138 research outputs found
Mag-héj szerkezetű intelligens gélek előállítása
Az irodalomban már régóta foglalkoznak mag-héj szerkezetű mikrogélek előállításával.
Népszerűségük többek között abból fakad, hogy a héj kialakításával az igényeknek
megfelelően alakíthatóak a részecskék tulajdonságai. A mag-héj szerkezetű gélek egyik
legfontosabb képviselői az intelligens mag-héj szerkezetű mikrogélek. Az irodalomban
számos módszert találunk ilyen részecskék szintézisére, azonban általánosságban elmondható,
hogy az előállítási módszerek legtöbbje egy kétlépeses módszer, melynek folyamán az első
lépésben előállított magrészecskéket használják fel a második reakció során külső héj
kialakítására. Nincs ez másként a precipitációs polimerizációval előállított mag-héj szerkezetű
intelligens p(NIPAm) mikrogélek esetében sem. Azonban ebben az esetben a kialakítható
héjak minőségét erősen korlátozza, hogy a héjak nem építhetőek fel hidrofil tulajdonságú
polimerekből.
Munkám alapja a korábban elvégzett kutatásom volt, melynek során kidolgoztam egy
egylépéses szintézis módszert hidrofil PEO-héj kialakítására töltött mikrogél részecskék
felszínén. Jelenlegi munkám célja annak a kérdésnek az eldöntése volt, hogy alkalmas-e a
módszer szabályozott belső szerkezető mikrogélrészecskék előállítására és tetszőleges hidrofil
vagy tisztán ionos héjak kialakítására is. Munkám első részében megvizsgáltam, hogy a
homogén keresztkötéssűrűség-eloszlású részecskék előállítására kidolgozott eljárás során
milyen mértékben változtathatóak az előállítási paraméterek. Ezeknek a vizsgálatoknak
jelentőségét az adja, hogy szabályozott belső szerkezetű részecskék előállítása során
elengedhetetlen, hogy egyrészt szabályozni tudjuk a keletkező részecskék méretét, másrészt,
hogy a szintézist elegend_en hosszú ideig fenn tudjuk tartani a különböző tulajdonságú héjak
kialakításához. Ezen vizsgálataim megerősítették, hogy a monomeradagoláson alapuló eljárás
megfelel ezeknek az elvárásoknak
Ezt követően megvizsgáltam, hogy az egylépéses monomeradagoláson alapuló eljárás
segítségével létrehozhatóak-e hidrofób héjjal rendelkező mag-héj szerkezetű mikrogél
részecskék. Vizsgálataim azt mutatták, hogy az előállított részecskék tulajdonságai
megegyeztek a hasonló szerkezetű kétlépéses eljárásban előállított meg-héj részecskék
tulajdonságaival. Végül előállítottam egy tiszta ionos poliakrilsav héjat tartalmazó részecskét.
Vizsgáltam a részecske kialakulása folyamán a monomerek beépülésének a kinetikáját, ennek
ismeretében pedig kísérletet tettem az akrilsav monomerek konverziójának növelésére. Az
előállított akrilsav héjjal rendelkezű mikrogélek számos új, érdekes tulajdonsággal
rendelkeznek. Ezek közül a legfontosabb, hogy a pH, illetve az ionerősség megfelelő
megválasztása esetén szobahőmérsékleten képesek makroszkopikus gélhálozat reverzibilis
kialakítására.
Összességében elmondható, hogy a kívánt részecskét sikeresen állítottam elő egylépéses
szintézissel. Az irodalomban mind a módszer, mind a kialakított héj ismeretlen volt eddig. Az
elért eredmények tükrében megállapítható, hogy a kidolgozott eljárás segítségével várhatóan
számos új részecsketípus állítható elő, ami új utat nyithat a hierarchikus szerkezetű lágy
nanorészecskék kutatásában
Recommended from our members
Minimal Patients’ Clinical Variables to Accurately Predict Stress Echocardiography Outcome: Validation Study Using Machine Learning Techniques
Background:
Stress echocardiography (SE) is a well-established diagnostic tool in assessing patients with suspected coronary artery disease (CAD). Cardiovascular risk factors are used in the assessment of the probability of CAD. The link between the outcome of SE and patients’ variables including cardiovascular risk factors, current medication and anthropometric variables has not been widely investigated.
