Characteristics and uses of propolis

Propolis (bee glue) is an extremely valuable “byproduct” of beekeeping. Its ingredients include many bioactive substances that have a beneficial effect on the human body, which is why propolis has been used by mankind for thousands of years, mainly for medicinal and occasionally cosmetic purposes. Many medicinal and cosmetic products are still produced from the substance today. Its composition varies considerably depending on the geographical location and the health of the producing bees. Its most important components are polyphenolic compounds (phenolic acids, flavonoids, flavonoid esters, diterpenes, sesquiterpenes), lignans, aromatic aldehydes, alcohols, amino acids, fatty acids, organic acids, hydrocarbons, vitamins and minerals. Propolis can be considered a medicinal food. Extracts made from it possess antibacterial, antiviral and antifungal effects. Propolis, in limited quantities, is also suitable for human consumption. The safe dose of propolis for healthy people is 70 mg/day. With our manuscript, we intend to provide a brief review of the literature on the beneficial effects of propolis on human health

A propolisz jellemzői és felhasználási lehetőségei

A propolisz (méhszurok) a méhészetek rendkívül értékes „melléktermékei”. Összetevői között számos, az emberi szervezetre előnyös hatást gyakorló bioaktív anyag található, ezért a propoliszt az emberiség több évezrede használja elsősorban gyógyászati, esetenként kozmetikai célokra. E vegyületből napjainkban is számos, gyógyszer- és kozmetikai készítményt állítanak elő. Összetétele a földrajzi helytől, az előállító méhek egészségi állapotától függően számottevően változó. Fontosabb összetevői a polifenolos vegyületek (fenolsavak, flavonoidok, flavonoid-észterek, diterpének, szeszkviterpének), lignánok, aromás aldehidek, alkoholok, aminosavak, zsírsavak, szerves savak, szénhidrogének, vitaminok és ásványi anyagok. A propolisz gyógyhatású élelmiszernek tekinthető. A belőle készült kivonatok antibakteriális, antivirális és gombaölő hatással rendelkeznek. A propolisz – korlátozott mennyiségben – emberi fogyasztásra is alkalmas. A propolisz biztonságos dózisa egészséges emberek számára 70 mg/nap. Dolgozatunkkal a propolisznak az emberi egészségre gyakorolt kedvező hatásairól adunk rövid szakirodalmi áttekintést

A szarvashús étrendbe illesztésének új lehetőségei

National surveys have shown that the nutrition of Hungarian population is not consistent with the dietary recommendations. The succeeding of this is the increase of diet-related diseases. This research project examined the possibilities of the use of red deer meat in the diet. The main goal of this study was the development of red deer meat-based recipes, modernization of the traditional recipes and organoleptic analysis of the prepared dishes. Further effort was the definition of a recommendation, which shows the possibilities of the insertion of the venison into a healthy nutrition and diet. The comparison of the red deer meats prepared by traditional and modern recipes showed that the latter had lower fat content and its fatty acid composition was more favorable. The red deer meat has advantageous n-3 / n-6 fatty acid ratio, low cholesterol and significant iron content, which made it suitable for the use in the recipes. Based on the results it was established that into the conception defined in the Catering Regulation (37/2014. (IV. 30.) EMMI) and specified the necessity of the reduction of fat and salt content in the foods, the red deer meat is well insertable. Its favorable nutritional composition, varied preparation method and high culinary quality justify its greater role in the diet of the population.Az országos felmérések igazolták, hogy a magyar lakosság táplálkozása nincs összhangban az étrendi ajánlásokkal, aminek szerepe van a táplálkozás függő megbetegedések számának növekedésében. A jelen kutatási program a szarvashús étrendbe illeszthetőségének lehetőségét vizsgálta. A projekt célja szarvashúsra alapozott receptek kidolgozása, valamint a hagyományos receptúra korszerűbbé alakítása, és ez alapján az elkészített ételek organoleptikus vizsgálata volt. További törekvés volt egy olyan ajánlás megfogalmazása, amely megmutatja, hogy a szarvashús hogyan illeszthető be az egészségmegőrző táplálkozásba, valamint a megváltozott egészségi állapotú emberek étrendjébe.A hagyományos és korszerű receptek alapján elkészített szarvashúsok összehasonlítása megmutatta, hogy ez utóbbiak zsírtartalma mérsékeltebb, zsírsav-összetételük kedvezőbb volt. A szarvashúst emellett kedvező n-3/n-6 zsírsav aránya, alacsony koleszterintartalma és jelentős vastartalma is alkalmassá tette a receptekben való felhasználásra. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a legutóbbi közétkeztetésre vonatkozó 37/2014. (IV. 30.) EMMI rendeletben megfogalmazott koncepcióba, mely szerint a felszolgált ételeknek a zsír- és sótartalma csökkentendő, jól illeszkedik a szarvashús felhasználása. Kedvező táplálóanyag-összetétele mellett változatos elkészítési módja és magas élvezeti értéke is indokolja, hogy nagyobb szerepet kapjon a lakosság táplálkozásában

