Families, finds and generations: an interdisciplinary experiment at the early medieval cemetery of Vörs–Papkert B.

A Kis-Balaton program keretében 1983 és 1996 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai ásatásokat végeztek a Vörs–Papkert B lelőhelyen, ahol többek között egy kora középkori temető feltárására került sor. A leletanyag feldolgozását célzó interdiszciplináris kutatások körében lényeges helyet kaptak a csontkémiai vizsgálatok is. Lengyel Imre (1934–1992) biokémiai vizsgálatai az 1960-as évek közepétől nyertek fokozatosan alkalmazást a hazai régészetben. Az őskortól a késő középkorig számos lelőhely feldolgozásánál támaszkodtak eredményeire. A hasonló jellegű kutatásokhoz képest a vörsi lelőhelyet az teszi egyedivé, hogy míg általában a korszak, régészeti kultúra vagy etnikum tekintetében homogén esetekről van szó, itt több, a vizsgált korszak és etnikum értelmében az eddigiekben egymástól következetesen elkülönített (késő avar kori, Karoling-kori, magyar honfoglalás és Árpád-kori) leletanyagot tartalmazó temetkezés került elő, ezért alapvető kérdésként merült fel, hogy egyidejű és/vagy folytatólagos jelenségekről van-e szó. A régészeti feltárásokkal párhuzamosan végzett munkával több, mint 400 sírt elemzett, ezek alapján 48 (alcsoportjaival együtt 53) genetikai egységet körvonalazott (Fig. 1). A tárgyi hagyaték relatív időrendjének figyelembe vételével a leglényegesebb eredményt éppen azoknak a „családoknak” (Figs. 2–10; Pl. I-IX) a körvonalazása jelentette, amelyek az eddigi módszerekkel különböző régészeti korszakokba sorolható lelet-együttesekkel jellemezhetőek. A vörsi embertani hagyaték szerológiai vizsgálatánál a régészeti leletek időrendi besorolását Lengyel Imre előzetesen nem ismerhette. Miután a biokémiai elemzés során meghatározta az elhunyt személyek nemét, életkorát, vércsoportját és kollagén-típusát, az ásató régészek kérésére elsőként azoknak a személyeknek a feltételezett rokonságait kezdte el (a síroknak a temetőtérképről leolvasható távolságai és statisztikai–matematikai módszerek alkalmazásával) meghatározni, akiknek tárgyi hagyatéka egyértelműen besorolható volt valamely régészeti korszakba. A feldolgozás első szakaszában nyolc genetikai csoportot rajzolt meg, majd ezek számát eggyel növelve, az egyik csoport összetételét megváltoztatva (46a csoport), összesen kilenc genetikai egység véglegesítése fűződik a nevéhez. A temető embertani anyagának vizsgálatát Pap Ildikó kezdte meg, paleosztomatológiai elemzését Szikossy Ildikó végezte el. Az ásatás befejezését követően a teljes temető embertani anyagának antropológiai feldolgozását Bernert Zsolt végezte el. A Lengyel Imre által szerológiai módszerekkel korábban megállapított nem és életkor adatoknak a morfológiai vizsgálatok eredményeivel való össze¬vetése során néhány esetben olyan ellentmondások merültek föl, amelyek miatt át kellett gondolnunk az előzetesen publikált genetikai egységek valószínűségét. A vizsgálat első fázisában a szerológus által felállított kilenc családrekonstrukcióban 60 személy kapott helyet. Ezek közül 8 esetben (13,3%) mond ellent a szerológiai és a morfológiai jegyek alapján meghatározott nemi jelleg. Ez önmagában magas arányszám, bár ezeknek az eseteknek csupán egy része teszi lehetetlenné az adott családfa értelmezhetőségét (pl. azonos neműek esetén nem lehet közös utódok feltételezése). Az esetek egy másik részénél az életkor meghatározások nincsenek összhangban, ezek szintén megkérdőjelezhetik a korábbi feltevések némelyikét (pl. utódok feltételezése azoknál, akik nem érték el a reproduktivitás korát). Vizsgálataink során arra törekedtünk, hogy kiszűrjük az ellentmondásos adatokat tartalmazó család-rekonstrukciókat, és csakis azokkal a csoportokkal foglalkozzunk, amelyeknek mind az embertani (szerológiai és morfológiai) adatai kifogástalanok, mind régészeti szempontból alkalmasak az egymást követő generációk tárgyi hagyatékának nyomon kísérésére (Figs. 11–12). Dolgozatunkban felsoroltuk azt a kilenc „genetikai egységet”, amelynek Lengyel Imre a családfáját is megrajzolta. A táblázatok Bernert Zsolt meghatározásait is tartalmazzák. Ellentmondásos adatok esetén – ha lehetett – a mellékletek figyelembe vételével foglaltunk állást a felmerült kérdésekben, majd a keltező leletek alapján megkíséreltük időrendbe sorolni az egyes generációk tagjait. Lengyel Imre korai távozása miatt nem keríthetett sort az összes család elemzésére: a 48 kisebb-nagyobb létszámú csoport közül csupán 9 esetben vázolta föl a családfa rajzát, és ez alapvetően megnehezíti a vörsi rokonsági csoportok értékelhetőségét. Nem született meg az az összefoglaló táblázat sem, amely az egyes csoportokon belül megállapított generációk összehangolását adta volna meg saját módszertana, a szerogenetika szabályai szerint. A Vörs-Papkert B temető szerológiai eszközökkel rekonstruált genetikai csoportjai közül négyet választottunk ki ellenőrzés céljára: a négy „családból” származó, feltételezett genetikai rokonsággal bíró emberi maradványok klasszikus antropológiai vizsgálatához nagyon kevés bizonyító eszköz áll a rendelkezésünkre. Kísérletünk célja annak megállapítása volt, hogy az interdiszciplinaritás adta lehetőségek segítségével kaphatunk-e új fogódzókat olyan kérdések eldöntéséhez, melyek terén évtizedek óta nem vagyunk képesek előrébb jutni. Az általunk bemutatott „családfák” kis száma óvatosságra int bennünket, ám arra alkalmasak, hogy többféle jelenséget rögzítsünk általuk. A késő avar kori és a Karoling peremkultúra tárgyait birtokló „családok” egyidejűleg, de egymástól bizonyos mértékig elhatárolódva élhettek, legalábbis erről tanúskodnak sírjaik a vörsi temetőben. Lengyel Imre módszerének változatlan folytatására már nincs mód, a szerogenetikai vizsgálatok másféle irányba mozdultak el. Az egykori családi kapcsolatok pontosabb meghatározására legújabban a modern, DNS-alapú biológiai kutatások segítségével teremtődött új lehetőség. A morfológiai vizsgálatok mellett szükségesek olyan DNS-elemzések elvégzése, melyekkel ellenőrizhetők és kibővíthetők az eddigi megállapítások a genetikai rokonsági fák szerkesztésére

