Az angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmusának hatása a vesetranszplantált betegek cardiovascularis rizikójára és a grafttúlélésre

Absztrakt Bevezetés: A végstádiumú vesebetegségben szenvedők kezelésében a veseátültetés hosszabb túlélést biztosít, mint a vesepótló kezelések egyéb formái. A recipiens várható túlélését leginkább a magasabb szív-ér rendszeri eredetű halálozás befolyásolja. A transzplantált vese károsodásának leggyakoribb oka az idült allograft-nephropathia. Célkitűzés: A szerzők a recipiens és a beültetett vese hosszú távú túlélésével egyértelmű összefüggést mutató biomarkerek azonosítását tűzték ki célul. Módszer: A retrospektív vizsgálatba 72 beteget vontak be. Meghatározták az angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmusát, az enzim aktivitását, a vesefunkciót, valamint a szív morfológiai jellemzőit. Eredmények: Az angiotenzinkonvertálóenzim-gén DD genotípusa egyaránt összefüggést mutatott az idült allograft-nephropathia és a súlyos fokú bal kamrai hypertrophia előfordulásával. A vesefunkció és a szívizom-hypertrophia mértéke között szoros összefüggést találtak. Következtetések: Eredményeik szerint az angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmus ismerete lehetőséget ad a recipiens és a transzplantált vese túlélésének becslésére, a veszélyeztetett betegek azonosítására. Ezeknek a betegeknek a körében szükségesnek tűnik a renin-angiotenzin rendszert gátló gyógyszerek alkalmazása, együttműködésük fenntartása a gyógyszerszedés vonatkozásában. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 938–845

A vesetranszplantáció pozitív hatásai a betegek angiológiai státuszára. Az artériás funkció (stiffness) noninvazív mérésének lehetséges szerepe az előrejelzésben

Absztrakt Bevezetés: A cardiovascularis betegségek kialakulása szempontjából a krónikus veseelégtelenség a legfőbb kockázati tényezők egyike. Annak ellenére, hogy a krónikus dialíziskezeléssel szemben a vesetranszplantált betegek életkilátásai és életminősége jelentősen jobb, a jó graftműködés mellett bekövetkezett halálozás leggyakrabban cardiovascularis eredetű. A komplex részfolyamatok érelmeszesedésre gyakorolt hatása tetten érhető a megszokott diagnosztikus eszközökkel, és noninvazívan mérhető az artériás stiffness (érfali merevség) vizsgálatával. Célkitűzés: Artériás funkciós paraméterek változásának noninvazív klinikai vizsgálata közvetlenül a vesetranszplantációt követően. Módszer: Prospektív, követéses vizsgálatban 17 (8 nő, 9 férfi; életkor: 46,16 ± 12,19 év) cadavervese-transzplantáción átesett beteg noninvazív módon rögzített artériás funkciós paramétereit, laboreredményeit, klinikai állapotát vizsgálták a perioperatív időszakban, abból a célból, hogy észlelhető-e már a műtét után közvetlenül mérhető változás. A méréseket a transzplantációs műtétet megelőzően (1. mérés), majd azt követően 24 óra múlva (2. mérés), végül hetente egyszer (3–4. mérés) végezték standard körülmények között. Korrelációanalízist végeztek a stiffness és a hagyományos laboratóriumi paraméterek között. A stiffnessparaméterek rögzítésére az oszcillometriás elven működő, TensioMed Arteriográfot használták. Az arteria carotisok és a kardiális státusz rögzítését ultrahanggal (bal kamrai ejekciós frakció, bal kamra falvastagsága, a diasztolés diszfunkciót jelző E/A hányados, jobb kamrai nyomás) készített leletek alapján végezték. A statisztikai analíziseket Windows StatSoft 7.0 szoftver segítségével végezték. Statisztikai különbözőséget állapítottak meg p<0,05 szignifikanciaszint esetén. Eredmények: A posztoperatív időszakban az augmentációs index és a pulzushullám-terjedési sebesség szignifikáns csökkenését észlelték. Következtetések: Eredményeik szerint az artériás stiffness monitorozása transzplantált betegeik körében alkalmasnak tűnik a globális cardiovascularis kockázat megítélésére. A végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek artériás funkciós tulajdonságai már a műtétet követő napokban noninvazív eszközökkel is kimutathatóan javulnak. Az artériás stiffness rendszeres monitorozása a műtétet követő felülvizsgálatok alkalmával lehetővé teheti a korai és célzott kezelést, hozzájárulva a veseátültetés hosszú távú eredményeinek további javulásához. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 956–963

