Alvászavarok Parkinson-kórban: megjelenés, kivizsgálás, terápiás lehetőségek

Absztrakt Bevezetés: A neurológiai betegségek egyik legnagyobb csoportját a különféle eredetű mozgászavarok alkotják. Ezek közé tartozik a Parkinson-kór, amely a motoros-mozgató rendszert érintő tünetek, panaszok alapján ismerhető fel. A fentiek mellett azonban számos egyéb kísérő jelenséggel is számolni kell, amelyeket úgynevezett nem motoros tüneteknek nevezünk. Ezek közül több meg is előzi az ismert, klasszikus motoros tünetek megjelenését. Célkitűzés: Jelen összefoglaló a Parkinson-kórban megjelenő különböző alvászavarokat, azok felismerési és kezelési lehetőségeit ismerteti. Módszer: A szerzők áttekintették a PubMed-ben található, 2015. januárig megjelent, Parkison-kór és alvászavarok összefüggéseit vizsgáló közleményeket. Eredmények: A nem motoros tünetek egyik kategóriája az alvászavarok, amelyek között megtaláljuk az aluszékonysághoz vezető állapotokat, az insomniát vagy a parasomniák közé sorolt REM-magatartászavar-betegséget. Az alvászavarok kialakulásában a neurodegeneratív folyamat következményeként létrejövő agytörzsi és egyéb területek károsodása mellett (amelyek szerepet játszanak az alvás–ébrenlét ciklus szabályozásában) egyéb, jól befolyásolható faktorok (alvási apnoe betegség, nyugtalan láb szindróma stb.) is szerepet játszanak. Következtetések: A nem motoros panaszok felismerése és megfelelő kezelése a Parkinson-kórban szenvedő betegeknél az életminőséget jelentősen javítja. Orv. Hetil., 2015, 156(27), 1091–1099

Veszélyben a jövő: a neurológusszakorvos-képzés és szakorvos-utánpótlás helyzetének áttekintése – 2010 = Future endangered: education and replacement of specialists in neurology – a survey, 2010

A neurológusszakorvos-hiány egyre nyilvánvalóbb problémává válik, nemcsak a kis kórházakban, hanem a súlyponti intézményekben és az egyetemi klinikákon is. A jelenlegi felmérés célja a neurológus szakorvosok jelenlegi számának áttekintése, valamint a következő évtizedben várható szakmai utánpótlás becslése. Működési engedéllyel 2010 elején Magyarországon 1310 neurológus rendelkezik. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számára neurológiai tevékenységet 2009 során legalább 1 alkalommal 948 szakorvos jelentett. A rutin-betegellátásban ténylegesen elsősorban neurológiai területen dolgozók száma 750 körüli. A neurológusok életkori megoszlására jellemző a fiatal korosztály jelentős hiánya. Az ország 9 megyéjében legfeljebb egy 35 év alatti neurológus dolgozik. A 2000–2009 közötti tízéves időszakban, éves átlagban 22 új szakorvos lépett a rendszerbe. Ez a szám kevés a külföldre távozó és a betegellátásból egyéb okból kilépő neurológus szakorvosok pótlására. A 40–60 év közötti neurológusok száma a jelenlegi kormegoszlás alapján 2020-ra akkor is a jelenlegi érték kétharmada alá csökken, ha teljesen megszűnne a külföldi munkavállalás. Ha a külföldre vándorlás a jelenlegi szinten marad, és az utánpótlás mértéke nem nő, 2020-ra várhatóan 300 szakorvosra marad az ország neurológiai betegellátása. Mivel ez a szám a feladat ellátásához elégtelen, és a tendencia egyértelműen előre látható, az egészségügyi kormányzatnak sürgősen lépnie kell a jövő neurológus szakorvosi ellátásának biztosítása érdekében. | Lack of neurologists has become an obvious problem in Hungary recently, not only in small hospitals, but also in major health care centers and university hospitals. With the current survey we set forth to estimate the number of board certified neurologists and to evaluate the foreseeable changes in the next decade. In the beginning of 2010 there were 1310 physicians in Hungary with an official license to practice neurology. During 2009, neurological performance at least once during the year was claimed to the National Health Insurance Fund by 948 board certified neurologists. The number of those neurologists who are routinely involved in neurological patient care was estimated to be around 750. The lack of the young generation is characteristic for the age distribution of neurologists. In 9 out of the 19 counties of Hungary, the number of neurologists below the age of 35 is 1 or zero. In the ten-year period of 2000–2009, the annual mean number of new board certifications in neurology was 22. This number is much lower than that needed to replace those who get employed abroad and who leave the system for other reasons. The number of neurologists in the age range of 40–60 years will drop to 2/3 of the current number by 2020 even if emigration of neurologists will completely halt. If emigration will continue at the current rate and the number of those in neurological training will not increase considerably, then by 2020 only about 300 neurologists will have to cover neurological services throughout Hungary. As this number is insufficient for the task, and the tendency is clearly foreseeable, the health care government should urgently react to this situation to ensure an acceptable level of neurological services in the near future for the population of Hungary

