Dendritikus sejtek differenciálódásának szabályzása hormonreceptorok által = Regulation of dendritic cell differentiation by nuclear hormone receptors

Jelen pályázatunkban a PPARg (perosisome-proliferator activated receptor gamma) magreceptor lehetséges szerepét tanulmányoztuk a dendritikus sejtek differenciálódása során. Megfigyeltük, hogy a PPARg transzkripciós factor, rövid idő alatt és jelentős mértékben indukálódik a dendritikus sejtek differenciálódása során. Kimutattuk, hogy a PPARg koordinált módon szabályozza a CD1 géncsalád expresszióját dendritikus sejteken. PPARg agonistákkal kezelve a sejteket a CD1a expresszió lecsökkent a CD1d szint megemelkedett. A PPARg aktivált sejtekben a fokozott CD1d expresszió előidézte ezen sejtek fokozott képességét az NKT (Natural-killer T) sejtek aktiválására. Ezen túlmenően megfigyeltük, hogy a CD1d indukció nemcsak PPARg agonistákkal hanem retinoidokkal is kiváltható volt az RARa receptor aktiválásán keresztül. Eredményeink szerint a két útvonal összefügg, mivel a PPARg magreceptor aktiválása endogén retinoid termeléshez vezet a retinol dehidrogenáz 10 és a retinaldehid dehidrogenáz aktiválása révén és ez a retinoid szignál a felelős a fokozott CD1d expresszióért. Összefoglalva, eredményeink szerint PPARg magreceptor aktiválása egy összehangolt transzkipciós választ hoz létre a dendritikus sejtekben, melynek hatására ezen sejtek fokozottan képesek az NKT sejtek aktiválására. A fokozott NKT sejt aktiválásnak in vivo kedvező szerepe lehet az autoimmun folyamat lefolyására. | We are interested in the biological function of PPARg (perosisome-proliferator activated receptor gamma) receptor on dendritic cell differentiation. We found that the PPARg is immediately up-regulated after the induction of monocyte-derived DC differentiation. Unexpectedly, we found that CD1 glycoproteins, a class of molecules responsible for the presentation of self and foreign modified lipids, were coordinately regulated by PPARg activation. CD1a levels were reduced, whilst CD1d expression was induced. Enhanced expression of CD1d was coupled to the selective induction of invariant natural-killer T cell (iNKT cell) proliferation. In addition we observed that CD1d is rapidly and robustly upregulated by retinoids through activation of retinoic acid receptor. Moreover we identified that endogenous retinoid metabolism including retinol and retinal metabolizing enzymes such as retinol dehydrogenase 10 (RDH10) and retinaldehyde dehydrogenase 2 (RALDH2) is under the control of PPARg. Activation of PPARg leads to intracellular generation of all-trans retinoic acid and enhanced retinoid signaling. These data show that retinoid metabolism is an integral part of PPARg controlled transcriptional events in human dendritic cells. In summary our results suggest that the lipid activated transcription factor, PPARg orchestrates a transcriptional response leading to the development of a DC subtype which has an augmented potential to activate iNKT cells

Pénzügyi tudatosság és hitelkártya használati szokások kutatása 2017-ben = Qualitate and A Quantitative Investigation of Using Habits in Case of Credit Cards and Financial Consciousness in 2017

Írásunk egy olyan témát ölel fel, amelyet aktualitása és társadalmi hasznossága mellett saját szakmai tapasztalatunk is ihletett. Érdekes a hazai hitelkártya kultúrát tanulmányozni és a fogyasztói magatartás változásait megfigyelni. A célunk egyrészt az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a pénzügyi alaptudás fontosságára, amely manapság már nélkülözhetetlen és hétköznapi életünk szerves része. Primer kutatásunk során kvalitatív és kvantitatív módszereket is felhasználtunk. Ennek eszközei egyrészt az interjúk, másrészt a CAWI technikával végzett kérdőíves felmérés. Felmértük a hitelkártyával kapcsolatos fogyasztói attitüdöket, a hitelkártya felhasználási célok megoszlását és az igénylési szempontok súlyát, de a pénzügyi oktatással kapcsolatos véleményekről, valamint a hitelkártyapiac jövőbeni változásairól is képet kaptunk

