Vidéki gazdaságok a közgazdaságtani irányzatok keresztmetszetében=Rural economies in the context of economictheories

A vidéki térség összetett, sajátos jellemzőkkel bíró gazdasági, társadalmi és természeti egység. Ugyanakkor a téregységek heterogenitása rendkívül szembetűnő. A vidéki gazdaságok problémáinak megoldása, nehézségeinek felszámolása gazdasági, társadalmi és környezeti értelemben szükségessé teszi azok elméleti szintű vizsgálatát, teoretikus absztrakcióját is. Új koncepciók kialakítása és a vidéki gazdaságok működésének adekvát elméleti értelmezése egyrészt interdiszciplináris megközelítést igényel, másrészt – a közgazdaságtan keretein belül – a különböző jelenségek analízise és magyarázata feltételezi a tér-, a környezeti és az intézményi közgazdaságtan eszközeinek együttes használatát. Az integrált vidékpolitika keretében megfogalmazott célok, melyek különböző célzott és „személyre szabott” intézkedések végrehajtásával valósítandók meg, általában nem teljesíthetők egyszerre, tekintettel arra, hogy ezek a célok sok esetben egymással többé-kevésbé versenyző célok. Ezért döntést igényel, hogy melyik cél élvez magasabb prioritást: a gazdasági vagy a környezeti célok megvalósítása. A maximalizált eredmény innovatív gondolkodásmódot, innovatív, esetenként kreatív szakpolitikai megközelítést tesz szükségessé annak érdekében, hogy a kompetitív gazdasági teljesítmény és az ökoszisztémák túlélése között megtalálják az arany középutat. A KAP-reform ismeretében a 2. tengely vonatkozásában elmondható, hogy a 2013 utáni időszakban a vidékfejlesztési politika többé-kevésbé hordozza a fent vázolt paradigma jegyeit. Az uniós szintű közös stratégiai keret és a nemzeti szintű partnerségi megállapodások révén a vidékfejlesztési és egyéb politikák jobb összehangolására kerül majd sor. A tagállamok és a régiók az intézkedések uniós szinten meghatározott menüjéből választva saját igényeikhez szabhatják többéves programjaikat, a lehető legjobban kiaknázva ezzel saját vidéki térségeik adottságait és a korábbinál jóval nagyobb mértékben hozzájárulva az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez

Simplification and Better Regulation in EU’s Agricultural Policy

There is existing evidence on the importance of good governance for economic development. Good governance is not subject to universal agreement as it involves value judgment. Six indicators based on the World Bank’s data set are, however, widely used. Among these indicatiors - voice and accountability, government effectiveness, regulatory quality, control of corruption, rule of law, and political stability - this paper focuses on Regulatory quality that is the ability of the government (EU) to formulate and implement sound policies – such as sound agricultural policy - and regulations that permit and promote private sector development and internalization of externalities. From the regulation point of view a general governance challenge for agricultural and rural development policy is the fact that agriculture is subject to a variety of market failures (environmental externalities, income disparities, structural peculiarities, research and development) and thus e.g. to the question: who is responsible for providing and paying public goods (A key aspect in the multifunctional European agricultural model). While trying to solve the high number of problems having emerged over time, the Common Agricultural Policy (CAP) became more and more complex in both the 1. – market policy - and the 2. - rural development - pillar. This complexity has reached such a high level at which simplification is required so that better regulation at local, national, regional and EU level can be guaranteed. The aim of the paper is to focus on the assessment and systematization of different simplification approaches regarding the two pillars of the CAP and the comparison of interests and needs of different stakeholders. A review is made on the ways in which simplification results in better regulation. The analysis of documents and the literature helps me to describe the processes and expected results of the simplification. Besides by means of qualitative analysis future prospects and tendencies are to be foreshown

