Iatrogén ártalom okozta endogén endophthalmitis a COVID-19-pandémia idején

Bevezetés: Az endogén endophthalmitis az intraocularis gyulladások súlyos, potenciálisan vaksághoz vezető formája, amelyet a kórokozó hematogén úton való terjedése okoz. Célkitűzés és módszerek: A tanulmány célja, egy iatrogén eredetű, COVID-19-pandémia idején jelentkező, kétoldali endogén endophthalmitis esetének bemutatása, a diagnosztikus és terápiás döntéshozatal áttekintése, a szakirodalom ismertetésével. Esetbemutatás: A 61 éves, lépeltávolítás miatt szekunder immundeficiens férfi beteg, jobb szem látásromlása miatt jelentkezett szakvizsgálatra ambulanciánkon. Rossz általános állapota és előrehaladott szemészeti gyulladása miatt Infektológiai Osztályos felvétele történt, a klinikai tünetek alapján felmerülő endogén endophthalmitis és szepszis miatt. Az empirikus lokális és szisztémás antimikrobás terápia ellenére is gyorsan progrediáló állapota hátterében az intramuscularisan adott, nem szteroid gyulladáscsökkentő injekciós kezelés területén kialakult, kétoldali farizom-tályog igazolódott, amelyet sürgősséggel szanáltak. Ezzel egy ülésben, a rapidan progresszív gyulladásos folyamat miatt a phthisisbe hajló jobb bulbus enukleációja vált szükségessé, illetve a tünetessé váló bal szem kezelése is megkezdődött. 1,5 éves nyomon követése végén, jobb oldalon békés, vendégszem viselésére alkalmas kötőhártyazsák, bal oldalon maradványtünetekkel gyógyult békés szem, legjobb korrigált látóélessége 1,0. Következtetés: Az endogén eredetű endophthalmitisek prompt diagnózisa és az azonnali, lokális és szisztémás kezelése kulcsfontosságú. A bemutatott esettel nemcsak a betegség súlyosságára, rapid lefutására, a diagnosztikus és terápiás nehézségekre, hanem az alapos anamnézisfelvétel fontosságára is szeretnénk felhívni a figyelmet. | Introduction: Endogenous endophthalmitis is a severe form of intraocular inflammation, potentially leading to blindness, caused by the haematogenous spread of a pathogen. Objective and methods: The aim of this study is to present a case of bilateral endogenous endophthalmitis of iatrogenic origin during the COVID-19 pandemic, overview diagnostic and therapeutic decision-making, and review the literature. Case report: A 61-year-old male patient with secondary immunodeficiency after splenectomy presented to our outpatient clinic with visual impairment of the right eye. Due to his poor general condition and advan- ced ocular inflammation, he was admitted to the Infectology Department for endogenous endophthalmitis and sepsis based on clinical signs. Despite the empirical topical and systemic antimicrobial therapy, his condition deteriorated rapidly. Upon revealing that it was due to a bilateral gluteal abscess in the area of the intramuscularly administered non-steroidal anti-inflammatory injections, the abscesses were resected urgently. In the same session, the rapidly progressive inflammatory process necessitated the enucleation of the right eyeball, which devel- oped phthisis. Treatment of the symptomatic left eye was also initiated. At the end of 1.5 years of follow-up, an uneventful status was found on the right side, suitable for wearing a prosthetic eye; the left eye healed with residual symptoms, and its best corrected visual acuity was 1.0. Conclusion: Prompt diagnosis and initiation of local and systemic treatment of endophthalmitis of endog- enous origin are crucial. In presenting this case, we would like to draw attention not only to the severity and rapid progression of the disease and the difficulties of therapy, but also to the importance of taking a thorough medical history

A primer intraocularis lymphoma, mint uveitis masquerade-szindróma differenciáldiagnosztikája egy eset kapcsán

