Az oktenidin-dihidroklorid antiszeptikum alkalmazása a fül-orr-gégészetben

Az oktenidin-dihidroklorid antiszeptikum mint bőr- és felületfertőtlenítő elterjedt a mindennapi gyakorlatban, fül-orr-gégészeti használatának lehetőségei azonban kevésbé ismertek. Az oktenidin-dihidroklorid szintetikus piridinszármazék, amely az antiszeptikus hatás tekintetében széles spektrumot ír le. Hatékonynak bizonyult Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokkal, burokkal rendelkező vírusokkal és egyes gombákkal szemben is. Az orr, a szájüreg, valamint a garat gazdagon tartalmaz mikrobákat, és mint első behatolási kapuk, infekciók gyakori színhelyei. Sajnálatos tény, hogy folyamatosan nő az antibiotikumokkal és antimikotikumokkal szembeni rezisztencia, a felső légúti vírusos fertőzések esetében pedig az antivirális készítmények nem alkalmazhatók rutinszerűen. Ennek megfelelően az antiszeptikumok mindennapi alkalmazása előnyös lehet, amelyekkel szemben – aspecifikus hatásuknak köszönhetően – a rezisztenciák kialakulásának lehetősége kisebb. Az oktenidin-dihidroklorid fül-orr-gégészeti alkalmazásáról számos korábbi tanulmány született, amelyek megerősítették a hatékonyságát különböző infekciók esetében – ezek eredményeit foglaljuk össze a jelen közleményben. Antibakteriális spektruma alapján, amely magában foglalja a pharyngitist leggyakrabban okozó kórokozókat, az oktenidin-dihidroklorid-tartalmú szopogatótabletta előnyösen használható a garatgyulladások kezelésében, amit megerősít, hogy antibiotikummal együtt alkalmazva szinergista hatású. Az egyes speciális pharyngitisek közül például korábbi kutatási eredmények a Neisseria gonorrhoeae fertőzéssel szemben is hatékonynak találták, ami lényeges, hiszen az azitromicinnel szembeni rezisztencia folyamatosan nő. A mindennapi fül-orr-gégészeti gyakorlatban, de más szakmákat érintően is lényeges a tracheakanülök potenciális szerepe, a rajtuk keletkező biofilm által nosocomialis infekciók létrejöttében. Korábbi kutatás például oktenidin-dihidroklorid hatóanyaggal bevont műanyag tracheakanül dekontaminációját vizsgálta Pseudomonas aeruginosa és Staphylococcus aureus kórokozók tekintetében, azzal az eredménnyel, hogy a kolonizáció a bevont tracheakanülök esetében szignifikánsan csökkent. További fontos eredmény, hogy a meticillinrezisztens S. aureusszal szemben is eredményesnek bizonyult, amely az orrbemenetben gyakran kolonizál és okoz fertőzést. Gombák tekintetében biztató eredmények adódtak a Candida albicans esetében, amely viszonylag gyakran okoz gombás pharyngitist, például immunszupprimált betegekben vagy antibiotikumok túlzott/indokolatlan használata során. Elmondható ezenkívül, hogy az azolokkal szembeni rezisztencia növekvő tendenciát mutat. Az oktenidin-dihidroklorid számos fül-orr-gégészeti infekció esetében jó választás lehet, az egyes eredményeket azonban további klinikai kutatásokkal szükséges megerősíteni. Octenidine-dihydrochloride, a skin antiseptic and surface disinfectant, is widely used in everyday practice; however, its use in otorhinolaryngological practice is not widespread. Octenidine-dihydrochloride is a pyridine derivate with a relatively broad antimicrobial spectrum, including Gram-positive and Gram-negative bacteria, enveloped viruses, and some fungi. Considering the contamination of the nose, oral cavity, and oropharynx, and the fact that the upper airway is the first line of defense against infections, upper-airway infections are common. Unfortunately, the resistance against antibiotics and antimycotics is increasing. Additionally, routine use of antiviral agents is unrecommended in upper airway viral infections. Therefore, using antiseptics can be beneficial, considering their aspecific effects, which are essential in preventing resistance. Regarding the otorhinolaryngological use of octenidine-dihydrochloride, previous studies concluded promising results, summarised in the present article. Since its antibacterial spectrum includes the most frequent bacteria for pharyngitis, octenidine-dihydrochloride-containing tablets might be beneficially used in pharyngitis. As a further advantage, octenidine-dihydrochloride and antibiotics show a synergistic effect. Investigating some special pharyngitis types, e.g., caused by Neisseria gonorrhoeae, also showed its effectiveness, in which case the resistance against azithromycin is increasing. In everyday medical practice, the surface of tracheostomy tubes, due to the biofilm formulation, is crucial in nosocomial infections. A previous study has investigated the effects of octenidine-dihydrochloride-coated tracheotomy tubes in decontaminating Pseudomonas aeruginosa and Staphylococcus aureus. Their results showed significant decontamination using the coated tracheostomy tubes. Another significant result was the reduction of methicillin-resistant S. aureus, which frequently colonises the nares and results in infections. It also showed effectivity against Candida albicans infections, commonly observed in mycotic pharyngitis, e.g., in the case of immunosuppression and overuse of antibiotics. Furthermore, C. albicans shows an increasing resistance against azoles. In conclusion, octenidine-dihydrochloride shows promising results in otorhinolaryngological infections; however, some results must be strengthened by further clinical studies

