A rosuvastatinkezelés beveze tésének hatása a lipidszintekre és a célértékek elérési arányára familiáris hypercholesterinaemiás és familiaritást mutató hypercholesterinaemiás betegekben

L

Az obesitas paradoxon jelensége szív- és érrendszeri betegségekben, krónikus veseelégtelenségben és 2-es típusú diabetes mellitusban

L

Reziduális rizikó és optimális lipidértékek

L

A triglicerid metabolizmus

L

Az oxidatív stressz szerepe a diabeteses neuropathia kialakulásában | The role of oxidative stress in the development of diabetic neuropathy

Absztrakt A diabeteses neuropathia egyik leggyakoribb és súlyos szövődmény lehet diabetes mellitusban. Az oxidatív stressz fontos szerepet játszik a cukorbetegség microvascularis komplikációinak progressziójában. A fokozott oxidatív stressz elősegíti bizonyos kóros metabolikus útvonalak, mint a poliol- és hexózamin-útvonal, az előrehaladott glikációs végtermékek, a poli-ADP-ribóz polimeráz és a proteinkináz-C aktivációját. Jelen összefoglalóban a szerzők áttekintik az oxidatív stressz és a cukorbetegség kapcsolatának legfrissebb ismereteit és összegzik a fokozott oxidatív stressz patofiziológiai hatásait a diabeteses neuropathia kialakulásában. A diabeteses neuropathia kezelésében alkalmazott modern gyógyszerek vizsgálatában még intenzív, hosszú távú összehasonlító vizsgálatokra van szükség a közeljövőben. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1939–1946. | Abstract Diabetic neuropathy may be one of the most common and severe complications of diabetes mellitus. Oxidative stress plays a pivotal role in the development of microvascular complications of diabetes. The majority of related pathways like polyol and hexosamine, advanced glycation end products, poly-ADP-ribose polymerase, and protein kinase-C all originated from initial oxidative stress. In this review, the authors present the current oxidative stress hypothesis in diabetes mellitus and summarize the pathophysiological mechanisms of diabetic neuropathy associated with increased oxidative stress. The development of modern medicines to treat diabetic neuropathy needs intensive long-term comparative trials in the future. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1939–1946

A szénhidrát-anyagcsere és a gyulladásos folyamatok jellemzésére szolgáló új marker, a szérumprogranulin diagnosztikai és prognosztikai szerepéről = Diagnostic and prognostic roles of serum progranulin, a novel marker of the carbohydrate metabolism and inflammation

Absztrakt: A progranulin egy újonnan felfedezett multifunkcionális glikoprotein, amely összefüggésben van az elhízás és a cukorbetegség kialakulásával. A progranulin a tumornekrózisfaktor-α endogén antagonistája, kompetitíven kötődik annak receptorához, így antiinflammatoricus aktivitással rendelkezik. Érdekes módon korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a progranulin szérumszintje emelkedett a cukorbetegekben, és összefüggésbe hozták a cukorbetegség bizonyos komplikációival, beleértve a micro- és macroangiopathiát, a macroalbuminuriát és a csökkent vesefunkciót. Továbbá a hyperprogranulinaemia közrejátszhat az elhízáshoz társuló inzulinrezisztencia patogenezisében. A cikkben összefoglaljuk a jelenleg elérhető adatokat a progranulinnak – mint új markernek – a szénhidrát-metabolizmusban és a gyulladásban betöltött szerepére vonatkozóan. Orv Hetil. 2019; 160(25): 973–979. | Abstract: Progranulin is a recently recognized multifunctional glycopeptide shown to be related to obesity and diabetes mellitus. Progranulin is an endogenous antagonist of tumor necrosis factor-α by competitively binding to its receptor, therefore, it exerts anti-inflammatory activity. Paradoxically, previous studies have shown that serum levels of progranulin were elevated in patients with diabetes and associated to its complications including micro- and macroangiopathies, macroalbuminuria or reduced renal function. Moreover, hyperprogranulinemia may be involved in the pathogenesis of obesity-associated insulin resistance. The review summarizes the currently available data on progranulin as a novel marker of the carbohydrate metabolism and inflammation. Orv Hetil. 2019; 160(25): 973–979

Alteration of PON1 activity in adult and childhood obesity and its relationto adipokine levels

K

A diabeteses cardialis autonóm neuropathia diagnosztikája = Diagnosis of diabetic cardiac autonomic neuropathy

