Genotyping of four loci in Hungarian Yellow and broiler chickens

Traditional selection has led to remarkable differences in allele frequencies among various chicken breeds. Indigenous and broiler-type chicken populations were genotyped for polymorphisms in thyroid hormone responsive Spot14α, prolactin (PRL), IGF-binding protein 2 (IGFBP2), and somatostatin (SST) genes in order to determine potential utilisation type-associated allele frequencies. Significant (P < 0.05) differences were detected between Hungarian Yellow and broiler populations for Spot14α, PRL, and IGFBP2 allele frequencies, whereas the same SST allele (A) was fixed in both groups. In this study, the most significant associations (P < 0.05) were found between the IGFBP2 genotypes and the measured traits (body weight, carcass weight, breast muscle weight with or without skin, breast muscle weight as a percentage of carcass weight) in the broiler population. The results can be applied for the evaluation of polymorphism effects in the analysed populations; however, contradictory allele effects in different breeds and hybrids indicate the need for cautious marker utilisation in selection programmes

Gene Expression of Peroxisome Proliferator-Activated Receptor ? in Mangalica and Large White Pigs

The expression of peroxisome proliferator-activated receptor ? gene (PPAR?) – a major regulator of adipogenesis and intramuscular fat deposition in pigs – was analysed in different tissues of Blonde Mangalica (M) and Hungarian Large White (LW) by means of quantitative reverse transcription PCR. In total, 20 experimental animals were raised and fed under identical conditions, and transported to the abattoir at similar body weight (124.7±10.3 kg; p>0.05). In both breeds highest PPAR? expression was observed in backfat (p0.05). Elevated PPAR? expression was observed in M backfat compared to LW (

Yield Performance, Laying Behaviour Traits and Egg Quality of a Crossbred Laying Hen in Alternative Housing Systems

One aim of this study was to investigate a crossbred laying hen line (400 hens) in two alternative housing systems in two replicates between 20-72 weeks of age. One rearing system was deep litter (D) with artificial light. Hens from Group R were housed in a poultry house with windows on deep litter and access to a runway without artificial light. Birds were fed ad libitum with a concentrate layer feed (18.0 % protein, 11.6 MJ). The egg production was influenced by the housing system. Lower average egg weight was observed in Group R. The feed consumption was also lower here, but the FCR was better compared to D. Floor egg did not cause any problem in the examined systems. The shell strength decreased with age in both systems. However, the rate was higher in Group D. The albumen height and HU value were higher in Group R at the end of the experiment (72nd week of age). Some differences were found in the fatty acid profile between the two housing systems. Another goal of the study was to observe the behaviour patterns of animals kept under different conditions. Behavioural traits were monitored for 100 hens in total on the two farms that applied different housing technologies (50-50 birds with or without outdoor access). Birds with outdoor access showed 0.23±0.81 aggression-related traits per hour, whereas chickens without outdoor access produced 0.15±0.76 of the same traits (p>0.05). Hens with outdoor access showed 2.30±4.65 activity-related traits, whereas, for hens without outdoor access, 0.72±1.83 observations were recorded per hour (p0.05) in the two groups. In conclusion, the housing system has a complex effect on the assessed crossbred laying hen line

A Lactobacillus spp. és a Bifidobacterium spp. mennyiségi vizsgálata különböző sertés korcsoportok bélsár mintáiban

A sertések emésztési sajátosságai és bélrendszerük mikróba összetétele az életkorral folyamatosan változnak. Az emésztőrendszer mikrobiótájának jelentős hatása lehet a sertések takarmány-értékesítő képességére és egészségi állapotára egyaránt, emiatt a mikrobiom összetételét feltáró kutatások jelentősége növekszik. Jelen vizsgálatban két sertéstelep különböző korcsoportjaitól (malac I. és II., hízó I. és II., valamint koca) gyűjtöttünk bélsár mintákat, amelyek segítségével megállapítottuk a Lactobacillus spp. és a Bifidobacterium spp. korcsoportonként kialakuló változásait. A baktériumok mennyiségi meghatározását valós-idejű PCR módszer segítségével végeztük. Eredményeink alapján összességében megállapítható, hogy a Lactobacillus spp. mennyisége mindkét vizsgált telepen a malac I. korcsoportban volt a legnagyobb. A telepek között figyelemre méltó eltérés mutatkozott a Lactobacillus spp. mennyiségi eloszlásában. A Bifidobacterium spp. mennyisége mindkét telepen a malac I. és II. korcsoportokban volt a legkisebb és általánosságban az életkor előrehaladtával fokozatosan növekedett

Single nucleotide polymorphism analysis in meat-production related genes in broiler chickens

In broiler chickens, the intensive selection fo growth rate, feed efficiency, body composition (breast muscle weight) traits in the last decades was successful. To improve economically important characteristics,it is possible to use molecular markers associated with meat production traits. The aim ofvthis study was to examine genotype polymorphisms in ROSS 308 broilers for thyroid hormone responsive Spot14α, insulin-like growth factor 1 (IGF1), IGF-binding protein 2 (IGFBP2), somatostatin (SST) and prolactin (PRL) genes. A further goal of this investigation was to study the relationship between the polymorphisms and phenotypic characteristics. In the investigated broiler population, the frequency for CC homozygous genotype was 0.77 in Spot14α (AY568628), AA homozygous genotype was 0.80 in IGF1 (M74176), GG homozygous genotype was 0.85 in IGFBP2 (U15086), DD homozygous genotype was 0.60 in PRL (FJ663023 or FJ434669). Only the AA homozygous genotype was found in SST (X60191). Chickens with AC genotype in Spot14α, and with GG genotype in IGFBP2 had higher body weight (BW) and carcass weight (CW), compared to CC and GT genotypes. However, the differences were not significant (P>0.05). There was significant association (P<0.05) between PRL genotypes and body and carcass weight, where chicken with homozygous DD surpassed individuals with homozygous II genotypes

