Neuropathological studies in cerebrovascular diseases. Cell death mechanisms and haemorrhagic transformation in ischaemic stroke, prognostic factors in cerebral haemorrhage

ÖSSZEFOGLALÁS Tanulmányunkban cerebrovascularis kórképek post-mortem neuropathológiai vizsgálatát tűztük ki célul. Vizsgálatainkat a Debreceni Egyetem és a Helsinki Egyetem Neurológiai Klinikáján kezelt és ott elhunyt betegekből származó mintákon végeztük. Mindkét intézet stroke centrumként működik, nagyszámú acut stroke beteg ellátásáért felelős, kiváló munkakapcsolattal a neuropathológiai munkáért felelős egységekkel (Debreceni Egyetem Pathológia Intézet, Neuropathológiai Laboratórium, Helsinki Egyetem Pathológia Intézet, Biomedicum Helsinki). Ez tette lehetővé, hogy ischaemiás stroke-ben vizsgáljuk a HT-k gyakoriságát, valamint immunhisztokémiai módszerekkel tanulmányozzuk a neuronalis sejthalál mechanizmusokat, haemorrhagiás stroke-ban pedig kutassuk a 30 napos mortalitást prognosztizáló faktorokat. Tanulmányunk bizonyítékokkal szolgált a post-mortem neuropathológiai vizsgálatok fontosságát és létjogosultságát illetően, melyek a klinikai diagnózisok megerősítésén túl sok esetben tisztázatlan klinikai kérdésekre adhatnak választ. Eredményeinkből az is kiderül, hogy az ischaemiás infarctusok HT-ja a stroke ellátásra szakosodott kezelés mellett is viszonylag nagy arányban fordul elő és a gondos klinikai követés, valamint a képalkotó eljárások nyújtotta lehetőségek ellenére is csak autopsiával igazolható az esetek döntő többségében. Tanulmányunk demonstrálja a PARP-1 neuronalis overexpresszióját, hasítását és annak subcellularis transzlokációját, valamint az ACA-3 neuronalis overexpresszióját humán ischaemiás stroke-ban. Humán post-mortem mintán igazoltuk a necrosis és apoptosis egyidejű, de az ischaemiás neuronalis károsodás kiterjedésétől függő jelenlétét ischaemiás stroke-ban és felmerült az órák helyett akár napokig tartó terápiás ablak reménye is a későbbi terápiás próbálkozások tekintetében. Igazoltuk, hogy a systolés vérnyomásérték, a serum kálium- és glükózszint, a thrombocytaszám, az abszolút és relatív haematoma térfogat, a haematoma növekedési index, valamint a haematoma intraventricularis jelenléte és mérete a primer supratentorialis állományvérzések 30 napos túlélésének független prediktorai. Kifejlesztettük a SUSPEKT pontozó skálát, mely a későbbiekben, nagyobb esetszámú anyagon validálva segítséget nyújthat a várható prognózis figyelembevételével kialakított optimális individuális terápia megtervezésében vagy klinikai vizsgálatok során a megfelelő betegek kiválasztásában.SUMMARY We aimed to study cerebrovascular diseases by post-mortem neuropathological analysis. We performed our study using brain samples from the Department of Neurology, University of Debrecen and from the Department of Neurology, University of Helsinki. Both departments are regional stroke centres, responsible for the treatment of many of acute stroke cases and have excellent cooperation with the pathological and neuropathology units. Based on this we had an excellent possibility to study the frequency of haemorrhagic transformations, the cell death mechanisms in ischaemic stroke, and the predictors of 30-day fatal outcome in primary supratentorial intracerebral haemorrhage. In conclusion, our study provided solid evidence that post-mortem neuropathological examination is important not only in confirming the clinical diagnosis but also reveals in a high proportion of patients undisclosed clinically relevant brain pathologies. We demonstrated that neuropathological evaluation could reveal much higher proportion of haemorrhagic transformation of ischaemic stroke than it was expected by careful clinical monitoring and use of imaging techniques in the routine neurological practice. Our study demonstrated neuronal overexpression, cleavage, and subcellular translocation of PARP-1 along with neuronal overexpression of ACA-3 in human ischaemic stroke. We demonstrated the concomitance of necrosis and apoptosis and their relation to the extent of ischaemic neuronal damage in human ischaemic stroke. Moreover, the induction of several cell death mediators described originally in animal experiments (ACA-3, PAR, PARP-1) was translated to human ischaemic stroke and importantly, with a prolonged window of therapeutic opportunity lasting up to several days instead of hours. We have demonstrated that systolic blood pressure, serum potassium and glucose levels, platelet count, absolute and relative haematoma volumes, haematoma growth index, and presence and size of intraventricular haemorrhage independently predict 30-day fatal outcome in primary supratentorial ICH. We developed the SUSPEKT score which after validation on large independent datasets may be applicable in clinical practice for patient selection to optimize individual management and for assessment of eligibility for clinical trials.d