Klaszterelemzési eljárások halandósági adatokra

A halandósági adatok elemzése nagy múltra tekint vissza a matematikai statisztikában. Több módszer is ismert, melyekkel elemezni vagy tesztelni lehet két vagy több sokaság túlélési valószínűségének azonosságát. A kockázatközösségek halandósági szempontból való homogén csoportokba sorolására azonban kevesebb figyelem jut. A tanulmány több eljárást is bemutat a halandósági adatok klaszterezésére. A szerzők az eljárásokat valós adatokon is tesztelik és értékelik

Donorszelekciós kritériumok vizsgálata a debreceni veseátültetési programban

Absztrakt Bevezetés: A donorszervhiány, a donorok életkorának növekedése és a társbetegségek gyakoribbá válása arra ösztönzi a transzplantálóközpontokat, hogy olyan donorvesék elfogadását is mérlegeljék, amelyeket korábban elutasítottak volna. A donorszelekciós kritériumok segíthetnek ennek eldöntésében. Célkitűzés: A különböző kritériumok hasznosságát illetően nincs egységes álláspont, ezért a szerzők megvizsgálták az expanded criteria donor, a deceased donor score és a kidney donor risk index donorszelekciós kritériumok hatását a posztoperatív vesefunkcióra és grafttúlélésre. Módszer: Ötéves intervallumban 205 donor paramétereinek és 138 veseátültetés kimenetelének retrospektív elemzését végezték el. Eredmények: Az expanded criteria donor rendszer szerint optimálisnak véleményezett donorok negyede a magas kockázatú csoportba került a deceased donor score alapján. A magas kockázatú csoportokban rosszabb volt a műtét utáni graftfunkció. A deceased donor score segítségével tovább lehetett bontani a magas kockázatú csoportot. Az így létrejött legmagasabb kockázatú csoport grafttúlélése és műtét utáni graftműködése elmaradt a többi csoportéhoz képest. Következtetések: A vizsgált pontrendszerek segíthetnek a donorpool biztonságos növelésében. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 946–955

Graftectomiák a debreceni vesetranszplantációs programban

Absztrakt Bevezetés: A graftectomia indikációja és pontos időzítése bizonyos esetekben vita tárgya, elsősorban a tüneteket nem okozó, már nem működő graftok esetén. Célkitűzés: A szerzők átfogó képet kívántak adni a debreceni veseátültetési programban elvégzett graftectomiákról. Módszer: Retrospektív vizsgálattal elemezték a 2004. január 1. és 2015. december 31. között veseátültetett betegek adatait. Áttekintették a graftectomiák indikációit, időzítését, szövődményeit, továbbá összehasonlították a korai és késői graftectomiákat. Eredmények: A vizsgált időszakban 480 veseátültetés történt. Közülük 55 betegnél (11%) történt graftectomia. A gyakoribb indikációk a következők voltak: krónikus allograft-nephropathia (47%), artériás keringési zavar (13%), ureterszövődmények (9%). A grafteltávolítás 22 betegnél (40%) akut, 33-nál (60%) tervezett volt. A graftectomiák 24%-a a transzplantáció után 30 napon belüli, 76%-a késői volt. Korai graftectomiát túlnyomórészt artériás keringészavar (31%), a későiek többségét (62%) krónikus allograft-nephropathia miatt végezték. Következtetések: A vizsgált időszakban a graftectomiák leggyakoribb oka krónikus allograft-nephropathia volt. Az esetek döntő többségében elektív műtét történt. A szakirodalomban közöltekhez hasonlóan a szerzők a korai és késői graftectomiák jellemzőit eltérőnek találták. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 964–970

Eredményeink a teljes jogú Eurotransplant-tagság óta. A Debreceni Vesetranszplantációs Központ tapasztalatai

