„Hová tűntek a magyar gyerekek?” Egyházi és vákuumiskolák egy keletmagyarországi régióban

A tanulmány két részletes vizsgálat alapján egy kelet-magyarországi térségbenelemzi az iskolaegyháziasítás folyamatának korszakait és hatását a helyioktatási kvázipiacra. Az első korszakban az egyházi iskola szigorú hitelviigazodást követelt diákoktól és pedagógusoktól egyaránt. A második fázist azautonóm intézményi leválások jellemzik: az iskolák azért kezdeményezték afenntartóváltást, hogy szelektálhassanak a jelentkező diákok közül. Ezeknek aziskoláknak a vallásos jellege, illetve a diákok és tanárok hitvallása pusztaformalitás. A harmadik korszakban a folyamatnak a régióban domináns kálvinistaegyház oktatási logisztikai érdekei szabnak határt. Az egyházmegye csak abban azesetben engedélyezi újabb iskola átvételét vagy alapítását, ha az nem teremtkonkurenciát a már működő kálvinista iskoláknak. Az iskolák államosítása utánhelyi szinten közpolitikai vákuum alakult ki, és ezen az egyházi iskolákarányának jelentős növekedése sem változtatott

Kasztosodó közoktatás, kasztosodó társadalom

A tanulmány egy nagy lélekszámú kelet-magyarországi kistérség, a Mátészalkai kistérség közoktatási folyamatait vizsgálja, elsősorban arra keresve a választ, hogy a szelekciós mechanizmusokat milyen mértékben alakították át az egyházi iskolák. Az ingázási játszmák már az önkormányzati iskolafenntartás időszakában kialakultak. Az egyházi iskolák hatása közvetett: a pozíciójukat féltő állami fenntartású, magas presztízsű iskolák sokrétű és az óvodákra is kiterjedő belső szelekciós mechanizmusok révén igyekeznek megtartani vonzerejüket. Egy kisvárosban az egyházi iskola alapítása a roma és nem roma diákok csaknem teljes intézményi elkülönítéséhez vezetett. Nem önmagában az egyházi iskolák, hanem a társadalompolitikai korszakváltás a felelős azért, hogy a társadalmi törésvonalak kasztszerűvé válnak

Commuting to segregation. The role of pupil commuting in a Hungarian city: between school segregation and inequality

The paper is written to foster understanding of the function of primary school pupils’ high commuting rate in Hungary’s towns and cities and its role in the process of school choice. Based on two studies and on data collection covering all primary school pupils in the city of Pecs, I analyzed the pattern, direction and success rate of pupils’ efforts to find higher quality schools than their district schools. The aim of the study was to unpack the “commuting games” of the primary schools. Results indicate that, in contrast to national trends, the commuting rate of low-status and Roma primary school pupils is also very high within the city. However, while most of the commuting pupils have managed to enrol in higher quality schools than the ones in the catchment area of their homes, the majority of low-status and Roma commuters appear to be attending lower quality schools than those close to their homes, because prestigious schools informally deter them. My findings challenge the literature which claims that the selection mechanisms of public education are predominantly regulated by the mutual choices of prestigious schools and high-status pupils. Schools and their local or central maintenence agents are unable to control the processes against the background of a centralized system

"Olvashatatlan város"

A tanulmány az általános iskolai tanulók, ezen belül a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanulók pécsi iskolakörzetek közötti migrációját vizsgálja, arra keresve a választ, hogy a közoktatási szegregáció mekkora hányadát magyarázza a tanulók földrajzi eloszlása. A pécsi folyamatok elemzését indokolja, hogy az önkormányzat oktatáspolitikájának évek óta következetesen alkalmazott esélykiegyenlítő elemei is vannak, ám ennek ellenére az etnikai szegregáció dinamikusan növekszik a városban. A szerző tipizálja a pécsi iskolákat a tanulói migráció szempontjából és leírja az iskolák között i migrációs játszmákat, a várost jellemző közoktatási migrációs trendeket. Eközben arra keresi a választ, hogy a nem a lakóhelyük szerinti körzeti iskolába járó diákok – a diákok többsége – milyen szándékkal migrálnak, igaz-e, hogy az iskolakörzetek között i vándorlás minden esetben a jobb iskolák irányába történik. Végül más magyarországi nagyvárosok példáját is idézve a tanulmány annak esélyeit elemzi, hogy ilyen mérvű tanulói migráció mellett képesek-e az önkormányzatok a városfejlesztési és oktatáspolitikájuk összehangolására, képesek-e "olvashatóvá tenni" az oktatáspolitika térbeli dimenzióit

