidterápiát követően parciális gastrectomiát végeztek. Műtét után a szérum-chromogranin-A-szint normalizálódott. A nonatral, többszörös polipok néma neuroendocrin tumort takarhatnak, melyek rendszerint lassan növekvő, benignus viselkedésű endokrin daganatok, de magas malignitású endokrin karcinómák is lehetnek. A specifikus szérum- vagy szöveti chromogranin-A (CgA) és egyéb endokrin tumorra utaló markerek mérésének elérhetővé válásával e tumorok könnyen felismerhetők lehetnek a klinikus számára. | Type 1 diabetes is usually associated with other autoimmune diseases. Parietal cell antibodies (PCA) are found in 20% of type 1 diabetic patients which might be an early sign of autoimmune gastritis and anemia pernicious. PCA destroy the gastric H+/K+ ATP-ase. The chronic auto-destruction of the proton pump leads to hypo/achlorhydration and hypergastrinemia which leads to the hyper/dysplasia of enterochromaffin-like cells (ECL). ECL hyper/displasia is known to increase the likelihood of gastric carcinoid tumor development in affected patients. Gastric carcinoid tumors forming from the hyperplasia of ECL cells are found in 4–9% of patients having autoimmune gastritis or anemia pernicious. The 29-years-old type 1 diabetic patient, having primer hyperthyroidism was admitted to our clinic because of gastric pain. Results of endoscopy and biopsy showed multiple small polyps in the fundus with nonantral hypergastrinemic (type A) atrophic gastritis. The parietal cell antibody test was positive, the serum chromogranin A level was 289,7 ng/ml (normal value $ 98 ng/ml), TSH level was 9,93 mIU/L. The histological examination indicated carcinoid tumor. Sandostatin therapy was started then partial gastrectomy was done. After the operation the plasma chromogranin level normalized. Nonantral, multiple polyps could cover silent neuroendocrine tumors, which are slowly growing benign endocrine tumors, however, they also might be high malignity endocrine carcinomas. These tumors could be easily recognized in the clinical practice by measuring the serum or tissue chromogranin A level and other markers of tumor growth. Thus screening of gastric endocrine tumors in type 1 diabetic patients with co-morbid autoimmune diseases is recommended