The synthesis of pharmacologically important oxindoles via the asymmetric aldol reaction of isatin and the investigation of the organocatalytic activity of new alicyclic β-amino acid derivatives

This work involves the synthesis and subsequent development of a number of novel organocatalysts generated from β-amino acids bearing diendo and diexo norbornene skeletons to improve their catalytic characteristics

Ritka örökletes anyagcsere-betegségek diagnosztikája: laboratóriumi vizsgálati megközelítések | Diagnostics of inborn errors of metabolism: laboratory approaches

Absztrakt: Az örökletes anyagcsere-betegségek ritka genetikai kórképek, amelyeket változatos klinikai megjelenés, biokémiai és genetikai komplexitás jellemez. A kórképek száma és megjelenésük széles spektruma miatt a diagnózis felállítása sok esetben jelentős kihívás elé állítja a gyakorló klinikusokat és a laboratóriumi szakembereket egyaránt. Számos esetben a korai diagnózison és a szükséges terápia beállításán múlik a tartós neurológiai tünetek vagy akár a korai halál elkerülése az ezekben a kórképekben szenvedő betegeknél. Ezért elengedhetetlen, hogy a szakemberek felismerjék az örökletes anyagcsere-betegségekre jellemző tüneteket, és optimálisan tudják kihasználni a szükséges laboratóriumi vizsgálati lehetőségeket a kezdeti diagnózis felállítása érdekében. Ebben az összefoglalóban egy áttekintést próbálunk adni a követendő laboratóriumi diagnosztikai lépésekről olyan esetekben, amikor felmerül egy örökletes anyagcsere-betegség gyanúja. A klinikai tünetek felismerése mellett elengedhetetlen a szükséges laboratóriumi diagnosztikai lépések és az ezekhez tartozó laboratóriumi vizsgálatok ismerete is. Az eredményes munkához mindenképpen szükséges a klinikusok és laboratóriumi szakemberek együttműködése. Orv Hetil. 2017; 158(48): 1903–1907. | Abstract: Inherited errors of metabolism are rare genetic disorders characterized by diverse clinical and biochemical phenotypes. The complexity of signs and symptoms often presents a challenge for both clinicians and laboratory specialists. In many cases, prevention of permanent neurological symptoms or death in patients presenting these disorders is dependent on early diagnosis and introduction of appropriate therapy. For professionals it is indispensable to be familiar with the major clinical signs of inborn errors of metabolism and with the necessary and available laboratory studies to achieve an early diagnosis. The review tries to give a way of approach, diagnostic algorithm of laboratory measurements for the correct diagnosis in inherited errors of metabolism. The combination of biochemical and clinical signs, results of special metabolic investigations represent a portentous challenge in general practice. For the correct diagnosis of an inherited error of metabolism, the teamwork between clinicians and laboratory specialists is indispensable. Orv Hetil. 2017; 158(48): 1903–1907

Interaction Forces between F-Actin and Titin PEVK Domain Measured with Optical Tweezers

AbstractTitin is a giant protein that determines the elasticity of striated muscle and is thought to play important roles in numerous regulatory processes. Previous studies have shown that titin's PEVK domain interacts with F-actin, thereby creating viscous forces of unknown magnitude that may modulate muscle contraction. Here we measured, with optical tweezers, the forces necessary to dissociate F-actin from individual molecules of recombinant PEVK fragments rich either in polyE or PPAK motifs. Rupture forces at a stretch rate of 250 nm/s displayed a wide, nonnormal distribution with a peak at ∼8 pN in the case of both fragments. Dynamic force spectroscopy experiments revealed low spontaneous off-rates that were increased even by low forces. The loading-rate dependence of rupture force was biphasic for polyE in contrast with the monophasic response observed for PPAK. Analysis of the molecular lengths at which rupture occurred indicated that there are numerous actin-binding regions along the PEVK fragments’ contour, suggesting that the PEVK domain is a promiscuous actin-binding partner. The complexity of PEVK-actin interaction points to an adaptable viscoelastic mechanism that safeguards sarcomeric structural integrity in the relaxed state and modulates thixotropic behavior during contraction