Kaposvár 61-es út 2. lelőhely Árpád-kori embertani anyagának paleopatológiai vizsgálata

Palaopathological investigation of an Árpádian Age series from Kaposvár road 61, Site 2. The skeletal remains of 202 individuals, 54 males, 60 females, 88 subadults and adults of undeterminable sex were analysed in an Árpádian Age series from Kaposvár Road 61, Site 2. The life expectancy at birth in the studied population was 22.7 years, the sex ratio was balanced. Enthesopathies (E), degenerative joint diseases (DJD) and Schmorl-hernia (SH) were the most common pathological alterations. The pattern of E, DJD and SH prevalence by sex and age was analysed. There was a significant difference in the frequencies of the E on the patellae between males and females, and between adultus and maturus age goups. Sex differences could be explained by the heavier physical load of the knee joints in males. A considerable difference was observed between the adultus and maturus age groups also in the prevalence of spondylarthrosis and arthrosis deformans.The reason of this fenomenon can be explained by aging and the deterioration of joint structures. Significant sexual differences were found in the prevalence of spondylosis, arthrosis deformans and spondylodiscitis, as well as spondylarthrosis. This observation could be explained by the sexual differences in the physical loads of individuals, with the exception of spondylodiscitis. Approximately one third of specimens affected by periostitis. These results, together with the high incidence of endocranial lesion, suggest the possibility of high prevalence of infectious diseases in the studied community. Hematologic disorders, particularly poroticus hyperostosis (PH) were of high prevalence in the sample. PH was present in higher rate among young females than young males. The fast growth of these individuals, menstruation, pregnancy, giving birth and also breastfeeding could have been the possible causes of this fact. Several rare diseases were also recorded; an adult male suffered from bone tuberculosis, an adult female from leprosy. An osteoblastic metastatic bone cancer of a mature female was observed as well