Poly(ADP-ribose) polymerase-1 (PARP1) and p53 labelling index correlates with tumour grade in meningiomas

Meningiomas are one of the most frequent intracranial tumours, with 13 histological types and three grades according to the 2007 WHO Classification of Tumours of the Central Nervous System. p53, as one of the most potent tumour suppressor proteins, plays a role in nearly 50% of human tumours. Poly(ADP-ribose) polymerase (PARP) is a DNA repair enzyme with high ATP demand. It plays a role in apoptosis by activating an apoptosis inducing factor, and in necrosis by consuming NAD+ and ATP. Only PARP1 has been investigated in detail in tumours out of the 17 members of the PARP superfamily; however, its role has not been studied in meningiomas yet. The aim of this study was to determine the role of p53 and PARP1 in meningiomas of different grade and to establish whether there is any correlation between the p53 and PARP1 expression. Both PARP1 and p53 have been expressed in all examined meningiomas. PARP1 labelled grade II tumours with a higher intensity as compared to grade I and III neoplasms, respectively. An increased p53 expression was noted in grade III meningiomas. There was no statistical correlation between p53 and PARP1 expression. Our data indicate that both PARP1 and p53 activation is a feature in meningiomas of higher grade, PARP1 overexpression being an early, whereas p53 overexpression, a late event in tumour progression

New prognostic score for the prediction of 30-day outcome in spontaneous supratentorial cerebral haemorrhage.

Aims. The purpose of the present study was to evaluate predictors of outcome in primary supratentorial cerebral haemorrhage. Furthermore, we aimed to develop a prognostic model to predict 30-day fatality. Methods. We retrospectively analyzed a database of 156 patients with spontaneous supratentorial haemorrhage to explore the relationship between clinical and CT characteristics and fatal outcome within 30 days using multiple logistic regression analysis. The analyzed factors included volumetric data assessed by neuropathological and CT volumetry. A second CT scan in survivors or neuropathological ABC/2 volumetry in nonsurvivors was used along with the baseline CT to assess the growth index of haematoma. Results. Systolic blood pressure, serum potassium and glucose levels, platelet count, absolute and relative haematoma volumes, and presence and size of intraventricular haemorrhage statistically significantly predicted the fatal outcome within 30 days. Based on our results we formulated a six-factor scoring algorithm named SUSPEKT to predict outcome. Conclusions. After validation the SUSPEKT score may be applicable in general clinical practice for early patient selection to optimize individual management or for assessment of eligibility for treatment trials

Diagnosztikus és terápiás lehetőségek szerzett nyelvi zavarokban

Az afázia az agy meghatározott területeinek sérüléséből adódó nyelvi zavar, melyet számos ok magyarázhat. Ezek közül a stroke és a traumás agysérülés nagy arányban érinti a fiatalabb, még munkaképes korosztályt. Rehabilitációjukban akár az önellátás, akár a munkaképesség visszanyeréséhez a logopédiai kezelés jelentős részt képvisel. A logopédusok jelenlétét bizonyos rehabilitációs ellátási programokban (REP) rendelet szabályozza. Szintén a rendelet tesz javaslatot néhány diagnosztikában alkalmazható tesztre, valamint a REP szabálykönyv tartalmaz útmutatást a logopédiai ellátás óraszámára. A terápiákat illetően azonban kevés a szakember segítsége, a lehetőségekről részletes magyar nyelvű szakirodalom sem jegyzet, sem tankönyv formájában nem áll rendelkezésre. Jelen tanulmány azt a célt tűzte maga elé, hogy ezt a hiányosságot pótolja azáltal, hogy az afázia ellátásában leggyakrabban felhasználható diagnosztikus és terápiás lehetőségeket összegyűjti, azok metodikájáról rövid jellemzést ad, hangsúlyozva azt is, mennyire sürgető lenne egy olyan szakirodalmi és metodikai összefoglaló, amely útmutatóul szolgálna a betegek ellátásával kapcsolatban.BSc/BAgyógypedagógi

