Arrhythmia analysis in Langendorff perfused hearts: significant contribution to model characterisation and validation of arrhythmia definitions

In this work, we used the isolated, Langendorff perfused heart model for arrhythmia investigations, and the data of the arrhythmia analysis served for clarifying and characterising the physiology of the model and also, to validate arrhythmia definitions. In our first investigation we examined the relationship between ventricular rhythm and coronary flow autoregulation in Langendorff perfused guinea pig hearts. It is a well-known fact, that heart rate affects coronary flow, but the mechanism is complex, especially in experimental settings. We examined whether ventricular irregularity influences coronary flow independently of heart rate. According to our results, during regular rhythm, left ventricular pressure exceeded perfusion pressure and prevented coronary perfusion at peak systole. However, ventricular irregularity significantly increased the number of beats in which left ventricular pressure remained below perfusion pressure, facilitating coronary perfusion. We found that in isolated hearts, cycle length irregularity increases the slope of the positive linear correlation between mean ventricular rate and coronary flow via producing beats in which left ventricular pressure remains below perfusion pressure. This means that changes in rhythm have the capacity to influence coronary flow independently of heart rate in isolated hearts perfused at constant pressure. In our second investigation we examined whether the arrhythmia definitions of Lambeth Conventions I (LC I) and Lambeth Conventions II (LC II) yield the same qualitative results and whether LC II improves inter-observer agreement. Data obtained with arrhythmia definitions of LC I and LC II were compared within and between two independent observers. Applying ventricular fibrillation (VF) definition of LC II significantly increased VF incidence and reduced VF onset time irrespective of treatment by detecting ‘de novo’ VF episodes. Using LC II reduced the number of ventricular tachycardia (VT) episodes and simultaneously increased the number of VF episodes, and thus, LC II masked the significant antifibrillatory effects of flecainide and the high K+ concentration. When VF incidence was tested, a very strong interobserver agreement was found according to LC I, whereas using VF definition of LC II reduced inter-observer agreement. It is concluded that LC II shifts some tachyarrhythmias from VT to VF class. VF definition of LC II may change the conclusion of pharmacological, physiological and pathophysiological arrhythmia investigations and may reduce inter-observer agreement

Az Európai Kardiológus Társaság 2021-es szívelégtelenség-ajánlásának 2023-as, fókuszált update-je [2023 Focused Update of the 2021 ESC Guidelines for the diagnosis and treatment of acute and chronic heart failure]

Az Európai Kardiológus Társaság (European Society of Cardiology, ESC) akut és krónikus szívelégtelenség (SZE) diagnosztizálására és kezelésére vonatkozó 2021. évi irányelvének közzététele óta számos randomizált, kontrollált klinikai vizsgálat eredményét publikálták. Utóbbi vizsgálatok olyan ismeretanyagot szolgáltattak, amelyeknek közvetlen kihatásuk van a napi klinikai gyakorlatra az SZE-betegek kezelését illetően. Ezen megfontolás alapján szükségesnek tűnt az SZE-betegek kezelésére vonatkozó ajánlások frissítése, még a következő tervezett teljes irányelv publikálása előtt. Fentiek alapján a 2023-as fókuszált irányelv frissítése az eredeti ajánlás SZE kezelésére vonatkozó fejezeteinek szükséges változásaival foglalkozik. Az ESC 2021-es SZE-irányelvének következő szakaszaira vonatkozó ajánlásokat frissítették: 1) krónikus SZE: enyhén csökkent ejekciós frakcióval (HFmrEF) és megtartott ejekciós frakcióval járó SZE (HFpEF); 2) akut SZE; 3) társbetegségek és az SZE megelőzése. Jelen közleményben az aktualizált ajánlásokat és azon vizsgálatok eredményeit ismertetjük, amelyek alapul szolgáltak a frissített ajánlásokhoz

Mineralokortikoidreceptor-antagonisták alkalmazása a szívelégtelenség kezelésében : irodalmi áttekintés [The use of mineralocorticoid receptor antagonists in the treatment of heart failure: a literature review]

