4 research outputs found
Spontán bakteriális peritonitis | Spontaneous bacterial peritonitis
Absztrakt:
A spontán bakteriális peritonitis megjelenésére ascitessel járó májzsugorban
szenvedőknél számíthatunk. A kórokozók intestinalis bakteriális transzlokáció
útján a véráramba jutnak, majd az ascitesbe kerülve elszaporodnak. A betegség
diagnózisa az ascites megemelkedett neutrofilszámának igazolásán alapszik
(>0,25 G/L). A tenyésztés gyakran álnegatív, az antibiotikum-érzékenység
meghatározása miatt mégis fontos. Kezelésére stabil betegekben iv., majd
orálisan alkalmazott ciprofloxacint vagy amoxicillin/klavulánsavat ajánlanak,
súlyosabb állapotban III. generációs cefalosporint. Nosocomialis infekció esetén
a gyakoribb Gram-pozitív és antibiotikum-rezisztens patogének okozta fertőzés
miatt imipenemet vagy meropenemet célszerű választani. Profilaxisként
norfloxacint javasolnak, bár a fokozódó rezisztenciával számolni kell.
Gastrointestinalis vérzés esetén öt napon át alkalmazott norfloxacin, súlyos
májelégtelenek vérzése esetén ceftriaxon adása indokolt. Tartós
antibiotikum-profilaxist (napi 400 mg norfloxacin) – primer prevencióként –
alacsony ascitesösszfehérje-szintű, előrehaladott májzsugorosok számára
ajánlanak, míg szekunder prevenció gyanánt minden spontán bakteriális
peritonitisből felépült beteg számára indokolt adni. Nem mindenki ért egyet a
tartós antibiotikum-profilaxissal. A cikk megírásának ösztönzője volt az a
mindennapi tapasztalat, hogy a kórképpel kapcsolatos ismeretek nem eléggé állnak
a cirrhosis kezelésének középpontjában. Orv. Hetil., 2017,
158(2), 50–57.
|
Abstract:
Spontaneous bacterial peritonitis occurs most commonly in cirrhotic patients with
ascites. Pathogens get into the circulation by intestinal translocation and
colonize in peritoneal fluid. Diagnosis of spontaneous bacterial peritonitis is
based on elevated polymorphonuclear leukocyte count in the ascites (>0,25
G/L). Ascites culture is often negative but aids to get information about
antibiotic sensitivity in positive cases. Treatment in stable patient can be
intravenous then orally administrated ciprofloxacin or amoxicillin/clavulanic
acid, while in severe cases intravenous III. generation cephalosporin.
Nosocomial spontaneous bacterial peritonitis often caused by Gram-positive
bacteria and multi-resistant pathogens can also be expected thus carbapenem
should be the choice of the empiric treatment. Antibiotic prophylaxis should be
considered. Norfloxacin is used most commonly, but changes are expected due to
increase in quinolone resistance. As a primary prophylaxis, a short-term
antibiotic treatment is recommended after gastrointestinal bleeding for 5 days,
while long-term prophylaxis is for patients with low ascites protein, and
advanced disease (400 mg/day). Secondary prophylaxis is recommended for all
patients recovered from spontaneous bacterial peritonitis. Due to increasing
antibiotic use of antibiotics prophylaxis is debated to some degree. Orv.
Hetil., 2017, 158(2), 50–57
A spontán bakteriális peritonitis
A spontán bakteriális peritonitis(SBP) a kórházi ellátást igénylő cirrhosisos betegek leggyakoribb fertőző betegsége. Gyorsítja a májzsugor progresszióját, provokálhatja a máj akut dekompenzációját és a különböző társbetegségektől függően magas a mortalitása. Majdnem kizárólag ascitessel rendelkező cirrhosisos betegeknél fordul elő. Kialakulását segíti az előrehaladott májzsugor, a gasztrointesztinális vérzés, korábbi SBP és az ascites alacsony fehérjetartalma (10-15g/l alatt). A baktériumok a bélből bakteriális transzlokáció útján jutnak a keringésbe, innen pedig a hasüregbe, amit a cirrhosis folyamán sérült immunrendszer tesz lehetővé. Gyakran tünetmentes, többek között a májfunkció mással nem magyarázható romlása hívhatja fel rá a figyelmet. Diagnózisa az ascites ből paracentézissel nyert mintán alapszik, melyben a neutrophil sejtszám meghaladja a 0.25G/l-t. Kezelése a jelenlegi guideline-ok szerint: azonnal indítandó empirikus antibiotikumterápia (3.gen. Cephalosporin). Profilaktikusan norfloxacin adható a megfelelő esetekben. A gyors diagnózissal, és megfelelő kezeléssel a mortalitása visszaszorítható akár 20-30%-ra is (az 1960-as évekbeli közel 90%-ról).egységes, osztatlanáltalános orvostudományimagyarnappal