A visegrádi országok gazdasági integrációja a válság óta

A tanulmány a visegrádi országok gazdasági integrációjának alakulását tekinti át a 2008-as gazdasági válság óta. Annak érdekében, hogy átfogó képet kapjunk a felzárkózási folyamatról, a cikkben a szerzők egy összetett szempontrendszert (konvergenciakritériumok, egyensúlytalansági kritériumok, valamint versenyképességi indikátorok) alkalmaznak. Az egyes indikátorok és kritériumok alapján egy eredménytáblát alakítottak ki, amely segít a gazdasági konvergencia értékelésében és összehasonlításában. A cikk fő következtetése, hogy a visegrádi négyek jelentős előrehaladást értek el a gazdasági teljesítmény és konvergencia mérésére szolgáló, uniós szerződésben és jogszabályokban meghatározott indikátorok tekintetében. Az egyensúlytalanságok lebontása és a versenyképesség javítása terén azonban nem ilyen látványos a siker

Poli(ADP-ribóz) polimeráz gátlók protektív hatásának vizsgálata kísérletes szívelégtelenség modellekben = Examination of the protective effect of poly(ADP-ribose) polymerase inhibitors in experimental heart failure models

Kutatásaink során kísérletes szívelégtelenség modellekben vizsgálatuk a poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) gátlók hatását. Vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy PARP-gátlók mérséklik a postinfarctusos remodelinget és védenek a szívelégtelenség kialakulásával szemben. Elsőként igazoltuk, hogy a PARP-gátlók jelentős hatással bírnak a szívelégtelenség pathomechanizmusában alapvető szerepet játszó jelátviteli utakra is. PARP-gátlás fokozta a túlélést segítő, ugyanakkor csökkentette bizonyos maladaptív jelátviteli utak aktivitását. Mindezek következtében a PARP-gátlóval kezelt szívek mind funkcionálisan, mind struktúrálisan lényegesen intaktabbak voltak, mint a kezeletlen szívek. Ráadásul az ACE-gátló enalaprillal összehasonítva a PARP-gátló kezelés hatékonyabbnak bizonyult a myocardialis remodeling kivédésében postinfarktusos szívelégtelenség modellben. Fiatal spontán hipertenzív patkányokban a PARP-gátlóknak a szívizom hypertrophia kialakulásával szembeni védő hatását igazoltuk. Ezen eredményeink publikálásra kerültek már, illetve egyesek még publikálás alatt állnak. Emellett idős spontán hipertenzív patkányokban a pangásos szívelégtelenség kialakulásával szemben is kifejezett védő hatást mutattak a PARP-gátlók, az állatok túlélését is javította a kezelés. Ezen adatain még részben feldolgozásra várnak. Doxorubicin kezelés által kiváltott cardiomyopathia modellben végzett vizsgálatunkból származó minták még feldolgozás alatt állnak. | The effect of poly(ADP-ribose) polymerase (PARP) inhibitors was studied in various experimental heart failure models. We have demonstrated that PARP-inhibitors can moderate the postinfarction myocardial remodeling and can protect against the development of heart failure. We have firstly proved that PARP-inhibitors have a significant effect on signal transduction pathways which play a central role in the development of heart failure. PARP-inhibition activated the prosurvival signal transduction pathways and blocked the activity of several maladaptive signal transduction pathways. Due to these effects, hearts treated with PARP-inhibitors showed better functional and structural features compared to untreated hearts. In addition, PARP-inhibition was more effective against the development of myocardial remodeling in our postinfarction heart failure model compared to ACE-inhibition. In young spontaneous hypertensive rats the protective effect of PARP-inhibitors against the development of myocardial hypertrophy was demonstrated. These results were already published and several data are under publication. Moreover, in adult spontaneous hypertensive rats PARP-inhibition protects against the transition from hypertrophic cardiomyopathy to decompensated heart failure. These results will be published shortly. Finally, tissue samples derived from a toxic (doxorubicin-induced) cardiomyopathy model are yet under measurements

A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról

Sok más fejlett országhoz hasonlóan Magyarországnak is szembe kell néznie az öregedő társadalom miatt fennálló problémakörrel, többek között a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kérdésével. Tanulmányunkban a Lee–Carter modell segítségével elemezzük a következő évtizedek statisztikai alapon várható demográfiai mutatóit, érzékeltetve ezzel a várható trendeket, és az ezek következtében felmerülő problémákat. A demográfiai elemzés során kapott eredményeket felhasználtuk egy nyugdíjmodell felállításához, hogy választ kapjunk arra, hogy a nyugdíjrendszer várhatóan mikor válik deficitessé adott feltételek mellett, amivel legfőbb célunk magának a problémának és a szükséges beavatkozás mértékének hangsúlyozása volt. A modellezés azt mutatta meg, hogy a nyugdíjrendszer a jelenlegi formájában – azt a jövőre is feltételezve – az általunk becsült jövőbeli népességi mutatókkal nem fenntartható, és a feltételezett paraméterekkel számolva egy évtized múlva deficitessé válik. A modell eredményeinek másik fő tanulsága a számszerű eredményeken túl az volt, hogy egyes intézkedések, illetve a gazdasági körülmények változása milyen hatással vannak a nyugdíjrendszer egyenlegére a vizsgált időszakban