Kísérletes adatok a szemészetben használatos mikrosebészeti varróanyagokról

L

The Correlation between the Results of the Sniffin’ Sticks Test, Demographic Data, and Questionnaire of Olfactory Disorders in a Hungarian Population after a SARS-CoV-2 Infection

Background: After a severe acute respiratory syndrome coronavirus-2 (SARS-CoV-2) infection, smell disorders frequently occur, significantly affecting patients’ quality of life (QoL). Methods: 110 patients with persistent olfactory disorder after coronavirus infection were enrolled. These patients underwent chemosensory testing using the Sniffin’ Sticks test, and completed the Questionnaire of Olfactory Disorders (QOD). Results: 30% of the patients reported anosmia, and 70% reported hyposmia. Upon comparing subjective and chemosensory testing categories, good category matching was observed in 75.3% (i.e., anosmia based on both methods in 10 and hyposmia in 48 cases). Statistical analysis using the Chi-square test revealed a significant result (p = 0.001 *). Between the TDI (i.e., Threshold, Discrimination, Identification) results of the three subjective report groups (i.e., hyposmia, anosmia, and parosmia), no significant differences were observed. When the TDI and QOD results were compared, no consistent significant correlations were found in most TDI and QOD outcomes. Between the TDI and Scale 2 results, a significant, although slight correlation was observed by the Spearman’s (rho = 0.213, p = 0.027 *) and Pearson’s (rho = 0.201, p = 0.037 *) tests. Conclusions: The nonsignificant correlation between objective and subjective methods suggests that these results should be interpreted independently. Moreover, adequate management is essential even in mild cases

From genomes to diaries: a 3-year prospective, real-life study of ragweed-specific sublingual immunotherapy

During the last decades, the prevalence of allergy has dramatically increased. Allergen-specific immunotherapy is the only currently available medical intervention that has the potential to affect the natural course of the disease, but there are still many questions and unmet needs hindering its widespread use to fulfill its treatment potential and maximize its benefits for the society. To provide a comprehensive phenome-wide overview in sublingual immunotherapy, using ragweed allergy as a target, we planned and carried out a longitudinal, prospective, observational, open-label study (DesensIT). In this paper we present challenges of using deep and comprehensive phenotypes embracing biological, clinical and patient-reported outcomes in allergen-specific immunotherapy and show how we designed the DesensIT project to optimize data collection, processing and evaluation

Association of PPAR polymorphisms with cytokine levels in allergic rhinitis

Our aim was to study the association of Pro12Ala and exon6 C161T polymorphisms of PPARgamma and intron7 G/C polymorphisms of PPAR-alpha with clinical symptoms, peak nasal inspiratory flow values, serum soluble TNF-alpha, TNF-R1, Fas, Fas ligand and IgE concentrations in patients with seasonal allergic rhinitis during and after pollen season. We performed a follow-up study of 66 Hungarian patients with seasonal allergic rhinitis and 180 healthy referent subjects. We used PCR-RFLP technique and ELISA. The distribution of mutant alleles of PPAR-gamma and -alpha did not differ in patients and referent subjects. Patients carrying the mutant 12Ala, exon6 161T alleles of PPAR-gamma and intron7 C allele of PPAR-alpha had significantly higher clinical symptom score values, TNF-alpha and IgE levels and lower peak nasal inspiratory flow values during and after pollen season. The results indicated that nuclear receptors PPAR-gamma and PPAR-alpha are involved in the regulation of inflammatory mediator production in patients with seasonal allergic rhinitis and polymorphisms of the receptors are very likely to contribute to the heterogeneity of clinical and immunological parameters of allergic patients. © 2011 Springer-Verlag