Objective:
This study aims to use Machine Learning (ML) to predict significant CAD defined by positive SE results in patients with chest pain based on patients’ anthropometrics, cardiovascular risk factors and medication as variables.
Methods:
A ML framework is proposed to automate the prediction of SE results. The proposed framework consists of four stages; feature extraction, pre-processing, feature selection and classification stage. A mutual information-based feature selection method was used to investigate the amount of information that each feature carries to define the positive outcome of SE. Two classification algorithms, Support Vector Machine (SVM) with Radial Basis Function (RBF) kernel, and Random Forest classifiers have been deployed. Data from 529 patients have been used to train and validate the proposed framework. Their mean age was 61 (±12 SD). The data consists of the anthropological data and cardiovascular risk factors such as gender, age, weight, family history, diabetes, smoking history, hypertension, hypercholesterolaemia, prior diagnosis of CAD and prescribed medications at the time of the test. The results of the SE were defined as outcome. A total of 82 patients had positive (abnormal) and 447 negative (normal) results, respectively. The proposed framework has been evaluated using the whole dataset including the cases with prior diagnosis of CAD. Five folds cross validation was used to validate the performance of the proposed framework. We also investigated the model in the subset of patients with no prior CAD.
Results:
The feature selection methods showed that prior diagnosis of CAD, sex, and prescribed medications such as angiotensin convertase enzyme inhibitor or angiotensin receptor blocker were the features that shared the most information about the outcome of SE. SVM classifiers showed the best trade-off between sensitivity and specificity and was achieved with three features. The best trade-off between sensitivity and specificity for the whole dataset accuracy was 66.63% with sensitivity and specificity 72.87%, and 67.67% respectively. However, for patients with no prior diagnosis of CAD only two features (sex and angiotensin convertase enzyme inhibitor or angiotensin receptor blocker use) were needed to achieve accuracy of 70.32% with sensitivity and specificity at 70.24%.
Conclusions:
This pilot study shows that ML can predict the outcome of SE in detecting significant CAD based on only a few features: patient prior cardiac history, gender, and prescribed medication. Further research recruiting higher number of patients who underwent SE could further improve the performance of the proposed algorithm with the potential of facilitating patient’s selection for early treatment / intervention with avoiding un-necessary downstream testing
Could successful cryoballoon ablation of paroxysmal atrial fibrillation prevent progressive left atrial remodeling?
<p>Abstract</p> <p>Background</p> <p>Radiofrequency catheter ablation of atrial fibrillation (AF) has been proved to be effective and to prevent progressive left atrial (LA) remodeling. Cryoballoon catheter ablation (CCA), using a different energy source, was developed to simplify the ablation procedure. Our hypothesis was that successful CCA can also prevent progressive LA remodeling.</p> <p>Methods</p> <p>36 patients selected for their first CCA because of nonvalvular paroxysmal AF had echocardiography before and 3, 6 and 12 months after CCA. LA diameters, volumes (LAV) and LA volume index (LAVI) were evaluated. LA function was assessed by: early diastolic velocities of the mitral annulus (Aa<sub>sept</sub>, Aa<sub>lat</sub>), LA filling fraction (LAFF), LA emptying fraction (LAEF) and the systolic fraction of pulmonary venous flow (PVSF). Detailed left ventricular diastolic function assessment was also performed.</p> <p>Results</p> <p>Excluding recurrences in the first 3-month blanking period, the clinical success rate was 64%. During one-year of follow-up, recurrent atrial arrhythmia was found in 21 patients (58%). In the recurrent group at 12 months after ablation, minimal LAV (38 ± 19 to 44 ± 20 ml; <it>p </it>< 0.05), maximal LAV (73 ± 23 to 81 ± 24 ml; <it>p </it>< 0.05), LAVI (35 ± 10 to 39 ± 11 ml/m<sup>2</sup>; <it>p </it>= 0.01) and the maximal LA longitudinal diameter (55 ± 5 to 59 ± 6 mm; <it>p </it>< 0.01) had all increased. PVSF (58 ± 9 to 50 ± 10%; <it>p </it>= 0.01) and LAFF (36 ± 7 to 33 ± 8%; <it>p </it>= 0.03) had decreased. In contrast, after successful cryoballoon ablation LA size had not increased and LA function had not declined. In the recurrent group LAEF was significantly lower at baseline and at follow-up visits.</p> <p>Conclusions</p> <p>In patients whose paroxysmal atrial fibrillation recurred within one year after cryoballoon catheter ablation left atrial size had increased and left atrial function had declined. In contrast, successful cryoballoon catheter ablation prevented progressive left atrial remodeling.</p
A paroxysmalis pitvarfibrilláció kezelésének transzkatéteres ablatiós technikái: új generációs krioballon vagy kontakterő-méréssel kombinált rádiófrekvenciás ablatio?