Absztrakt: A cardialis autonóm neuropathia (CAN) az 1-es és 2-es típusú diabetes mellitus gyakori szövődménye, melyet a cardiovascularis rendszer autonóm szabályozásának zavaraként definiálnak. A CAN szoros összefüggést mutat a halálozási adatokkal, és bizonyos vizsgálatok szerint a vascularis szövődmények, köztük a stroke, a koszorúér-betegség és a szívinfarktus okozta halálozással is. Korai stádiumban a CAN tünetmentes lehet, majd a betegség előrehaladtával megjelennek a klinikai tünetek is. A tünetmentes periódusban a cardiovascularis reflextesztek segítségével azonosítható, melyek prognosztikai értékkel is bírnak. A tünetek megjelenését követően az autonóm működési zavar a nyugalmi tachycardia, csökkent fizikai terhelhetőség, ortosztatikus hipotónia, syncope, intraoperatív cardiovascularis instabilitás, néma szívizominfarktus vagy ischaemia okozta megnövekedett halálozás alapján diagnosztizálható. Bár a CAN nagyon gyakori és előrehaladott esetekben súlyos diabeteses szövődmény, gyakran nem kerül felismerésre. Mivel a betegség korai stádiumában a cardiovascularis denerváció részlegesen visszafordítható, vagy progressziója lelassítható, a legújabb irányelvek határozottan ajánlják a CAN szűrését diabeteses betegekben. Az alábbiakban összefoglaljuk a diabeteses CAN szűrésére alkalmas diagnosztikai lehetőségeket. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1366–1375. | Abstract: Cardiac autonomic neuropathy (CAN) is a common complication in type 1 and 2 diabetes and is defined as the impairment of autonomic control of the cardiovascular system. CAN is strongly associated with increased mortality, and in some studies with morbidity of vascular complications, such as stroke, coronary artery disease and myocardial infarction. At the early stages, CAN can be subclinical and it becomes clinically evident as the disease progresses. Subclinically, the disease is defined by cardiovascular reflex testing, which may have prognostic implications. Clinically, the impairment in autonomic function is associated with resting tachycardia, exercise intolerance, orthostatic hypotension, syncope, intraoperative cardiovascular instability, silent myocardial infarction and ischemia, and increased mortality. Although very common and serious, CAN is a frequently overlooked complication of diabetes. Because the progression of cardiovascular denervation is partly reversible or can be slowed down in the early stages of the disease, recent guidelines strongly recommend screening for CAN in patients with diabetes. In this review we summarize the diagnostic tools suggested in the screening for diabetic CAN. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1366–1375

A diabeteses neuropathia és egyéb szövődmények előfordulása a Debreceni Egyetem Diabeteses Neuropathia Centrumában

Introduction: The prevalence of diabetes mellitus is significantly increasing worldwide. Distal sensorimotor neuropathy (DSPN) is the most common and the earliest detectable microvascular complication. Due to its diverse clinical appearance and atypical symptoms, DSPN is often recognized in an advanced stage.Aim and method: In our study, the data of 431 patients who were examined using the Neurometer (R) between 2011 and 2018 at the Diabetic Neuropathy Center of the University of Debrecen were processed and the correlations between cardiovascular and microvascular complications, laboratory parameters and the severity of DSPN were investigated.Results: The average age of patients was 63.4 years, 62% of them were women, and 92% had type 2 diabetes mellitus. The average duration of diabetes was 13.7 years. Cardiovascular disease (CVD) was diagnosed in 42% of the patients. The incidence of retinopathy was 12%, persistent microalbuminuria was 16%. Despite DSNP complaints, neuronal damage could not be detected in 19%; in the examined patients 49% had mild, 19% moderate and 13% severe neuropathy. Diabetes-related neurological damage was more serious in the presence of both diabetic retinopathy (p<0.001) and microalbuminuria (p<0.001). The incidence of these microvascular complications and the severity of DSPN showed a significant positive correlation (p<0.001). There was no correlation between the severity of peripheral neuropathy and the development of CVD, and we did not find any correlations between the severity of DSPN and CVD.Conclusion: Based on our investigation, correlation between the progression of diabetic neuropathy and cardiovascular complications was not found, although the progression of diabetic neuropathy indicated the development of other microvascular diseases. Peripheral neurological examination using the Neurometer (R) is appropriate for controlling the DSPN status and the establishment of the severity of neuropathy determines the quality of life in diabetic patients. Among these patients, the risk of CVD can be assessed by Ewing's test for autonomic nervous system function