Vidéki gazdaságok a közgazdaságtani irányzatok keresztmetszetében

ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK: A vidéki térség összetett, sajátos jellemzőkkel bíró gazdasági, társadalmi és természeti egység. Ugyanakkor a téregységek heterogenitása rendkívül szembetűnő. A vidéki gazdaságok problémáinak megoldása, nehézségeinek felszámolása gazdasági,társadalmi és környezeti értelemben szükségessé teszi azok elméleti szintű vizsgálatát, teoretikus absztrakcióját is. Új koncepciók kialakítása és a vidéki gazdaságok működésének adekvát elméleti értelmezése egyrészt interdiszciplináris megközelítést igényel, másrészt – a közgazdaságtan keretein belül – a különböző jelenségek analízise és magyarázata feltételezi a tér-, a környezeti és az intézményi közgazdaságtan eszközeinek együttes használatát. Az integrált vidékpolitika keretében megfogalmazott célok, melyek különböző célzott és „személyre szabott” intézkedések végrehajtásával valósítandók meg, általában nem teljesíthetők egyszerre, tekintettel arra, hogy ezek a célok sok esetben egymással többé-kevésbé versenyző célok. Ezért döntést igényel, hogy melyik cél élvez magasabb prioritást: a gazdasági vagy a környezeti célok megvalósítása. A maximalizált eredmény innovatív gondolkodásmódot, innovatív, esetenként kreatív szakpolitikai megközelítést tesz szükségessé annak érdekében, hogy a kompetitív gazdasági teljesítmény és az ökoszisztémák túlélése között megtalálják az arany középutat. A KAP-reform ismeretében a 2. tengely vonatkozásában elmondható, hogy a 2013 utáni időszakban a vidékfejlesztési politika többé-kevésbé hordozza a fent vázolt paradigma jegyeit. Az uniós szintű közös stratégiai keret és a nemzeti szintű partnerségi megállapodások révén a vidékfejlesztési és egyéb politikák jobb összehangolására kerül majd sor. A tagállamok és a régiók az intézkedések uniós szinten meghatározott menüjéből választva saját igényeikhez szabhatják többéves programjaikat, a lehető legjobban kiaknázva ezzel saját vidéki térségeik adottságait és a korábbinál jóval nagyobb mértékben hozzájárulva az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez

Foreign trade trends in the Hungarian-Romanian turnover of agricultural products

The accession to the European Union (EU) has brought a lot of advantages for all the new member states (NMS). The general and wide range implementation of economic integration gave the hope of economic prosperity and macroeconomic stability for all the new member states. In the case of foreign trade of agricultural products the possibility of expansion has opened after EU integration. The chance to build and stabilize new trading relations was especially important for the small countries with an open economy. In general, it can be concluded from the analysis of EU membership that the trade among new member countries has substantially expanded as a result of increasing trading activities in relation to member states which integrated into the EU in 2004 and also due to the elimination of former trading barriers and a growing common internal market. Starting from this, the examination of trading of goods between particular countries is also justified. The important aspects in considering the possible solutions for the consequences of the economic crisis in 2008 are: the strengthening of regional markets, the utilization of geographical conditions and the increasing role of comparative advantages. The present study details how the Hungarian-Romanian agricultural trade has changed in the frames of bilateral trading activities due to the second wave of Eastern expansion and what tendencies can be observed. In regards to trading of goods, it is reviewed which products show concentration and which products can be characterized with comparative advantages

Nemzetközi agrárkereskedelm-politika az ezredfordulón. (A nemzeti agrárpolitika lehetőségei) = International Agricultural Trade Policy at the Millennium. (Possibilities of national agricultural policies)