Kényszerek és választások

Nem könnyű megítélni, hogy a decentralizált hazai oktatásirányítási szisztémában mekkora a települési önkormányzatok szerepe abban, hogy a magyarországi közoktatási rendszer mára rendkívül szelektívvé vált, és hogy növekszik az etnikai szegregáció. Ez a tanulmány az etnikai szegregáció mértékét igyekszik feltérképezni, két magyarországi nagyváros, Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban, valamint azt, hogy az önkormányzatok milyen oktatáspolitikai stratégiákkal próbálják ellenőrzésük alatt tartani a folyamatokat

Csapdába került önkormányzatok, csapdában tartott szegények – közfoglalkoztatás a Csereháton

A településeken egyszerűen nincs elegendő közmunkával ellátható feladat, vagy az elvégzendő munkák szakember- és eszközigénye messze meghaladja a közfoglalkoztatás lehetőségeit. Ugyanakkor a felülről nyitott kassza és a program ideológiája arra ösztönzi az önkormányzatokat, hogy az ésszerűségi megfontolásokon túl, akár üresjáratban, vagy nagyon alacsony hatékonysággal is működtessék a rendszert. A kötelező közmunka ütközhet az időszakos alkalmi napszámos munka lehetőségével. A program a legrosszabb helyzetű gettófalvakban nem csökkentett e, hanem inkább erősített e a munkanélküliek kiszolgáltatottságát, tartós személyes függőségét az erőforrások felett rendelkező helyi hatalom képviselőitől, illetve káoszt teremtett ott , ahol korábban úgy-ahogy működtethető volt a közfoglalkoztatás helyi rendszere

A szociálpolitika egyes területeire vonatkozó szakpolitikai javaslatok

Külső impulzusok hatására, de végül belső indíttatásból néhányan elkezdtünk közösen gondolkodni azon, hogy vajon lehet-e változtatni az egyre mélyebb és szélesebb mélyszegénységen, gyerekszegénységen, lakásszegénységen, területi hátrányokon.1 Lehet-e változtatni és hogyan? Megfogalmazhatóak-e olyan szakmapolitikai javaslatok, amelyekkel a politika szereplői, a döntési helyzetben lévők vagy oda igyekvők azonosulni tudnak, és amelyeket megvalósítható tettekké formálhatnak? Az itt olvasható anyag független – bár a megoldandó feladatok iránt elkötelezett – szakértők javaslatait tartalmazza, amelyeket a döntési pozícióban lévők mérlegelhetnek. Minden javaslatunknál igyekeztünk végiggondolni azok lehetséges társadalmi, gazdasági hatásait. Meggyőződésünk, hogy széles értelemben vett szakmai és társadalmi vitának, demokratikus közbeszédben születő megállapodásoknak kell megelőzniük a társadalompolitikai beavatkozások, ezen belül is a szociálpolitikai intézkedések bevezetését. Arra törekedtünk, hogy olyan, a jelen helyzet elemzéséből kiinduló, annak hiányosságaira és hibáira reagáló, reális és konkrét javaslatokat fogalmazzunk meg, amelyek pénzügyi számításokkal is alátámaszthatóak. Ugyanakkor alapvető fontosságú volt számunkra az is, hogy a javaslatainkban képviselt értékeket és célokat illetően mindvégig következetesek legyünk, és hogy az egyes részterületeket érintő javaslatok egymásra épüljenek