A mineralokortikoidreceptor-antagonista (MRA) szerek randomizált klinikai vizsgálatok alapján nagyon hatékony terápiás lehetőségnek bizonyultak a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben (HFrEF) szenvedő betegek kezelésében. Ezekben a betegekben a jelenlegi bizonyítékok azt mutatják, hogy az MRA-k csökkentik a szívelégtelenségben szenvedő betegek morbiditását és mortalitását. A három nagy, HFrEF-betegeket bevonó vizsgálat (RALES, EPHESUS, EMPHASIS-HF) eredményei alapján mind a spironolakton, mind az eplerenon bekerült a HFrEF-betegcsoport stratégiai fontosságú gyógyszerei közé, és adásuk I. osztályú indikáció az ESC és az ACC/AHA szívelégtelenség-ajánlása alapján is. Az MRA-k maladaptív remodellációt és fi brózist gátló hatásaik kiterjeszthetik az MRA-k klinikai hasznosságát a szélesebb kardiovaszkuláris betegpopulációra, például a tünetmentes HFrEF-betegekre, illetve a HFpEF-betegek bizonyos populációira. Utóbbival kapcsolatban a TOPCAT-vizsgálat igazolta azt, hogy bár a vizsgálat primer végpontja negatív volt, a spironolakton igazoltan csökkentette a szívelégtelenség (SZE) miatti hospitalizációt a mortalitásra gyakorolt negatív hatás nélkül. Remélhetőleg a jövőbeli prospektív tanulmányok eredményei, amelyek a legújabb fejlesztésű, harmadik generációs MRA-kal (fi nerenon) való vizsgálatokat is magukba foglalják, bővíteni fogják ennek a gyógyszerosztálynak a klinikai indikációit

Novel electrocardiographic criteria may render possible the more accurate recognition of cardiac amyloidosis

The early diagnosis of cardiac amyloidosis (CA) is paramount, since there are effective therapies that improve patient survival. The diagnostic accuracy of classical electrocardiographic (ECG) signs, such as low voltage, pseudoinfarct pattern, and conduction disturbances in the diagnosis of CA, is inferior to that of the echocardiographic myocardial deformation criteria; therefore, our aim was to find more accurate novel ECG criteria for this purpose.We tested the diagnostic value of five novel ECG criteria, two of them devised by us, in 34 patients with confirmed CA (20 transthyretin amyloidosis and 14 AL amyloidosis) and 45 control patients with left ventricular hypertrophy on echocardiography due to hypertension, valvular aortic stenosis and hypertrophic cardiomyopathy. The following novel ECG criteria, that suggested CA, were tested: QRS amplitude in lead I 4.1 (TA: 77%, SE: 93%, SP: 38%, PPV: 79%, NPV: 69%, AUC: 0.65) echocardiographic criteria. Among the classical criteria, the low voltage in limb leads criterion was present most frequently (in 73.5%) in patients with CA, with slightly worse diagnostic value than the novel ECG criteria (TA: 78.5%, SE: 73.5%, SP: 82.2%, PPV: 75.8%, NPV: 80.4%).The novel ECG criteria [mostly the aVR < 0.5, (I + aVR)/(V1-4 ) < 0.375] seem at least as reliable in the diagnosis of CA as the best echocardiographic myocardial deformation criteria and might be used either together with the echocardiographic criteria or as stand-alone criteria to diagnose CA in the future

Screening for Myocardial Injury after Mild SARS-CoV-2 Infection with Advanced Transthoracic Echocardiography Modalities

Although the clinical manifestations of SARS-CoV-2 viral infection affect mainly the respiratory system, cardiac complications are common and are associated with increased morbidity and mortality. While echocardiographic alterations indicating myocardial involvement are widely reported in patients hospitalized for acute COVID-19 infection, much fewer data available in non-hospitalized, mildly symptomatic COVID-19 patients. In our work, we aimed to investigate subclinical cardiac alterations characterized by parameters provided by advanced echocardiographic techniques following mild SARS-CoV-2 viral infection. A total of 86 patients (30 males, age: 39.5 ± 13.0 yrs) were assessed 59 ± 33 days after mild SARS-CoV-2 viral infection (requiring no hospital or <5 days in-hospital treatment) by advanced echocardiographic examination including 2-dimensional (2D) speckle tracking echocardiography and non-invasive myocardial work analysis, and were compared to an age-and sex-matched control group. Altogether, variables from eleven echocardiographic categories representing morphological or functional echocardiographic parameters showed statistical difference between the post-COVID patient group and the control group. The magnitude of change was subtle or mild in the case of these parameters, ranging from 1–11.7% of relative change. Among the parameters, global longitudinal strain [−20.3 (−21.1–−19.0) vs. −19.1 (−20.4–−17.6) %; p = 0.0007], global myocardial work index [1975 (1789–2105) vs. 1829 (1656–2057) Hgmm%; p = 0.007] and right ventricular free wall strain values (−26.6 ± 3.80 vs. −23.8 ± 4.0%; p = 0.0003) showed the most significant differences between the two groups. Subclinical cardiac alterations are present following even mild SARS-CoV-2 viral infection. These more subtle alterations are difficult to detect by routine echocardiography. Extended protocols, involving speckle-tracking echocardiography, non-invasive measurement of cardiac hemodynamics, and possibly myocardial work are necessary for detection and adequate follow-up