The Prohibition of Arbitrary Deprivation of Nationality under International Law and EU Law: New Perspectives

Arbitrary deprivation of nationality is of serious concern to the international community. Such acts of the State effectively place the persons concerned in a ‘legal vacuum’ regarding the enjoyment of their human rights and fundamental freedoms, in particular in areas of education, housing, employment, health and social security since these persons are put in a situation of high vulnerability to human rights violations. This paper first highlights the international law framework prohibiting deprivation of nationality (1948 UDHR, 1966 ICCPR and other human rights conventions in which this prohibition is the negative aspect of everyone’s right to nationality as well the specific statelessness conventions such as the 1961 UN Convention or the 1997 European Convention on Nationality). Against this background, some leading cases on this matter are shortly discussed and compared (e.g. in the EU, the CJEU’s judgment in the Rottmann case). As for the new developments, on the universal plane, the UN has recently started putting more emphasis on this topic (see e.g. UNGA and HRC resolutions, the work of the OHCHR as well as various UN reports) and now EU law is not untouched by this issue anymore. Despite the lack of explicit EU competences in this regard, the obligation not to arbitrary deprive someone’s nationality has been completed with EU law requirements, principally stemming from the fundamental character of EU citizenship. Interestingly, convergences between UN (soft) law and EU (case) law can be witnessed in the light of the recent developments

A szuverenitást érő kihívások hatása a nemzetközi jog és a belső jog viszonyára, különös tekintettel a belső jogok „nemzetköziesedésének” a hatalommegosztásra gyakorolt hatására

Napjaink politikai, gazdasági és társadalmi jelenségei; a technológiai innovációk, illetve a sokasodó transznacionális viszonyok a tradicionális szuverenitás-koncepciót kihívások elé állítják. Ezek a jelenségek alapvetően eltérnek azoktól is, amelyek a nemzetközi jog és az egyes állami jogrendszerek közötti viszony hagyományos monista és dualista teóriáinak kialakulását inspirálták. Olyan új, jogon kívüli fejleményeknek lehetünk tanúi, amelyek egyre inkább elmossák a határokat a „nemzetközi” és a „nemzeti” (a szuverén cselekvés) között, amelyek a nemzetközi jog példanélküli kiterjedését eredményezték, valamint amelyek a belső jog fokozódó permeábilitását idézik elő a nemzetközi jogi eredetű normák irányába. Az állami szuverenitás tradicionális, tömbszerű felfogását kikezdő jelenségek közül az egyik a globalizáció, amely talán a legátfogóbban és legkomplexebben adja vissza az elmúlt néhány évtizedben lejátszódott változások mennyiségi és minőségi volumenét. Amellett, hogy ez a világjelenség a szuverenitás-felfogást is nehézségekkel szembesítette, a nemzetközi jog és a belső jog viszonyát leíró klasszikus elméletek, az univerzális társadalmat és a jogszuverenitást kifejező monizmus, illetve az állami szuverenitás-központú és a nemzetállamokat feltételező dualizmus sem képesek eredeti formájukban megragadni és hitelesen magyarázni a globalizáció folyamatainak sokféleségét. A nemzetközi jog és a belső jog elválasztásának meghaladása irányába mutat egy másik – a területi szuverenitást relativizáló – jelenség is: a „deterritorializáció”. Ennek alapja, hogy a monizmus és a dualizmus klasszikus teóriáinak megjelenésekor, a XX. század elején a jog egyes szféráinak szétválasztása a jog területhez kötöttségének (territorialitás) koncepcióján is alapult, amely a belső jogot illetően a (területi) szuverenitás egyik attribútuma. Mind a nemzeti jogrendszerek, mind a nemzetközi jog kötött térstruktúrában tudták elképzelni működésüket. A XX. század második felétől kezdve ez megváltozott, különösképpen a nemzetközi jog számára vált egyre kevésbe alapvető paraméterré szabályainak meghatározott területhez kötöttsége (pl. a normák címzettjei körében az államok mellett megjelentek szub-nacionális entitások, vagy az egyének). A territoriálisan továbbra is nagymértékben kötött belső jogrendszerek mellett egyéb normatív rezsimek emelkedtek fel, amelyek esetében a földrajzi térszerkezet nem meghatározó, így jóllehet az állami területen is érvényesülnek, az állami autoritástól független normatív forrásból származnak és végeredményben nem igazán vesznek tudomást az államok szuverenitás-igényéről (pl. az Európai Unió joga). Ez a jelenség is természetesen szoros összefüggéseket mutat a globalizáció világtrendjével. Az előbbiek kontextusában a tudományos előadás célja, hogy megvilágítsa: az állami szuverenitás koncepcióját érő új jelenségek, illetve annak újraértelmezését igénylő kihívások (pl. globalizáció, deterritorializáció, a jog „denacionalizációja”) milyen hatást gyakorolnak a nemzetközi jog és a belső jogrendszerek viszonyára, e két normarendszer interakcióira, valamint a vonatkozó elméleti megközelítésekre. Ez megragadható egyrészt egy külső dimenzióban, azaz a monizmus-dualizmus dichotómiáját meghaladni kívánó, esetleg közöttük közvetíteni próbáló, vagy épp a hagyományos elméletek magyarázó erejét az új jelenségekből is meríteni igyekvő koncepciók áttekintésében és elemzésében. Másrészt vizsgálható egy belső dimenzióban, vagyis az állami szuverenitás átalakulásával és a nemzetközi jog megnövekedett szerepének alkotmányosságot érintő következményeként az államhatalmi ágak (trias politica) közötti egyensúly eltolódása is felmerülhet. Ennek hátterében a nemzetközi jog és a belső jog eltérő érvényességi és legitimációs kritériumai húzódnak meg (alkotmányos aszimmetria). Belső jogi, alkotmányjogi szempontból ugyanis a nemzetközi jogalkotás alapvetően a végrehajtó hatalom (a kormány) cselekvése és aktusai útján valósul meg. Kifelé, a nemzetközi jog síkján tehát a végrehajtó hatalom jelenik meg az állam teljes megtestesítőjeként, amely befelé, egy állam alkotmányos berendezkedésében ugyanakkor csupán egyharmadát képviseli a közhatalomnak, a törvényhozói és a bírói hatalom mellett. Alkotmányossági szempontból ez az aszimmetria, a végrehajtó hatalomhoz (kormányhoz) köthető intenzívebbé váló nemzetközi jogalkotás, és ily módon az állam szaporodó nemzetközi kötelezettségei, jogrendszerének „nemzetköziesedése” a jogalkotás elsődlegesen törvényhozói prerogatíváját vonhatja el a parlamentektől. Ezen túl mindez a harmadik hatalmi ágat, az igazságszolgáltatást is feladatok elé állítja a hatalommegosztás optikájából. Jelesül úgy, hogy a bíróságok milyen alkotmányos, közjogi doktrínák mellett és milyen mértékben alkalmazzák az elsődlegesen (szubsztantíve) nem a törvényhozói hatalomtól származó, nemzetközi jogi eredetű jogszabályokat, amely egy nemzetközi jogra nyitottabb, befogadóbb szemlélet mellett a bírói hatalom erősödését is hozhatja a másik két hatalmi ág rovására. Alkotmányjogi értelemben a kérdés tehát, hogy miként tud a hagyományos szuverenitás-fogalom metamorfózisa és a jog „nemzetköziesedése” közben a trias politica koherensen együttműködni, fenntartani az elválasztott hatalmi ágak egyensúlyát és legitimitását, mindeközben megőrizni az alkotmányos struktúra nyitottságát a nemzetközi jogi környezet felé

