A klímaváltozás hatása kétéltűek ivari fejlődésére: Eltűnnek a békalányok?

A kétéltűeket világszerte veszélyeztető egyik legfontosabb tényező a klímaváltozás. Az emelkedő átlaghőmérséklet és az egyre gyakrabban előforduló szélsőséges időjárási jelenségek olyan mértékű hőstressznek tehetik ki ezeket az állatokat, hogy az többek között megzavarhatja az ivari fejlődésüket, ami kiegyensúlyozatlan ivararányokhoz és akár teljes populációk összeomlásához vezethet. Arról azonban, hogy a kétéltűek esetében milyen magas hőmérséklet vezet ivarváltáshoz, vagyis a genetikailag meghatározott nemmel ellentétes nem kialakulásához, meglepően keveset tudunk

Élőhelyfejlesztés és ragadozógazdálkodás hatása a mezei nyúl (Lepus europaeus) populációdinamikájára

A mezei nyúl állománya országosan és Európa szerte is az 1970-es évek óta csökkenő tendenciát mutat. A csökkenés háttereként leggyakrabban az élőhelyvesztést és ragadozógyérítés hiányát említik. Célunk volt, hogy felmérjük a mezei nyúl populációdinamikája és az intenzív ragadozógyérítés közötti kapcsolatot egy Jászsági mintaterületen (1662 ha). Hipotézisünk szerint az intenzív ragadozógyérítéses területen magasabb lesz a mezei nyúl állománysűrűsége. A vizsgálatiterületünket két részre osztottuk fel (intenzív ragadozógyérítéses, azaz kezelt és kontroll). Egy előre kijelölt útvonalon, 2012 őszén alapállapot-felmérést végeztünk, amelyben a látott mezei nyulak sűrűségében a két mintaterület között nem volt különbség. A következő években az intenzívebb ragadozógyérítés mezei nyúl állományra gyakorolt hatásait vetettük össze a két mintaterület között. Hogy kizárjuk az élőhely-fejlesztés esetleges torzító hatását a kezdeti évben a mintaterületeket összehasonlítottuk a potenciálisan élőhely-fejlesztésnek tekinthető Agrár-környezetgazdálkodási Támogatási Rendszer (AKG) parcelláinak lefedettségei szerint is. Nem találtunk különbséget, így a tapasztalt eltérések nagy valószínűséggel az intenzív ragadozógyérítés hatásának tudhatók be. 2013 őszén a kezelt területen 2012-höz képest szignifikánsan több nyulat becsültünk és szignifikánsan több nyulat láttunk a kontroll területhez képest is. Ellenben 2014 tavaszán a kezelt terület nem mutatott 2013-hoz képest eltérést, míg a kontroll területen szignifikánsan több nyulat láttunk a kezelt területhez képest. A kontroll területen feltehetően a 2014-es vetésszerkezet miatt lehetett ez az eltérés

Endocrine disruptors in breeding ponds and reproductive health of toads in agricultural, urban and natural landscapes

L

Adatok Csákányospuszta emlősfaunájához (Vértes-hegység)

Data to the mammal fauna of Csákányospuszta (Vértes Mts., Hungary). Survey of the mammal fauna was carried out on various biotopes as pine- and deciduous forest stands, spring-valley, meadows and grove sites between 9-11 June in 2017 in Csákányospuszta and its surroundings. For terrestrial species, live trapping, visual count, indirect tracks and other life signs, camera trap, while for bats, mist-netting and ultrasound-detectors were used. A total of 19 species of which 13 terrestrial and six bat species were found. Striped field mouse (Apodemus agrarius), yellow-necked mouse (A. flavicollis), wood mouse (A. sylvaticus), roe deer (Capreolus capreolus), red deer (Cervus elaphus), edible dormouse (Glis glis), brown hare (Lepus europaeus), pine marten/stone marten, (Martes martes/M. foina), Eurasian badger (Meles meles), bank vole (Myodes glareolus), wild boar (Sus scrofa), European mole (Talpa europaea) and red fox (Vulpes vulpes) were recorded as well. Among those, European mole and the edible dormouse are protected in Hungary. As for bats, western barbastelle (Barbastella barbastellus) and Bechstein’s bat (Myotis bechsteinii) as strictly protected species, further, serotine (Eptesicus serotinus), mouse-eared bat (M. myotis), noctule (Nyctalus noctula) and common pipistrelle (Pipistrellus pipistrellus) were discovered, respectively. Data series highlight the importance of effective short-term surveys in zoologically poorly known areas