Mély agyi stimuláció szerepe a mozgászavarok kezelésében

A mé ly ag yi stimuláci ó cé l zo tt agyi s t r uktúrák fun kcionál is gátlásán alapu l ó k or szer ű és bizton­ ságos eljá rás , ami kép es a gyógy szeresen má r n em v agy al ig kezelhető Parki nso n-kór; esszen­ ci á li s tremo r és disztónia tüneteinek ja vít ás ára. Jelen összefog la ló k özlemé n yün kkel a p r akt i záló orvosok fi gy e i m é t szerettük vo l na f el h í v n i a m óds zer magyam rs zág l e lé rhetőségé r e

Levodopa/carbidopa intestinalis gél kezelés hatása az életminőségre

Background - The levodopa/carbidopa intestinal gel (LCIG) therapy can improve the severe fluctuations associated with advanced Parkinson's disease (PD). Our aim was to assess the improvement in the health related quality of life of PD patients treated with LCIG at University of Pécs. Methods - Eight PD patients were evaluated (age: 68.1±4.4 years, disease duration: 14,5±6,2 years, duration of fluctuations: 8.9±3.1 years). Before the initiation of LCIG treatment and 6 and 12 months later, the health-related quality of life (PDQ-39 and EQ-5D-5L), severity of PD-related symptoms (MDS-UPDRS, Hoehn-Yahr Scale, Clinical Global Improvement - Severity) and major non-motor symptoms (PD Sleep Scale 2nd version: PDSS-2, Epworth Scale and Beck Depression Inventory: BDI) were assessed. Results - Health-related quality life improved after LCIG treatment measured by both EQ-5D-5L (from 0.257 to 0.662, p=0.009) and PDQ-39 (from 34 to 26 points, p=0.038). Meanwhile PD-related symptoms (MDS-UPDRS total score: from 105 points to 68 points, p<0.05) sleep quality (PDSS-2: from 25 to 22 points, p<0.05), daytime sleepiness (Epworth: from 12 to 7 points, p<0.05) and depression (BDI: from 20 to 15 points, p<0.05) also improved. Median ON time improved form 4.5 hours to 10.0 hours; whereas, the OFF time decreased from 4.5 to 0.5 hours (p<0.05). Conclusion - Both the quality of life and the clinical features of PD can be improved by LCIG treatment in advanced PD

Reguláló RNS és génexpressziós profil központi idegrendszeri demyelinisatióban: sclerosis multiplex vonatkozások = Regulatory RNA and gene expression profiling in demyelination and remyelination of the central nervous system: implications to multiple sclerosis