Absztrakt Bevezetés: A Debreceni Egyetemen 1991-ben végezték el az első veseátültetést. Hazánk 2013-ban csatlakozott az Eurotransplanthoz. Célkitűzés: A szerzők elemezték a tapasztalatokat. Módszer: 2008. január 1. és 2013. augusztus 31. között (A csoport = 163) és 2013. szeptember 1. és 2015. október 22. között végzett cadavervese-átültetések (B csoport = 90) adatait elemezték. Eredmények: Az élődonorok aránya 3,5%-ról 9,1%-ra nőtt. 2013 óta a recipiensek 25%-a 60 évesnél idősebb, a >30 kg/m2 testtömegindex aránya 31%-ra, a diabetesesek aránya kétszeresére emelkedett. Az ureteroneocystostomia mellett bevezetésre került a vég az oldalhoz ureteroureteralis anastomosis. Indukciós kezelés mellett az akut rejectiós epizód jelentősen csökkent (34%-ról 8%-ra). A technikai szövődmények aránya nem változott. A bakteriális fertőzések aránya csökkent (41%-ról 33%-ra). Az 1, 3 és 5 éves veseallograft-túlélések 86,6%, 85% és 82,7%, valamint 88%, 84% és 84% voltak a két csoportban. Következtetések: Az extended criteria donor arány emelkedett. 2013 óta lehetségessé vált az akut humoralis rejectio kezelése. Az esetszám-növekedés mellett az eredmények jók. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 925–937