Absztrakt
Bevezetés: A paroxysmalis pitvarfibrilláció eszközös kezelésében
elterjedt a kontakterő-méréssel kombinált rádiófrekvenciás ablatio és az új
generációs krioballonnal végzett ablatiós módszer. Célkitűzés:
A szerzők célja, hogy összehasonlítsák a két ablatiós módszerrel kezelt betegek
utánkövetési adatait. Módszer: Prospektív módon 96
(rádiófrekvenciás ablatio: 58, krioballon: 38) beteg (65 férfi, 28–70 év)
procedurális és 1 éves utánkövetési adatait elemezték. A beavatkozás után 1, 3,
6 és 12 hónappal EKG-, Holter-monitoros vizsgálat és ambuláns vizit történt.
Eredmények: A procedúraidő és a sugáridő a két csoportban:
rádiófrekvenciás ablatio: 118,5 ± 15 perc; 15,8 ± 6 perc; krioballon: 73,5 ± 16
perc (p<0,05); 13,8 ± 4,1 perc (p = 0,09) volt. A rádiófrekvenciás csoportban
76,5%, a krioballoncsoportban 81% volt az 1 éves sikerarány. A rádiófrekvenciás
csoportban 1 esetben percutan punkcióval kezelhető pericardialis tamponád, a
krioballoncsoportban 2 esetben átmeneti nervusphrenicus-bénulás történt.
Következtetések: Primer pitvarfibrilláció ablatiót követően
a két módszerrel hasonló 1 éves sikerarány érhető el, a krioballon
alkalmazásakor szignifikánsan alacsonyabb procedúraidővel. Orv. Hetil., 2016,
157(22), 849–854
Inadekvát, aránytalan sinuscsomó-tachycardia. Egy régi szívritmuszavar új megvilágításban = Inadequate, inappropriate sinus-node tachycardia An old cardiac arrhythmia in a new perspective
Absztrakt:
Bevezetés: Az inadekvát, aránytalan sinuscsomó-tachycardia nem
ritka klinikai szindróma, amelyet nem paroxysmalis, magas nyugalmi
sinusfrekvencia, fizikai, emocionális stresszre adott aránytalan
sinustachycardia, valamint főként palpitációs panaszok jellemeznek.
Célkitűzés: Az aránytalan sinuscsomó-tachycardiás betegeink
kivizsgálása kapcsán szerzett tapasztalataink ismertetése.