A cerebrális állományvérzés diagnosztikája a computertomográfia korszaka előtt | Diagnosis of cerebral hemorrhage before the era of computed tomography

Bevezetés: Az elmúlt évtizedekben a neurológiai képalkotás nagyot fejlődött. A koponya-CT napi rutinná vált, és a modern készülékek azonnal diagnosztizálják a parenchymás állományvérzést. Elődeink csupán az anamnézisre, a neurológiai vizsgálatra, a percutan angiográfiára és a liquorvételre támaszkodhattak annak eldöntésekor, hogy ischaemiával vagy liquortérbe nem törő állományvérzéssel állnak-e szemben. Diagnosztikus próbálkozásaik megbízhatóságát viszont az általános és cerebrális bonclelettel ellenőrizhették. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy a liquorvizsgálat alapján milyen biztonsággal különíthető el az agyállományi vérzés és lágyulás. Módszer: A retrospektív vizsgálatot 200 akut stroke-betegen végezték, akiknél nemcsak felvételi liquorvétel, hanem később agyboncolás is történt. Eredmények: Ha a felvételi liquor véres vagy xanthochrom volt, a pozitív prediktív érték (a boncolás valóban vérzést vagy vérzéses lágyulást igazolt) 87,5%, míg a víztiszta liquor pozitív prediktív értéke (a boncolás valóban lágyulást igazolt) 90,7% volt. Az agyboncolás során liquortérbe nem törő állományvérzésnek bizonyuló, de felvételkor víztiszta liquorú betegekben a liquor fehérjetartalma magasabb volt a lágyult csoporthoz képest, de a különbség nem volt szignifikáns (p = 0,09). Következtetések: Az eredmények igazolják a klinikopatológiai vizsgálatok fontosságát. A szerzők munkájukat tisztelgésnek szánják azon elődök előtt, akik sokat tettek a magyar és ezen belül a debreceni neuropatológia fejlődéséért. Idén emlékezünk Sántha Kálmán születésének 110. és halálának 60. évfordulójára, Molnár László professzor pedig 2013-ban lenne 90 éves. Orv. Hetil., 2013, 154, 1743–1746. | Introduction: During the past decades there has been a great progress in neuroimaging methods. Cranial computed tomography is part of the daily routine now and its use allows a fast diagnosis of parenchymal hemorrhage. However, before the availability of computed tomography the differentiation between ischemic and hemorrhagic stroke was based on patient history, physical examination, percutan angiography and cerebrospinal fluid sampling, and the clinical utility could be evaluated by autopsy of deceased patients. Aim: The authors explored the diagnostic performance of cerebrospinal fluid examination for the diagnosis of ischemic and hemorrhagic stroke. Method: Data of 200 deceased stroke patients were retrospectively evaluated. All patients had liquor sampling at admission and all of them had brain autopsy. Results: Bloody or yellowish cerebrospinal fluid at admission had a positive predictive value of 87.5% for hemorrhagic stroke confirmed by autopsy, while clear cerebrospinal fluid had positive predictive value of 90.7% for ischemic stroke. Patients who had clear liquor, but autopsy revealed hemorrhagic stroke had higher protein level in the cerebrospinal fluid, but the difference was not statistically significant (p = 0.09). Conclusions: The results confirm the importance of pathological evaluation of the brain in cases deceased from cerebral stroke. With this article the authors wanted to salute for those who contributed to the development of the Hungarian neuropathology. In this year we remember the 110th anniversary of the birth, and the 60th anniversary of the death of professor Kálmán Sántha. Professor László Molnár would be 90 years old in 2013. Orv. Hetil., 154 (44), 1743–1746