A Distance Model for Safety-Critical Systems

In this paper we introduce a new, theoretical model for safety-critical systems in which the distance from the dangerous conditions can be measured. To describe these systems we use besides the graph model Petri nets, too. We illustrate the theoretical discussion with some simple examples

A malignus eredetű dysphagia palliatív kezelésére használt merev és öntáguló sztentek eredményeinek összehasonlító vizsgálata

Bevezetés: A nyelőcső malignus szűkületeinek palliatív kezelésére 1984 és 2019 között 1005 merev protézist és 423 öntáguló sztentet ültettünk be. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a két protézisfajta kezelési eredményeinek összehasonlítása volt. Módszer: Retrospektív elemzés során összehasonlítottuk a két betegcsoport jellemzőit, kezelési eredményeit a technikai sikeresség, a szövődmények, az életminőség alakulása és a túlélés vonatkozásában. Eredmények: Az átlagéletkorok, az anamnézisidők, a testsúlycsökkenés értéke, a tumoros folyamat előrehaladottságának összehasonlítása azt igazolja, hogy a sztenttel történő palliáció több rosszabb állapotú beteg kezelését tette lehetővé. A szövődmények száma a sztenttel kezelt betegcsoportban szignifikánsan magasabb: 29,3%/20,9% volt. A szövődmények ellátására endoszkópos intervenciót végeztünk, a merev protéziseknél 68,6%ban, a sztenttel kezelteknél 53,2%ban. A dysphagia és a betegek életminőségének lényeges javulása volt észlelhető a merev protézissel kezelteknél 97%ban, a sztenttel kezelteknél 91,3%ban. A túlélési idő a sztenttel kezelt betegcsoportban szignifikánsan rövidebb, 4,3/5,4 hónap volt. Következtetés: Az öntáguló sztentek alkalmazása a malignus szűkületek palliatív kezelésében a lehetőségek bővülésével lényeges változásokat hozott a mindennapi gyakorlatban. A kezelési eredményeket az öntáguló sztentek szélesebb körű használata nem javította annyival, mint amennyivel a betegcsoport rosszabb állapota rontotta

Quantitative Software Analysis of Endoscopic Ultrasound Images of Pancreatic Cystic Lesions

Endoscopic ultrasonography (EUS) is the most accurate imaging modality for the evaluation of different types of pancreatic cystic lesions. Our aim was to analyze EUS images of pancreatic cystic lesions using an image processing software. We specified the echogenicity of the lesions by measuring the gray value of pixels inside the selected areas. The images were divided into groups (serous cystic neoplasm /SCN/, intraductal papillary mucinous neoplasms and mucinous cystic neoplasms /Non-SCN/ and Pseudocyst) according to the pathology results of the lesions. Overall, 170 images were processed by the software: 81 in Non-SCN, 30 in SCN and 59 in Pseudocyst group. The mean gray value of the entire lesion in the Non-SCN group was significantly higher than in the SCN group (27.8 vs. 18.8; p < 0.0005). The area ratio in the SCN, Non-SCN and Pseudocyst groups was 57%, 39% and 61%, respectively; significantly lower in the Non-SCN group than in the SCN or Pseudocyst groups (p < 0.0005 and p < 0.0005, respectively). The lesion density was also significantly higher in the Non-SCN group compared to the SCN or Pseudocyst groups (4186.6/mm2 vs. 2833.8/mm2 vs. 2981.6/mm2; p < 0.0005 and p < 0.0005, respectively). The EUS image analysis process may have the potential to be a diagnostic tool for the evaluation and differentiation of pancreatic cystic lesions

A poszt-COVID-szindrómával diagnosztizált betegek leggyakoribb gastrointestinalis eltérései = The most common gastrointestinal alterations in patients with post-COVID syndrome