The principle of non-refoulement under international law: Its inception and evolution in a nutshell

The article first gives an overview of the formation and the evolution of the principle of non-refoulement under international law. The different meanings of the concept in the asylum and human rights contexts are then discussed and compared, with due regard to the convergences that arose in the course of legal developments. In doing so, this short piece also draws attention to certain controversial issues and blurred lines, which have surfaced through the practical application of the prohibition of refoulement. Identifying the contours of the concept and clarifying its content and its effects may help in appreciating the implications that stem, in the current extraordinary times of migratory movements, from the fundamental humanitarian legal principles of which the imperative of non-refoulement forms part

(Ab)normality of international migration law: normative and structural asymmetries and contradictions

International migration law (hereinafter: IML) is a multi-layered body of law. It is composed of an ever-growing number of norms relating to various branches of international law such as human rights law, international refugee law, international labour law, international trade law, law of the sea, nationality law, diplomatic and consular protection, and international humanitarian law. Despite this rich normative content, these norms and principles do not constitute a logically structured, coherent and integrated system. That is why some refer to IML as “substance without architecture” or describe it as a “giant unassembled juridical jigsaw puzzle, [in which] the number of pieces is still uncertain and the grand design is still emerging”. It is thus not surprising that there exists no worldwide codification regulating all legal aspects of migration. The only universal instrument is UNGA Declaration No 40/144 of 1985 on the human rights of individuals who are not nationals of the country in which they live, but this is a non-binding soft law instrument. Neither does the definition of the term ”migrant” exist under general international law. Against this backdrop, this blog entry endeavours to give the readers a comprehensive insight into the most striking normative as well as structural asymmetries and contradictions in IML

