Térhasználat és szimbolikus szuverenitás

A tanulmány politikai antropológus szerzője elméleti kutatásnak veti alá a hazai térbeli identitások elméleti fogalmait, szimbolizációs és narratív viszonyrendszerét. A politikai cselekvések, projektek és önreprezentációs törekvések térbeliségének leképezése számos utat kínál az egyes szubkultúrák, értelmező közösségek politikai megjelenése számára. A szervezett politikai közélet és ennek kommunikációs univerzuma Magyarországon több időszakra bontható kapcsolatot mutat a diktatorikus, demokratikus, illetve a haladó és jelképekbe öltöztetett periódusokban, hasonlóképpen a tér antropológiáját politikai kontextusban vizsgálók tapasztalataihoz. A hatalom (hatalmi rendszer) megannyi térbeli megjelenítődése, az állam mindenhatóságának új nemzeti víziója ugyanakkor napjainkban is magába foglalja a haladásfogalom politikusok formálta térkiterjesztési eszközének szimbolikus politikai használatát

Tanító erők és kulturális terek. Laudáció Varga Lajos Márton 70. születésnapjára

Sok-sok emberi impresszió és emlék mellett egy életút vállalásos produktuma telepszik meg ezen üdvözlő kötet lapszélein, szinte az éleken balanszírozva, de elválaszthatatlan tartóssággal. A könyv egyik tónusa a sodró emberi példázattal s méltóképpen rangos presztízzsel Varga Lajos Márton által megteremtett emléktöredék, diákmódra fölidézett tisztelgés, visszafogott pirongással előadott hódolat; a másik maga a vitathatatlanságában is korszakos, idézhetőségében is múlékony/mulandó természetű oktatói-szerkesztői-irodalomkritikusi produktum. E két, nemcsak elválaszthatatlan, de éppen Varga Lajos Márton személyében gigantikus presztízsre és kegyetlenül-alaposan involvált, elmélyült tudástőkére épülő teljesítmény értékelői nem szépírók: egykori diákjai kreálták, nem kritikusok diskurzusaiba illeszkedik, s talántán még a generatív grammatika főszabályainak sem felelhetne meg az itt fölhalmozott „alumni” írásanyag

A kultúra mint iskola – újabb könyvtükörben

Létforma vagy identitás, rossz szokás vagy fájó betegség… – nem egykönnyen eldönthető, de a könyvgyűjtés őrülete ma már a létfeltételek egyik legkonstansabb kockázati tényezője. Nem pusztán a könyv-árak miatt, de a puszta mennyiség miatt is, mely évente megjelenik. A magam heti 5–8 kötetnyi markolhatnékja persze kevés szenvedélybeteget jellemez, de az a keserűség, hogy követhetetlen (és vonzóan ezer árnyalatú) a hazai könyvkiadás, és megfizethetetlen a szenvedély ára, most már egyre kétségbeejtőbb lesz. Radásul, aki lemarad valamelyest, fényévekkel zuhan vissza a tudástartalmak csillagzatai között, nem csupán néhány hónapra

Test és politikai test. A biopolitika kommunikációja

Írásom címében a rejtett és kifejezett dichotómiák, a kulturálisan performált emberi létfeltételek egy sajátos kiterjesztését tüntettem föl, hittel hívén, hogy az antropológiai kérdésfeltevések (és olykor válaszok) valahol analógiásan vagy ténylegesen is kapcsolódnak a társadalmi együttélés kulturális tartalmaihoz, test és társadalmi test mutatkozásmódjaihoz, kommunikációihoz

Test és politikai test : a biopolitika kommunikációja

Írásom címében a rejtett és kifejezett dichotómiák, a kulturálisan performált emberi létfeltételek egy sajátos kiterjesztését tüntettem föl, hittel hívén, hogy az antropológiai kérdésfeltevések (és olykor válaszok) valahol analógiásan vagy ténylegesen is kapcsolódnak a társadalmi együttélés kulturális tartalmaihoz, test és társadalmi test mutatkozásmódjaihoz, kommunikációihoz

Kultúrák, közösségek, találkozások

Mintegy a folytonos késztetés, hogy jelenünk és kultúránk (kultúráink) tüneményeit a kor igényeire hivatkozva (és persze a tudományos „eredményesség” jegyében) minduntalan valamely már-már követhetetlen gazdagságú konferencia-kiadványban vagy Festschriftben adjuk közre, s tekinthessük immár elérhetőnek, megtörténtnek, világ szeme elé bocsátottnak – ugyanakkor persze egyre kevesebben látszanak olvasóvá válni és ez örökséget gazdagítani, tovább vinni, átadni, amit pedig semmiképp nem tekinthetünk addig érdemi eredménynek, amíg visszaigazolását meg nem kapjuk egy-egy adott közösségtől, szakmai körtől, olvasótábortól saját tudásközvetítő megnyilvánulásainkra. Részben viszont az sem kevésbé reménytelen, hogy a mindegyre gyarapodó konferencia-kiadványokból immár oly nagy sereglet áll össze, melyben akár egyetlen írás is (bármely impozáns lenne amúgy) inkább elvész, semmint érdemben érvényesül. További okok is lennének, de e két aspektus mindenképpen elegendő ahhoz, hogy az olvasati késztetést legalább néhány kiadványról megformáljam az alábbiakban – nem titkoltan kultúrák és közösségek, tudások és felhasználók találkozásainak tükrében

Elbeszélt etnicitás I.

A szaktudományi folyóirat kísérlete ezúttal az egy-egy könyv ismertetése helyetti review-essay bevezetése, melynek ezúttal hat kötet a főszereplője, tónusa pedig kihat a kisebbségtudományi és etnikum-történeti kiadványok belső, rejtett összhangjaira, melyeknek nem elsődleges és egyetlen fontossága az, mikor jelentek meg. Sokkal inkább célja és tartalma az ilyesféle műfaji kísérletnek, hogy az árnyaltabb, összefüggésekre és szerzői szándékokra is figyelemmel lévő értelmezésnek lehessenek tárgyai olyan művek, melyek még további olvasatai (példaképpen szociológiai, történettudományi, etnikum-elméleti, szociálpszichológiai értelmezései) sokak számára kínálnak teljesebb társadalomképet. A szám anyagában az etnikum, az iskolai oktatás, a reziliencia, a teremtett múlt és kulturális örökség, a felmutatható értékek és az idegenforgalom, az örökségesítés és a hitvilág, a közigazgatási és hatalompolitikai aktualitások éppúgy identitásformáló eszmék éltetői, mint a szociológiai értelmű társadalmi integrációs mechanizmusok vagy a városformálódás, értelmiségi szereptudat vagy a cigány-magyar különbségtétel kultúratudományi kérdésköre és a migrációs politikákra adott helyi társadalmi válaszok. Az ismertető közelítése az esszéhez nem - ez esetben sem - pusztán műfajkeveredés, hanem az értelmező olvasat kiterjesztő lehetősége a szaktudományos érdeklődés felőli társadalomtudományos megközelítések komplexitása felé..