Diétás nénétől a diplomáig : Fejezetek a dietetikusképzés történetéből

Tavaly ünnepeltük a diétás nénék oktatásának kezdetét, amely száz éve, 1922-ben Soós Aladár professzor (1890–1967) vezetésével kezdődött meg a Pázmány Péter Egyetem Orvostudományi Karán. A „diétás néne” fogalma akkor még csak az Egyesült Államokban volt ismeretes, így Európában elsőként Magyarországon indulhatott el a képzés. Last year we celebrated the beginning of the dietary nurse education, which began in 1922 under the leadership of Professor Aladár Soós (1890–1967) at the Faculty of Medicine of Pázmány Péter University. The concept of „dietary” was only known in the United States at that time, so training was the first in Europe. Keywords: dietetic training, dietetic competencies, dietitia

Relationships amongst phenylthiocarbamide sensitivity, body composition, coffee and tea consumption

Polymorphisms of TAS2R38 gene responsible for bitter taste perception elicit a bimodal receptor response in the population upon the detection of phenylthiocarbamide and 6-n-propylthiouracil, respectively. Genetic differences in sensitivity to phenylthiocarbamide and 6-n-propylthiouracil may affect body composition, food preferences, and frequency of consuming different food types. To date, no publication has been published in Hungary on the joint study of these factors. The aim of the present research is to find correlations between phenylthiocarbamide taster status and body composition, and the frequency of consumption of different bitter-tasting foods. In the study, a taster status survey of participants (n = 170), a bioimpedance-based body composition analysis (n = 96) and completed a food frequency questionnaire of bitter foods (n = 170) were conducted. Descriptive statistical methods, cross-tabulation analysis, multiple correspondence analysis, and Mann-Whitney test were used for data analysis at 5% significance level. The proportions of the taster and non-taster categories proved to be the same as reported by international literature (70%/30% respectively). There were no significant correlations among taster status and the other examined parameters, however, based on the multiple correspondence analysis, the observed trends are in accordance with the international literature. There were significant correlations among gender, body composition and some variables describing food preference. Based on the literature data and our own results, there can be a relationship between genotype and body composition, and genotype and food choice. Further analyses with large-sample size and representative research are needed to substantiate these assumptions