Bevezetés: A poszt-COVID-szindrómában emésztőszervi tünetek is megjelenhetnek. Mindmáig ismeretlen azonban, hogy milyen rizikófaktorok hajlamosítanak a szindróma kialakulására. Célkitűzés: A vizsgálat célja, hogy azonosítsa a leggyakoribb gastrointestinalis tüneteket, laboreltéréseket, a szindrómára hajlamosító rizikófaktorokat és a COVID–19-oltottság hatását a tünetek kialakulására. Módszer: Retrospektív epidemiológiai kutatást végeztünk a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának poszt-COVID-ambulanciáján 2020. október és 2022. szeptember között kezelt 79 beteg adatainak felhasználásával, melyeket a klinika elektronikus MedSol-rendszeréből gyűjtöttünk össze. Eredmények: A betegek többsége (46/79) nő, átlagéletkoruk 47 év, átlagos testtömegindex-értékük alapján túlsúlyosak (BMI: 26,3 kg/m 2 ). A leggyakoribb társbetegségek a cardiovascularis betegségek (21/79), a magasvérnyomás-betegség (20/79), a cukorbetegség (11/79) és a különböző tumoros megbetegedések (9/79). A gasztroszkópia indikációi a leggyakrabban a dyspepsia (16/79) és a gyomortáji fájdalom (10/79), kolonoszkópia esetén a hasmenés (29/79) és a fogyás (28/79) voltak. A laborleletekben a normáltartomány feletti májenzim- (medián GOT: 83,5 U/l, GPT: 85 U/l, GGT: 70 U/l) és ferritinértékek (medián 351,5 ng/ml) voltak a legjellemzőbbek. A gyomortükrözés a legtöbbször gastrooesophagealis refluxbetegséget (11/26) igazolt. Kolonoszkópia során a negatív endoszkópos és szövettani lelet alapján irritábilisbél-szindróma diagnózisa született a leggyakrabban a hasmenés hátterében. A hasi ultrahangvizsgálat a betegek többségében diffúz májlaesiót (6/79) véleményezett. Kétszer több oltatlan beteg volt, mint oltott (58% vs. 29%). Az oltott betegek 60%-a mRNS-oltást (10 Pfizer–BioNTech és 2 Moderna), míg az oltottak harmada (6/20) vírusvektor-vakcinát kapott (2 AstraZeneca, 4 Sputnik V). Következtetés: A poszt-COVID-szindróma rizikófaktorai a női nem, a túlsúly, a cardiovascularis és tumoros társbetegségek, a hypertonia és a diabetes voltak. Az oltás protektív tényezőnek bizonyult a poszt-COVID-szindróma gastrointestinalis tüneteivel szemben. Orv Hetil. 2023; 164(31): 1206–1212. | Introduction: Post-COVID syndrome may affect the gastrointestinal tract. However, risk factors of post-COVID syndrome are still unknown. Objective: We aimed to identify the most common gastrointestinal symptoms, abnormal laboratory findings and risk factors relevant to post-COVID syndrome. Method: In this retrospective study, we included 79 patients admitted to Semmelweis University Department of Surgery, Transplantation and Gastroenterology between October 2020 and September 2022. We investigated clinical data, laboratory findings and determined the major risk factors. Results: Most of the patients were women (46/79), their mean age was 47.6 years and patients were overweight (BMI: 26.3 kg/m2 ). The most common comorbidities were cardiovascular diseases (21/79), hypertension (20/79), diabetes (11/79) and malignant diseases (9/79). Typical indications for gastroscopy were dyspepsia (16/79) and epigastric pain (10/79). The most common indications for colonoscopy were diarrhea (29/79) and weight loss (28/79). Among abnormal laboratory findings, liver enzymes levels (GOT: 83.5 U/L, GPT: 85 U/L, GGT: 70 U/L) and ferritin (351.5 ng/mL) were higher in post-COVID patients. Typical conditions diagnosed by gastroscopy, colonoscopy and abdominal ultrasound were gastroesophageal reflux disease (11/26), irritable bowel syndrome (2/19) and diffuse hepatic lesions, respectively. The number of unvaccinated patients was higher compared to those receiving any COVID-19 vaccines (58% vs. 29%). Of the vaccinated patients, 12 patients received mRNA vaccines (10 Pfizer–BioNTech, 2 Moderna) and 6 patients received viral vector vaccines (2 AstraZeneca, 4 Sputnik V). Conclusion: We identified female gender, obesity, cardiovascular diseases, cancer, hypertension and diabetes as major risk factors of post-COVID syndrome. Vaccinated status may prevent post-COVID gastrointestinal symptoms

The Elevated De Ritis Ratio on Admission Is Independently Associated with Mortality in COVID-19 Patients

Liver damage in COVID-19 patients was documented as increased alanine aminotransferase (ALT) and aspartate aminotransferase (AST) levels or an elevated AST/ALT ratio, known as the De Ritis ratio. However, the prognostic value of the elevated De Ritis ratio in COVID-19 patients is still unknown. The aim of our study was to evaluate the prognostic value of the De Ritis ratio compared to other abnormal laboratory parameters and its relation to mortality. We selected 322 COVID-19 patients in this retrospective study conducted between November 2020 and March 2021. The laboratory parameters were measured on admission and followed till patient discharge or death. Of the 322 COVID-19 patients, 57 (17.7%) had gastrointestinal symptoms on admission. The multivariate analysis showed that the De Ritis ratio was an independent risk factor for mortality, with an OR of 29.967 (95% CI 5.266–170.514). In ROC analysis, the AUC value of the the De Ritis ratio was 0.85 (95% CI 0.777–0.923, p < 0.05) with sensitivity and specificity of 80.6% and 75.2%, respectively. A De Ritis ratio ≥1.218 was significantly associated with patient mortality, disease severity, higher AST and IL-6 levels, and a lower ALT level. An elevated De Ritis ratio on admission is independently associated with mortality in COVID-19 patients, indicating liver injury and cytokine release syndrome