Parhenogenetic development of in vitro maturated porcine oocytes treated with chemical agents

Parthenogenetic activation is a possible way to produce homogeneous embryos with the same ploidy. These embryos could develop to the blastocyst stage during the cultivation. Probably such embryos could be used in other areas of biotechnology. The objectives of the present study were first to assess the ability of strontium-chloride to induce activation and parthenogenetic development in porcine oocytes in comparison with cycloheximide and 6-dimethylaminopurine; second to verify whether the combination of the two treatments improved activation and parthenogenetic development rates. At first, the effects of cycloheximide, 6-dimethylaminopurine and strontium-chloride on oocyte activation and embryonic development were compared. Oocytes from slaughterhouse ovaries were matured for 42h in tissue culture medium (TCM) 199 at 38.5 degrees C, 5% CO(2) in air. Matured oocytes were activated with 10mM strontium-chloride (S), 0.04mM cycloheximide (CX), 2mM 6-dimethylaminopurine (D) for 5h. The activation rate was judged by pronuclear formation of oocytes. Following the activation, oocytes were incubated in NCSU 37 medium for 6 days and in all groups more than 45% of oocytes activated. The activation rate for CX treatment was significantly higher (P<0.05) than for D (57.37+/-4.21% and 48.09+/-3.43%, respectively). In a second experiment in vitro matured porcine oocytes were activated using a combined treatment of strontium-chloride with cycloheximide (SCX) and strontium-chloride combined with 6-dimethylaminopurine (SD). In S and SCX groups more than 50% of oocytes were activated (53.29+/-5.39% and 54.3+/-7.29%, respectively). However a large portion of embryos stopped their development at the two- or four-cell stage. Significantly higher numbers of embryos could reach the eight-cell stage in SD and SCX than for S (7.8+/-1.0%, 7.2+/-4.0% and 3.9+/-3.1%, respectively). Blastocyst formation was only observed in S, CX and SCX. These results show that porcine in vitro matured oocytes can be artificially activated by cycloheximide, 6-dimethylaminopurine and strontium-chloride

Mikrobiom kutatások a sertés mint modellállat segítségével

A szerzők irodalmi adatok alapján összefoglalják az emberi és a sertés mikrobiom kutatások fontosabb eredményeit. A bél mikroflórája és annak metabolitjai fontos tényezők az emlős emésztőrendszer működésében és az egészség megőrzésében. Az endogén humán mikrobiomra vonatkozó ismeretek korlátozottak, mivel a korai mikrobiom kutatások elsősorban a kórokozó mikrobákra összpontosultak. Azonban a humán bélbaktériumok populációinak közelmúltban történő szekvenálása jelentős különbségeket mutatott a bél mikrobiom összetételével kapcsolatban, amelyek összefüggésbe hozhatók például az egészségi állapottal, a testzsír százalékkal vagy az életkorral. Figyelembe véve, hogy a baktériumok sejtszáma az emberi szervezetben található sejtek számával közel azonos, az emberi bél mikrobiomát gyakran második genomnak nevezik. Ezen a gyorsan fejlődő kutatási területen szükség van modell állatok használatára, amelyben a sertés potenciális jelölt az ember és a sertések közötti jelentős anatómiai, emésztésélettani hasonlóságok miatt. Vizsgálatok igazolják, hogy az étrend módosítása során bekövetkező változások hatnak a sertés bél mikrobiom összetételére, akárcsak az embernél, ami jelzi a sertés mint modell állat alkalmazhatóságát és relevanciáját. A sertésmodell kísérleti eredmények felhasználhatók az embernél a tudatos táplálkozás és a bél mikrobiom közötti kölcsönhatások értékelésére

SORCS2 polimorfizmus genotipizálása különböző tyúk állományokban

A modern állati termék előállításban az állatjólét egyre fokozódó hangsúllyal jelenik meg. A megfelelő állatvédelem és állatjólét biztosítása a pozitív fogyasztói megítélés elérésének és a hatékony termelés fenntartásának egyaránt alapvető feltétele. Jelen vizsgálatban egy potenciális, az agresszív viselkedés kialakulásában szerepet játszó marker, a SORCS2 (sortilin related VPS10 domain containing receptor 2) génben található egypontos nukleotid polimorfizmus genotipizálását végeztük el különböző kísérleti tojótyúk hibridekben (C1, C2, Tint). Kidolgoztuk a gén polimorfizmusának azonosításához használható polimeráz láncreakció és restrikciós fragmenthossz polimorfizmus (PCR-RFLP) módszert. A vizsgálathoz szükséges DNS-t tollmintákból izoláltuk, majd PCR-RFLP és agaróz gélelektroforézis segítségével végeztük a genotipizálást. A vizsgált hibrid állományokban meghatároztuk a különböző SORCS2 allélok és genotípusok arányát, és statisztikai módszerekkel elemeztük az allél- és genotípus-gyakoriságban megfigyelhető különbségeket. További elemzések során a SORCS2 genotípus hatásait értékeltük számos tulajdonság alakulására (pl. tollazat épsége 30 és 60 hetes életkorban, vedlés megjelenése 60 hetes korban, különböző viselkedésminták előfordulási gyakorisága). Eredményeink alapján a SORCS2 genotípusok eltérő arányban fordulnak elő a vizsgált hibrid állományokban, ezáltal szerepet játszhatnak a viselkedésbeli és termelésbeli különbségek kialakulásában