AZ APRÓVAD, MINT AZ AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI PROGRAMOK HATÁSINDIKÁTORA – MÓDSZERTANI ÁTTEKINTÉS

Az Európai Unió számos tagországában hoztak létre agrár-környezetgazdálkodási programokat, melyek az intenzív mezőgazdaság káros hatásait hivatottak mérsékelni. Eredményességüket komoly szakmai vita kíséri, mely pusztán gazdasági jelentőségük miatt is kiemelt fontossággal bír. Hazánkban 2014-ben zárult le az Agrár-környezetgazdálkodási Támogatási Rendszer (AKG) 5 éves ciklusa. Ennek apróvadfajokra gyakorolt hatásának felmérésével a Vadvilág Megőrzési Intézetet bízta meg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal. Az apróvadfajok – kiemelten a mezei nyúl (Lepus europaeus) – kiváló bioindikátorai a hasonló programoknak, illetve a mezei ökoszisztémáknak, az extenzív gazdálkodási módoknak. Állományváltozásuk számos egyéb, sok esetben veszélyeztetett, nehezen megfigyelhető faj állományalakulását is jelzi. Az AKG és az apróvadállományok kapcsolatát kis és nagy térléptékű elemzésekkel is vizsgáltuk, előbbiek magukba foglalták a széles körben alkalmazott állománybecslési, területhasználat-elemzési módszereket, utóbbiak pedig az Országos Vadgazdálkodási Adattár állománybecslési- és terítékadatait vetették össze az AKG-ben résztvevő mezőgazdasági parcellák adataival. Ezen adatsorok kiértékelése által lehetővé vált az AKG gyakorlati eredményeinek minél pontosabb felmérése, valamin kialakításra került egy, a jövőben is jól használható monitoring-rendszer a későbbi programok ellenőrzésére

Novel genetic sex markers reveal unexpected lack of, and similar susceptibility to, sex reversal in free-living common toads in both natural and anthropogenic habitats

Anthropogenic environmental changes are affecting biodiversity and microevolution worldwide. Ectothermic vertebrates are especially vulnerable because environmental changes can disrupt their sexual development and cause sex reversal, a mismatch between genetic and phenotypic sex. This can potentially lead to sex‐ratio distortion and population decline. Despite these implications, there is scarce empirical knowledge on the incidence of sex reversal in nature. Populations in anthropogenic environments may be exposed to sex‐reversing stimuli more frequently, which may lead to higher sex‐reversal rate or, alternatively, these populations may adapt to resist sex reversal. We developed PCR‐based genetic sex markers for the common toad (Bufo bufo) to assess the prevalence of sex reversal in wild populations living in natural, agricultural and urban habitats, and the susceptibility of the same populations to two ubiquitous oestrogenic pollutants in a common garden experiment. We found negligible sex‐reversal frequency in free‐living adults despite the presence of various endocrine‐disrupting pollutants in their breeding ponds. Individuals from different habitat types showed similar susceptibility to sex reversal in the laboratory: all genetic males developed female phenotype when exposed to 1 µg L(−1) 17α‐ethinylestradiol (EE2) during larval development, whereas no sex reversal occurred in response to 1 ng L(−1) EE2 and a glyphosate‐based herbicide with 3 µg L(−1) or 3 mg L(−1) glyphosate. The latter results do not support that populations in anthropogenic habitats would have either increased propensity for or higher tolerance to chemically induced sex reversal. Thus, the extremely low sex‐reversal frequency in wild toads compared to other ectothermic vertebrates studied before might indicate idiosyncratic, potentially species‐specific resistance to sex reversal