Bevezetés: Az uveitis masquerade-szindrómák közé olyan szisztémás és szemészeti gyulladást utánzó kórképek sorolandóak, amelyek a szemgolyó infiltrációjaként jelentkeznek és nem másodlagos módon fertőzések, immunfolyamatok által alakulnak ki. Két fő csoportja különböztethető meg: neoplasztikus és nonneoplasztikus. Célkitűzés és módszerek: Az uveitis masquerade-szindróma differenciáldiagnosztikájának, és a megfelelő terápiaválasztás nehézségeinek bemutatása egy primer intraocularis lymphoma esetének ismertetése kapcsán. Esetismertetés: 65 éves nőbeteg 2019 júniusában jelentkezett, amblyop bal szeme előtt jelentkező „úszkáló homályok” miatt, amelyet üvegtesti vérzésnek diagnosztizáltak. A fundus ekkor nem volt vizsgálható az érintett oldalon, BCVA 0,9/kml. A vérzés feltisztulását követően, egy makulát érintő, chorioretinitises góc vált láthatóvá. Lokális kezelés mellett, a beteg szisztémás kivizsgálása indult, az uveitis etiológiájának tisztázása céljából, amely negatív eredménnyel zárult. Diagnosztikus vitrectomia során üvegtesti mintavétel történt, amelyből kórokozó nem volt kimutatható. Az elindított empirikus szisztémás antibiotikum- és szteroidterápia hatására, az idiopátiás uveitisnek tartott folyamat regrediált, a páciens látása javult. 2020 januárjában jobb oldali szemen is panuveitis alakult ki, amely miatt methotrexatkezelés kezdődött. A bal szem progressziója miatt 2020 szeptemberében ismételt üvegtesti mintavétel történt, amelynek áramláscitometriai vizsgálata érett B-sejtes non-Hodgkin-lymphomát igazolt. Hematológiai kivizsgálás történt, amely szisztémás érintettséget nem bizonyított, így primer intraocularis lymphomának véleményezték. 2021 januárjában tüneteket okozó agyi térfoglalás igazolódott, amely a kemo-, majd sugárterápia indításához szükséges szövettani eredményt biztosította. Szemészetileg és hematológiailag 2021 szeptemberére komplett remisszióba került és tünetmentessé vált, BCVA 1,0/fén. Következtetések: Az uveitis masquerade-szindrómák diagnosztikája nehéz, a kezdeti tünetektől számítva egy évig is elhúzódhat a pontos etiológia meghatározása, a gyulladásos kórképekkel való összetéveszthetősége miatt. Kiemelendő, hogy terápiarefrakter gyulladásos kórképekben gondoljunk rá. | Introduction: The uveitis masquerade syndrome includes inflammation-like systemic and ophthalmic pathologies appearing as infiltration of the eyeball but not based on infections or immune processes, se- condarily. Two main groups are distinguished: neoplastic and non-neoplastic. Objective and methods: To demonstrate the differential diagnosis of uveitis masquerade syndrome and the difficulties of therapy selection by reporting a primary intraocular lymphoma case. Case report: A 65-year-old female patient presented in June 2019 with “floating blurs” in front of her amblyopic left eye, which were diagnosed as vitreous haemorrhage. The fundus could not be examined at that time; BCVA was 0.9/hm. Following the absorption of the vitreous haemorrhage, a chorioretinitis lesion became visible in the macula. Systemic investigation was started to clarify the aetiology of the uveitis, which ended with negative results. A vitreous sample was taken, from which no pathogen could be detected. As a result of the systemic antibiotic and steroid therapy, the process regressed. In January 2020, right eye panuveitis was diagnosed, and methotrexate treatment was initiated. Due to the progression in the left eye, repeated vitreous sampling was performed, and mature B-cell non-Hodgkin lymphoma was diagnosed by flow cytometry. The haematological examination was completed without any other abnormal results. In January 2021, a brain lesion was found, which proved to be DLBCL histologically and necessitated che- motherapy. She reached complete remission and became ophthalmologically asymptomatic by September 2021, with a BCVA of 1.0/nlp. Conclusions: The diagnosis of uveitis masquerade syndromes is difficult. It can take longer than a year from the initial symptoms to determine the exact aetiology due to the chance of confusion with inflam- matory pathologies. We emphasise that a uveitis masquerade syndrome should be considered when an inflammatory disease is refractory to therapy

Preexisting Diabetes Elevates Risk of Local and Systemic Complications in Acute Pancreatitis: Systematic Review and Meta-analysis

The prevalence of diabetes mellitus (DM) and acute pancreatitis (AP) increases continuously, therefore, to understand the effects of preexisting diabetes on AP is crucially needed. Here, we performed a systematic review and meta-analysis in which AP patients including DM and non-DM groups were sorted. Several outcome parameters were analyzed, and the odds ratio (OR) and standardized mean difference with 95% confidence intervals (CIs) were calculated.We found 1417 articles, of which 9 articles involving 354,880 patients were analyzed. More complications were seen in diabetic patients than in non-DM patients (OR, 1.553 [95% CI, 1.266-1.904]; P < 0.001). Intensive care unit admission (OR, 1.799 [95% CI, 1.442-2.243]; P < 0.001) and renal failure (OR, 1.585 [95% CI, 1.278-1.966]; P < 0.001) were more frequent in DM patients. There was a tendency of higher mortality and local complications (OR, 1.276 [95% CI, 0.991-1.643]; P = 0.059; and OR, 1.267 [95% CI, 0.964-1.659]; P = 0.090, respectively) in preexisting DM. Length of hospitalization was longer in DM patients (standardized mean difference, 0.217 [95% CI, 0.075-0.360]; P = 0.003). Preexisting DM negatively influences the outcome of AP and increases the risk of renal failure, local complications, and mortality

The effect of serum triglyceride concentration on the outcome of acute pancreatitis

Elevated serum triglyceride concentration (seTG, >1.7 mM or >150 mg/dL) or in other words hypertriglyceridemia (HTG) is common in the populations of developed countries. This condition is accompanied by an increased risk for various diseases, such as acute pancreatitis (AP). It has been proposed that HTG could also worsen the course of AP. Therefore, in this meta-analysis, we aimed to compare the effects of various seTGs on the severity, mortality, local and systemic complications of AP, and on intensive care unit admission. 16 eligible studies, including 11,965 patients were retrieved from PubMed and Embase. The results showed that HTG significantly elevated the odds ratio (OR = 1.72) for severe AP when compared to patients with normal seTG (5.6 mM or >11.3 mM versus <5.6 mM or <11.3 mM, respectively. We conclude that the presence of HTG worsens the course and outcome of AP, but we found no significant difference in AP severity based on the extent of HTG