FACTORS INFLUENCING DEVELOPMENT LEVEL OF SETTLEMENTS IN SOUTHTRANSDANUBIA

Study delivers an overview on general approach of economic development being most commonly connected to GDP per capita values The given index, however – beside its advantages – shows up a number of disadvantages e.g. it can be calculated only on county- (NUTS III) level. A regional statistical classifi cation system has already been created in Hungary but on the compulsory NUTS II level (regions) the development levels of counties, micro-regions and settlements are remarkably different. Development level is measured on settlement level by the author on the basis of 17 socio-economic and infrastructural factors. Results point out that differences between the development level of settlements failed to decrease, in contrary the gaps slightly increased by the end of the examined period as it is shown by the variation co-effi cient of annually calculated Complex Development Index

On the effect of distributed regenerative delay on the stability lobe diagrams of milling processes

Regenerative machine tool chatter is investigated for milling operations with helical tools. The stability of a two-degrees-of-freedom milling model is analyzed, where the cutting-force is modeled as a force system distributed along the rake face of the tool. Introducing a distributed force system instead of a concentrated cutting-force results in an additional short, peri-odically varying distributed delay in the governing equations of the system. It is shown that the additional delay significantly affects the stability of the machining operation, especially at low spindle speeds. This phenomenon is referred to as the short regenerative effect, and is studied by computing the stability lobe diagrams of milling operations via the semi-discretization technique. The sensitivity of the stability charts to the shape of the force distribution and the contact length between the chip and tool is investigated. Keywords milling, stability, machine tool chatter, regenerative delay, cutting-force distribution

Az intenzíven nevelt süllő és kősüllő növekedésének és testösszetételének összehasonlító vizsgálata = Comparative study on the growth and body composition of the intensive reared pikeperch and Volga perch

A kutatás során meghatároztam a kősüllő intenzív rendszerben való nevelésekor a növekedési és takarmányértékesítési paramétereket. A fogassüllőhöz hasonlóan a telepítési sűrűséget vizsgálva 2,08 g/l sűrűségig nem találtam jelentős eltérést a tömeggyarapodás, takarmányfogyasztás, takarmányértékesítés tekintetében A takarmányok zsírtartalmának változtatásakor a kősüllőnél és a fogassüllőnél is hasonló eredményeket kaptam. A test zsírtartalma a 18 % és a fölötti takarmány zsírtartalom hatására káros irányban változik (elzsírosodik), amelyet nem kísér ezzel azonos nagyságú tömeggyarapodás, növekedés. Az alternatív olajforrások közül a süllővel ellentétben, a kősüllő részlegesen visszautasította a lenolajos takarmányt, mely csökkent gyarapodáshoz vezetett. A másik három növényi olaj kiegészítés (repce, napraforgó, és szója) esetében azonban nem lépett fel semmilyen takarmányozási vagy növekedési probléma. A takarmányok zsírsavösszetétele mindkét fajnál befolyásolta a test zsírsavösszetételét. A takarmányozási ráta vizsgálata az általam tanulmányozott értékek mellett nem vezetett pontos eredményekre. Bár tendenciájában mindkét faj esetében a növekvő ráta jobb növekedést eredményezett, a kapott növekedés a süllőnél nem volt kielégítő és a testösszetétel sem változott jelentősen, ami megerősíteni látszik, hogy további, 2%-nál magasabb napi adagok tesztelése is szükséges lehet ennek a paraméternek a megállapításához. | Based on the results of the project the growth parameters and feed conversion ratio of the intensively reared Volga pikeperch fingerlings were determined. Similarly to the pikeperch there were no significant differences in the growth rate, feed consumption or feed conversion of the Volga pikeperch groups reared under stocking densities below 2.08 g/L. The effect of the grading levels of the dietary fat content was also similar on both the pikeperch and Volga pikeperch. The fat content of the fish body changes disadvantageously (fat deposition) without any compensating weight gain or growth. Contrarily to the pikeperch; the Volga pikeperch partially ignored the feed containing linseed oil supplementation, which resulted a depressed growth rate. However; the other three vegetable oil (rapeseed-, sunflower- and soybean oil) supplementation caused no nutritional or growth problems. The dietary fatty acid composition effects significantly the fillet FA composition in both species. The investigation of the effect of different daily feed ratios showed no adequate results. However, generally both species had better growth rates in the groups with higher daily feed ratios; the growth of pikeperch was not satisfactory and the body composition showed no changes at this level of the feed ratios. This suggests that further investigations are required to test the daily ratios above 2% of the bodyweight to determine the exact value of this parameter