A liberalizációs irányzatok előrehaladása tovább bővíti a nemzetközi agrárkereskedelmet, fokozza a nemzetközi piaci versenyt és a nemzetközi versenyképesség növelésének igényét az agrárpiaci szereplők számára. Elkerülhetetlen a piacorientáltabb agrárpolitika irányába történő elmozdulás, a Közös Agrárpolitika a jelenlegi formájában nem fenntartható. A jövőbeli KAP rendszerének úgy kell piacosabbá válnia, hogy a Közös Agrárpolitikát jellemző multifunkcionális értékek is érvényesüljenek. A jövőbeli reform kulcsfontosságú tényezője a következetes és teljes szétválasztás, valamint a célzott támogatások arányának a növelése. A hatékony szétválasztás megvalósítása lehetőséget nyújthat a piacot nem (illetve csak egészen csekély mértékben) torzító, a vidéki térségek, a mezőgazdaság által teljesített pótlólagos szolgáltatásokat (közjavak előállítását) díjazó transzferekre. Kutatásaink során olyan KAP víziót vázoltunk fel, amely WTO-kompatibilis, és társadalmilag, gazdaságilag valamint környezetileg egyaránt fenntartható Közös Agrárpolitikát eredményez. | Liberalization of the agricultural markets further increases the international trade in agricultural products, and strengthens the international competition. Agricultural policies should be more market oriented. Common Agricultural Policy can not be maintained in its current form. It is not enough however, to be more market oriented. The future CAP should ensure the provision of the multifunctional values too. The key elements of a future reform are the consequent and full decoupling and increasing ratio of targeted payments. Effective decoupling would result in transfers which remunerate the additional services (provision of public goods) of rural areas without (or at most minimally) distorting the markets. During our research we drew up a CAP vision which is WTO compatible, and sustainable in social, economic and environmental terms as well

Russo-Tatarica. Fejezetek az orosz-tatár kapcsolatok történetéből = Russo-Tatarica. Chapters from the history of Russo-Tatar relations

A kutatási terv azt tűzte ki feladatául, hogy a Kazán bevétele előtt (1552) orosz szolgálatba állott tatár eredetű nemesi családok körét és történetét egy monográfiában feltárja. Ehhez főleg kiadatlan orosz levéltári forrásokat kellett átnézni: ennek révén 130 tatár eredetű családra vonatkozó anyag gyűlt össze. A munka jórészét e publikálatlan forrásanyag közreadása és elemzése teszi ki, melyet az összeállított családfák, majd rövid proszopográfiai és archontológiai megjegyzések követnek, melyek egyéb forrásokból követik nyomon az egyes családtagok életútját és hivatali tisztségeit. Külön rész vizsgálja a genealógiák bevezető részét, az ún. legendát, azaz a család ősének származását közlő történetet. Bizonyítást nyer, hogy a tatár származások esetében a legtöbb történet régi, hiteles hagyományra megy vissza. A családnevek vizsgálata azt mutatja, hogy a család és a nevük eredetét külön kell kezelni, mivel a tatár eredetű családnév önmagában semmit sem bizonyít a család tatár eredetére vonatkozóan. Fontos tanulságokkal jár az 1552 előtt orosz szolgálatba lépett tatár eredetű nemesi családok kronológiai eloszlása, mely jól jelzi az Arany Horda és az orosz fejedelemségek belső viszonyait és külső kapcsolatait. Végül fontos kérdés, hogy a tatár családok milyen helyet foglaltak el az orosz társadalom felső rétegei között: két hercegi családot és öt bojári címig jutott családot leszámítva a tatár származású nemesség főleg a közép- és kisbirtokosokhoz tartozott. | The main aim of the project was the compilation of a monograph in which the history of the servitors of Tatar descent prior to the capture of Kazan (1552) is presented. To this end unpublished Russian archival material was utilized: a material pertaining to 130 noble families having Tatar descent was collected. The main bulk of the monograph consists of the publication and analysis of this vast material which is followed by a compilation of family-trees, and short prosopographical and archontological remarks concerning the lives and official posts of single members of the families. The introductory part of the genealogies, the so-called legend is separately subjected to investigation. Most legends on the Tatar descent go back to authentic tradition. A scrutiny into the family names shows that the origin of a family and that of its name do not automatically overlap: A family name of Tatar origin cannot be used as proof of the Tatar descent of the family. The chronological distribution of the Russian gentry of Tatar descent in the pre-1552 period reveals important points concerning the relations of the Golden Horde and the Russian principalities. Finally, the question of "What was the social position of these Tatar families within the Russian servitor class?" is answered. Apart from 2 princely families and 5 families in which boyar members were present, most of the Russian servitors having Tatar descent belonged to the middle and lower layers of landowners