Módszer: Az elmúlt években 104 beteget (92 nő, 12 férfi;
átlagéletkor: 31 ± 10 év) kezeltünk ezen szívritmuszavar-entitással. A betegek
Holter-monitoros, terheléses EKG-vizsgálatokon, transztelefonos
EKG-megfigyeléseken vettek részt. Az életminőséget a European Heart Rhythm
Association-skála szerint állapítottuk meg. Eredmények: A
betegeknek strukturális szívbetegségük vagy sinustachycardiát okozható
extracardialis eltérésük (fizikális vizsgálat, EKG, mellkasröntgen,
echokardiográfia negatívak) nem volt, laborleleteik (TSH, vérkép) normálisak
voltak, de nyugalmi szívfrekvenciájuk ismételten magasnak bizonyult (102 ±
8/min). A gyógyszeres kezelés nélküli, 24 órás Holter-monitoros vizsgálatok
eredményei (minimum-maximum [átlagos] sinusfrekvencia/min) magas
sinusfrekvencia-tartományt mutattak (59 ± 8, 160 ± 14 [94 ± 6]/min). A
kerékpár-ergometria átlagosan 124 ± 23 watt terhelhetőséget jelzett, a
sinusfrekvencia: kontroll: 99 ± 12/min, a terhelés csúcspontján: 167 ± 13/min
volt, korai, inadekvát sinustachycardiával. A paroxysmalis supraventricularis
tachycardiák kizárására a Holteres megfigyelésen kívül transztelefonos EKG-t
használtunk. A panaszok alatti transztelefonos EKG-rögzítések minden esetben
kizárták a paroxysmalis supraventricularis tachycardiák lehetőségét. A 104 beteg
közül 4-nél (3,8%) családi halmozódást, 16-nál (15,2%) megelőző
atrioventricularis nodalis reentry tachycardia miatti ún.
lassúpálya-rádiófrekvenciás ablatiós kezelést találtunk.
Következtetések: Vizsgálati eredményeink alapján
megállapítható, hogy az aránytalan sinuscsomó-tachycardia: (1) döntően nők
betegsége, főként főiskolás, egyetemista fiatalokon fordul elő, közepes fokú
életminőség-romlást okozva (EHRA score: 2,3 ± 0,4); (2) előfordulási gyakorisága
kardiológiai ambulanciánkon 0,7%; (3) a betegcsoportban nem homogén, genetikai,
valamint postablatiós eredet is előfordulhat; (4) a paroxysmalis
supraventricularis tachycardiák kizárására a Holter-monitorozás mellett
különösen a transztelefonos EKG igen jól alkalmazható. Orv Hetil. 2019; 160(37):
1464–1470.
|
Abstract:
Introduction: The inadequate, inappropriate sinus-node
tachycardia is not a rare clinical syndrome, defined as a non-paroxysmal,
increased sinus-rate at rest, and/or inadequate response to physical and/or
emotional stress, and palpitations. Aim: The aim of this study
was to describe our experiences with the investigations of our inappropriate
sinus-node tachycardia patients. Method: In the last years, 104
patients (92 women, 12 men, mean age: 31 ± 10 years) were treated with this
cardiac arrhythmia entity. All patients underwent 12 leads ECG, chest X-ray,
echocardiography, Holter-monitoring and transtelephonic ECG observations. The
quality of life score was estimated by using the European Heart Rhythm
Association scale. Results: Patients had no structural heart
disease (physical examination ECG, chest X-ray, echocardiography were normal),
the laboratory values (TSH, blood count) were within normal limits, but the
resting heart rates were repeatedly high (102 ± 8/min). The results of Holter
recording (expressed as minimal-maximal [average] heart rate/min) without drug
therapy showed high heart rate values (59 ± 8, 160 ± 14 [94 ± 6]/min). The
standard bicycle ergometry showed an average loading capacity of 124 ± 23 watt
(heart rate: control: 99 ± 12/min, top: 167 ± 13/min) with early, inadequate
sinus tachycardia. To disclose the episodes of paroxysmal supraventricular
tachycardia, beside the Holter-monitoring transtelephonic ECG system was used.
This diagnostic modality was very useful for the exclusion of paroxysmal
supraventricular tachycardia episodes during the palpitation symptoms. Out of
104 patients, 4 patients (3.8%) showed familiar occurrence, another 16 patients
(15.2%) had previous slow-pathway radiofrequency ablation due to
atrioventricular nodal reentry tachycardia. Conclusions: Based
on our clinical observations, it can be pointed out that inappropriate
sinus-node tachycardia syndrome (1) occurs mainly in young women, mostly in
students, inducing decreased quality of life scores (EHRA score: 2.3 ± 0.4); (2)
the prevalence in our outpatient clinic was 0.7%; (3) the patient population is
not homogeneous: familiar or postablation occurrence is possible in some
patients; (4) transtelephonic ECG has been proved to be very useful to disclose
episodes of paroxysmal supraventricular tachycardia in these patients. Orv
Hetil. 2019; 160(37): 1464–1470
- …