A projekt folyamán de- és remyelinisatio gén expresszióját és ennek poszt-traszkripciós szabályozását vizsgáltuk állatmodellben. Array és kvantitatív RT-PCR alkalmazásával 3 miRNS differenciált expresszióját észleltük a de- és remyelinisatio során: egy miRNS funkciója eddig nem volt ismert. Ez a miRNS a fejlődő idegrendszer corpus callosumában is differenciáltan expresszálódott, ami a myelinisatio szabályozásában játszott szerepére utalhat. A prediktív target géneket 5 adatbázis elemzésével vizsgáltuk, majd útvonalelemzést végeztünk. Microarray alkalmazásával vizsgáltuk a génexpressziót a de- és remyelinisalt corpus callosumban. Beállítottuk az in situ hybridisatiot a miRNS detektálására; jelenleg zajlik a csendesítés oligodendrocyta sejtvonalon. Az eredmények a de- és remyelinisatio géenexpressziós szabályozásának molekuláris mechanizmusát, génexpressziós és miRNS által szabályozott útvonalakat tárhatnak fel. Szintén zajlik génexpressziós array-ek eredményeinek összehasonlítása a demyelinisalt és a gyulladásos állatmodellekben, illetve sclerosis multiplex agyi plakkokból: ez degeneratív és gyulladásos biomarkerek azonosítását célozza, melyet az SM hosszú távú prognózis predikciójára alkalmaznánk. | We have examined de- and remyelination-related gene expression and its post-transcriptional regulation in an animal model of MS. By using array and quantitative RT-PCR, we have identified differential expression of 3 miRNAs during de- and remyelination: function of one miRNA has not been known. This particular miRNA was also differentially expressed during developmental myelination. We also screened for predictive target genes using 5 different databases, and performed pathway analysis. Furthermore gene expression in the de- and remyelinated corpus callosum has been also examined by microarray. In situ hybridisation has been established for detection of miRNAs, and we have started silencing experiments by establishing oligodendrocyte cell lines. Our results may reveal molecular pathways of gene expression and gene expression regulation related to de- and remyelination. We have also started comparing gene expression in degenerative and inflammatory models of MS, as well a sin MS plaques. These experiments may result in identification of novel degenerative and inflammatory biomarkers, which we can translate back to human MS and use in prediction of long-term prognosis

Neurokognitív zavarok diagnosztizálási és kezelési lehetőségei Parkinson-kórban

Absztrakt Az összefoglaló közleményben a szerzők részletesen bemutatják a Parkinson-kórhoz társuló neurokognitív zavarok jellegzetességeit, felmérésük lehetséges módjait és kezelési lehetőségeit. A neurokognitív zavarok meghatározását sokáig nehezítette a diagnosztikai kritériumrendszerek sokszínűsége. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által a Mentális Rendellenességek Kórmeghatározó és Statisztikai Kézikönyvének ötödik átdolgozása (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, DSM-5) magával hozta a major és az enyhe neurokognitív zavar megnevezéseket a demencia és az enyhe kognitív zavar fogalmát helyettesítendően. A DSM-5 neurokognitív zavarra vonatkozó definíciói a klinikumban jól alkalmazhatóak, ám szükségessé vált a leggyakrabban használt szűrőtesztek, úgymint a Mini-Mentál Státus Vizsgálat, az Addenbrooke Kognitív Vizsgálat, a Montreal Kognitív Felmérés és a Mattis Demencia Pontozó Skála új kritériumrendszerhez való adaptálása. Magyar Parkinson-kóros populáción végzett validálási vizsgálatok alapján a minor neurokognitív zavarra vonatkozóan a legjobb diszkriminációs képességgel rendelkező határértékek az iskolázottság mértékétől függően változnak (Addenbrooke Kognitív Vizsgálat: 0–8 év iskolázottság esetén: 82,5, 9–12 év esetén: 83,5, ≥13 év esetén: 84,5 pont; Mini-Mentál Státus Vizsgálat: 26,5–27,5–28,5 pont; Montreal Kognitív Felmérés: 23,5–24,5–24,5 pont; Mattis Demencia Pontozó Skála: 138,5–139,5–139,5 pont). Orv. Hetil., 2015, 156(23), 915–926