Arterial stiffness investigations in kidney transplanted patients

Bevezetés: A kardiovaszkuláris (CV) betegségek kialakulása szempontjából a krónikus veseelégtelenség a legfőbb kockázati tényezők egyike. Annak ellenére, hogy a krónikus dialízis kezeléssel szemben a vesetranszplantált betegek életkilátásai és életminősége jelentősen jobb, a jó graft működés mellett bekövetkezett halálozás leggyakrabban kardiovaszkuláris eredetű. A komplex részfolyamatok érelmeszesedésre gyakorolt hatása tetten érhető a megszokott diagnosztikus eszközökkel és non-invazívan mérhető az artériás stiffness („érfali merevség”) vizsgálatával. Célkitűzés: Artériás funkciós paraméterek változásának non-invazív klinikai vizsgálata vesetranszplantált betegek esetében. Betegek és módszer: Vizsgálatainkhoz három különböző protokollt állítottunk fel (1). Keresztmetszeti vizsgálatunkban célul tűztük ki, hogy feltérképezzük, hogy az általunk vizsgált vesetranszplantált betegek körében a kardiovaszkuláris rizikó megítélésére használt artériás funkciós paraméterek (arteriográffal mért stiffness) milyen összefüggést mutatnak a terápia és diagnosztika szempontjából lényeges elemekkel (laborparaméterek, CV betegségek manifesztációi, morbiditási, mortalitási mutatók). Tanulmányoztuk a stiffness paraméterek és az atherosclerosis klasszikus rizikófaktorainak összefüggését (2A). Longitudinális, prospektív vizsgálatunkban megfigyeltük, hogy 3 éves követés alatt milyen arányú progresszió zajlik le az általunk vizsgált vesetranszplantált betegek kardiovaszkuláris rizikó szempontjából legfőbb paraméterei esetében (2B). Vizsgáltuk e mellett, hogy ezzel párhuzamosan milyen arányú a stiffness paraméterek és a tradicionális, atherosclerosis szempontjából érintett faktorok változása (3). A perioperatív, azaz a vesetranszplantációt közvetlenül megelőző, és azt követően zajló folyamatok hatása az artériás funkcióra a kevésbé vizsgált paraméterek egyike. A perioperatív időszakban történt vizsgálataink során megfigyeltük, hogy a műtétet követően a korai posztoperatív időszakban történt metabolikus események milyen mértékben befolyásolják az artériás funkciós paramétereket. Korrelációs analízist végeztünk a stiffness -, és hagyományos laborparaméterek között. A stiffness paraméterek rögzítésére az oszcillometriás elven működő, Tensiomed TM Arteriográfot használtunk. Az artéria carotisok és a kardiális státusz rögzítését ultrahanggal (bal kamrai ejekciós frakció, bal kamra falvastagság, a diasztolés diszfunkciót jelző E/A hányados, jobb kamrai nyomás) készített leletek alapján végeztük. A statisztikai analíziseket Windows StatSoft 8.0 szoftver segítségével végeztük. Statisztikai különbözőséget állapítottunk meg p<0,05 szignifikancia szint esetén. Eredmények: 1. Keresztmetszeti vizsgálatunkban a PWV erős szignifikáns korrelációt mutatott a betegek életkorával (p<0,0001, r=0,41). Szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a PWV és a kardiális szeptum vastagsága, és az artéria carotis sztenózis százalékban (%) kifejezett súlyossági foka között. 2.A. Vizsgálataink második részében 3 éves követéses vizsgálatunkban a PWV szignifikáns emelkedését (p=0,0035) észleltük a 3 év különbséggel mért adatok között. 2.B. Szimultán szignifikáns progressziót észleltünk az artéria carotis sztenózis (p=0,0007) és a pulzushullám terjedési sebesség (p=0,0187) esetében 3 éves követés alatt. 3. A posztoperatív időszakban az augmentációs index és a pulzushullám terjedési sebesség szignifikáns csökkenését észleltük. Következtetés: Eredményeik szerint az artériás stiffness monitorozása transzplantált betegeink körében alkalmasnak tűnik a globális kardiovaszkuláris rizikó megítélésére. A végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő beteg artériás funkciós tulajdonságai már a műtétet követő napokban non-invazív eszközökkel is kimutathatóan javulnak. Az artériás stiffness rendszeres monitorozása a műtétet követő felülvizsgálatok alkalmával lehetővé teheti a korai és célzott kezelést, hozzájárulva a veseátültetés hosszú távú eredményeinek további javulásához.Introduction: Chronic kidney disease remains one of the main risk factors of cardiovascular disease. However, patients with kidney transplantation have better life expectancy and better quality of life compared with patients on dialysis. In patients with a well-functioning graft, the main 0cause of death is cardiovascular in origin. Metabolic pathways have complex effects on arterial function that can be monitored by conventional ultrasonography and with the assessment of arterial stiffness by oscillometric non-invasive technique. Aim: arterial function monitoring in kidney transplanted patients. Patients and methods: Three different studies were performed (1). Cross sectional study designed to investigate the connection between stiffness and other traditional parameters used to evaluate the cardiovascular risk (2A). Longitudinal prospective study have been performed to detect the progression of atherosclerosis (2B). Correlation between stiffness and morphological parameters (carotid artery sclerosis) were also investigated (3). Seventeen successful primary kidney transplant patients with uneventful postoperative period (7 woman, 10 men; 46.16 _ 12.19 years) were involved in our short-term prospective longitudinal study. Few data are available on the change of stiffness parameters in the postoperative course, so in this study we analyzed the stiffness parameters of kidney transplant recipients during the perioperative period. Stiffness parameters were assessed before the transplantation, and 24 hours, and 1 and 2 weeks after surgery under standard conditions. We analyzed the correlation between noninvasively assessed stiffness parameters (pulse wave velocity [PWV], augmentation index [Aix], pulse pressure [PP], systolic area index, diastolic area index, diastolic reflection area), ankle-brachial index (ABI), and laboratory parameters (creatinine, glomerular filtration rate, urea, haemoglobin, C-reactive protein). Stiffness parameters were measured with a Tensiomed Arteriograph. Statistical analysis was performed with the use of Statistica for Windows, version 8.0. A value of P<.05 was considered statistically significant for all statistical tests. Results: 1. Our cross-sectional study showed pulse wave velocity (PWV) to be significantly related to the age of the patient (P < .0001; r = 0.41). We noted significant correlations between pulse pressure (PP) and pulse wave velocity (PWV), and augmentation index (AI) (P < .01). 2.A. Our 3-year longitudinal study revealed a significant elevation in PWV (p=0.0035). 2.B. We also found a positive significant correlation between serum level of transferrin and PWV. There was simultaneous significant progression concerning PWV and carotid artery sclerosis in a 3-year follow-up. 3. It was found that PWV (p = 0.0075) and Aix (p = 0.013) improved significantly. There was no significant change in case of PP and the other monitored parameters. Serum creatinine decreased (p = 0.0008) and glomerular filtration rate increased significantly (p = 0.0005). Conclusions: Our findings suggest that arterial stiffness monitoring is a reliable method to assess global cardiovascular risk among kidney-transplanted patients. The oscillometric method is convenient, fast, painless technique to monitor arterial function, which, in the case of pathological findings, proposes more frequent cardiovascular control. Along with the available data in the literature, the findings suggest that kidney transplantation has a positive effect on the arterial function. Improvement can be detected non-invasively with Arteriograph in the early postoperative period.N