Kuprit ásványok lehetséges alkalmazásai a kémiában - anyagtudományi jellemzés: Cuprite minerals – investigation of material properties and possible applications in chemistry

Synthetic copper (I) oxide is widely used in industry and research as a pigment, fungicide, antimicrobial agent, solar cell, catalyst, photocatalyst, gas sensor etc. As with many other synthetic materials, the process of producing Cu2O can require high chemical, thermal, and electrical energy. Therefore, exploiting the characteristics of minerals found in nature promises to be a more cost-effective and environmentally friendly way to obtain Cu2O. The present work focuses on the naturally occurring mineral equivalent of copper (I) oxide, cuprite. It is presented a possible processing method of the mineral, a wide range investigation of the material characteristics and based on the found structural, morphological and optical properties, the potential applicability. Kivonat A szintetikus réz(I)-oxid széles körű felhasználásnak örvend az iparban és a kutatásban egyaránt, mint pigment, gombaölő szer, antimikrobiális szer, napelem alkotó, katalizátor, fotokatalizátor, gáz szenzor stb. Mint sok más szintetikus anyag esetében, a Cu2O előállításakor is a folyamat magas vegyianyag, hő- és elektromos energia ígényű lehet. Ahhoz, hogy költséghatékonyabb és környezetbarátabb úton tegyünk szert rá, jó alternatívának ígérkezik a természetben megtalálható ásványok jellemzőinek kiaknázása. Jelen munka középpontjában a réz(I)-oxid természetben megtalálható, ásványi eredetű megfelelője áll, a kuprit. Az ásvány lehetséges feldolgozási módszere, széles körű anyagjellemzése és a megismert szerkezeti, morfológiai és optikai tulajdonságok alapján a potenciális felhasználhatóság kerül bemutatásra

Controlled Synthesis of Visible Light Active CuxS Photocatalyst: The Effect of Heat Treatment on Their Adsorption Capacity and Photoactivity

The effects of different precursor salts, stabilizing agents, and heat treatment parameters are already known to have an influence on the synthesis of nano-sized semiconductors in heterogenous photocatalysis. In the present work, CuxS materials were prepared by using different precursors (copper (II) chloride dihydrate or copper (II) acetate monohydrate) and shape tailoring/stabilizing agents, such as ethylenediaminetetraacetic acid/polyvinylpyrrolidone, and thiourea as the sulfur source. The polyvinylpyrrolidone (PVP) kinetically controlled the growth rate of the nanoplates, while ethylenediaminetetraacetic acid (EDTA) adjusted the nucleation process through the complexation of copper. A one-step hydrothermal method was used for the synthesis, and the materials were characterized by means of morphological and structural complementary investigation methods. Furthermore, the adsorption capacity and photocatalytic activity were also measured for these materials. It was found that the vacancy sites formed by changing the precursor salt, as confirmed by Raman measurements, affect the photocatalytic activity. The rise of the specific surface area was achieved by heat treatment, and concomitantly, the adsorption capacity of the treated samples was found to increase likewise

Bizmut-vanadát fotokatalizátorok előállítása és stabilitásvizsgálata

In this study, bismuth vanadate with different cube-like structured morphologies were crystalized by one-step hydrothermal method with pH modulation without additives. The asprepared BiVO4 products were systematically characterized with various techniques to prove their crystallographic, morphological, chemical and optical properties. The photocatalytic activities of the synthetized BiVO4 were assessed by the photodegradation of rhodamine B (RhB) and oxalic acid under UV and visible light irradiation. The recyclability was investigated as well and found that the bismuth vanadate microcrystals were transformed

Preparation of photocatalysts by atomic layer deposition

The use of semiconductor-based photocatalysts (e.g. metal oxides) in sewage water treatment is expected to be of great interest despite its shortcomings [1]. High surface area organic semiconductor-based structures are promising alternatives for the photodegradation of various organic pollutants. In addition, these polymer structures could be great backbones to produce polymer/metal oxide composite photocatalysts by Atomic Layer Deposition (ALD)