4–10 éves magyar gyermekek tápanyagbeviteli és tápláltsági állapotának felmérése

Bevezetés és célkitűzés: A gyermekkori elhízás egyre növekvő tendenciát mutat világszerte, ami nagy népegészségügyi kihívást jelent. Ezért elengedhetetlen az orvosok, egészségügyi szakemberek összefogása, a különféle egészségfejlesztő és -megőrző programok, a tápláltsági állapotra és táplálkozási szokásokra irányuló kutatások. Módszer: Reprezentatív vizsgálatot végeztünk hazai 4–10 éves gyerekek körében nem, kor, településméret, régió szerint. A vizsgálatban 733 értékelhető kérdőívet és 666 táplálkozási naplót dolgoztunk fel. A táplálkozási szokásokat háromnapos táplálkozási naplóval vizsgáltuk; a tápláltsági állapot meghatározásához minden gyermeknél testtömeg- és testmagasság-méréseket végeztünk. Az adatokat statisztikai módszerekkel elemeztük. Eredmények: A túlsúly és az elhízás aránya 23% a felmért gyerekek körében. Az energiabevitel szignifikáns mértékben különbözik az egyes testtömegindex-csoportok között. A gyerekek körében túlzott a zsírbevitel (34,2 energia%), a telítettzsírsav-bevitel meghaladja az ajánlott 10 energia%-ot, kedvezőtlen az ómega-zsírsavak aránya, magas a kolesz- terinbevitel. A szénhidrátból származó energia átlaga jelentősen elmarad az ajánlott 57 energia%-tól. A hozzáadott cukorból származó energia átlaga 11 energia%, mely a gyerekek 52%-át érinti. Alacsony rostbevitelük (19,4 g/nap) hátterében többek között a kevés zöldség-gyümölcs (263 g/nap) és teljes értékű gabona fogyasztása áll. A mikrotáp- anyagok közül a nátriumbevitel meghaladja az ajánlott mennyiség közel 3–4-szeresét. A gyerekek 35%-ának kritikus határérték alatti a kalciumbevitele, aminek hátterében többek között a kedvezőtlen tej- és tejtermékfogyasztás (290 g/nap) áll. A D-vitamin-bevitel a gyerekek 98–100%-ánál alacsony volt. Következtetés: A hazai 4–10 éves gyerekek tápláltsági állapota és tápanyagbevitele kedvezőtlen, az európai gyerekek, serdülők, valamint a hazai felnőttek és gyerekek körében végzett vizsgálatok eredményeihez hasonlóan. Nagyon fontos az átfogó intervenció, a gyerekek és a felnőtt generáció edukációja az elhízás visszaszorítása érdekében

A feniltiokarbamid érzékenység összefüggései a testösszetétellel, valamint a kávé- és teafogyasztással

A TAS2R38 keserű íz érzékeléséért felelős receptor-gén polimorfizmusai bimodális receptor választ váltanak ki a populációban a feniltiokarbamid, illetve a 6-n-propiltiouracil érzékelése során. A feniltiokarbamiddal és a 6-n-propiltiouracillal szembeni érzékenység genetikai eltérései irodalmi adatok alapján befolyásolhatják a testösszetételt, az élelmiszer preferenciákat és az élelmiszerek fogyasztási gyakoriságát. Hazánkban eddig ezeknek a faktoroknak az együttes vizsgálatával kapcsolatban még nem született publikáció. Jelen kutatás célja összefüggések keresése a feniltiokarbamid taster státusz és a testösszetétel, valamint a különböző keserű ízű élelmiszerek fogyasztási gyakorisága között. A vizsgálat során elvégeztük a résztvevők taster státusz felmérését (n = 170), bioelektromos impedancia alapú testösszetétel-meghatározását (n = 96). A résztvevők ezen túlmenően kitöltöttek egy keserű élelmiszerekre vonatkozó fogyasztási gyakorisági kérdőívet (n = 170). Az adatelemzéshez leíró statisztikai módszereket, kereszttábla-elemzést, többszörös korrespondencia-analízist (Multiple Correspondence Analysis), valamint Mann-Whitney próbát használtunk, 5%-os szignifikanciaszinten. A taster és non-taster kategóriák arányai megegyeznek a nemzetközi szakirodalomban közölt adatokkal (rendre 70%/30%). A taster státusz és a többi vizsgált paraméter között nem adódott szignifikáns összefüggés, azonban a többszörös korrespondencia analízis alapján a nemzetközi szakirodalommal egybevágó tendenciák figyelhetők meg. A nemek és a testösszetétel, valamint az élelmiszerpreferenciák egyes változói között szignifikáns összefüggés mutatható ki. A szakirodalmi adatok, és saját eredményeink alapján nem zárható ki, hogy összefüggés áll fenn a genotípus és a testösszetétel, valamint az élelmiszerválasztás között. További, nagymintás, reprezentatív kutatások eredményei szükségesek a feltételezések igazolásához