A gastrointestinalis panaszok felmérésének jelentősége előrehaladott Parkinson-kórban

Bevezetés: Parkinson-kórban gastrointestinalis zavarok a betegség minden stádiumában előfordulnak, gyakran évekkel a diagnózis felállítása előtt. Jelentőségük előrehaladott Parkinson-kórban nagy, mert az életminőséget tovább rontják, és korlátozhatják mind a hagyományos, mind az eszközös terápiás lehetőségeket. Célkitűzés: Előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegeknél jelentkező gastrointestinalis zavarok felmérése. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 6 éves periódusban minden olyan, levodopára reagáló Parkinson-kóros be- teg adatait elemeztük, akinél legalább napi 2 óra off állapot bizonyítható, az on állapot súlyossága a Hoehn–Yahr- skálán mérve legalább 3 pont, és legalább napi négyszer kapott levodopát különböző kombinációkban. A gastrointes- tinalis panaszokat a következő célzott kérdésekre adott igen-nem válaszok segítségével azonosítottuk: volt-e nyelészavar, étvágytalanság, gyomortáji diszkomfort, puffadás, korai jóllakottság, émelygés, hányás, székrekedés. Eredmények: A 286 beteget két csoportra osztottuk a gastrointestinalis panaszok jelenléte, illetve hiánya szerint. A legalább egy gastrointestinalis tünetre panaszkodó 181 beteg esetében szignifikánsan hosszabb volt a kórtartam (10,13 ± 4,03 vs. 7,4 ± 2,42 év), illetve súlyosabb a klinikai kép (hosszabb off periódusok: 4,03 ± 1,32 vs. 2,91 ± 1,02 óra, tartósabbak a dyskinesisek: 2,76 ± 0,91 vs. 1,83 ± 0,61 óra, magasabb a Hoehn–Yahr-pontszám). Ezek a betegek nagyobb levodopaadagokat kaptak nagyobb adagolási frekvenciával. A gastrointestinalis panaszok közül a székrekedés (59%) és a meteorismus (32,5%) volt a leggyakoribb. A panaszok nagy többsége szignifikánsan gyakrab- ban fordult elő a dyskinesises betegeknél. Következtetés: A tápcsatorna működésére vonatkozó panaszok gyakoriak előrehaladott Parkinson-kórban. Ezek felmé- rése a rutinvizsgálat szerves része kell, hogy legyen. Meg kellene határozni a betegek gastrointestinalis profilját, inter- diszciplináris megközelítésben, a megfelelő klinikai és paraklinikai módszerekkel. A gastroparesis és a dyskinesisek közötti kapcsolat fontos láncszem lehet az előrehaladott Parkinson-kór patomechanizmusában, ennek tisztázására további vizsgálatok szükségesek

Rotátorköpeny-szakadás után kialakult zsíros degeneráció változása az ín rekonstrukcióját követően, 65 éves kor után

Absztrakt: Bevezetés: A rotátorköpeny-szakadás következménye az izom atrófiája és zsíros degenerációja. Ezek mértéke befolyásolja az ín rekonstruálhatóságát és a műtét utáni funkciót. Célkitűzés: Degeneratív szakadások rekonstrukciója után vizsgáltuk az izomállomány változását és ennek összefüggését a posztoperatív funkcióval 65 év feletti betegeknél. Módszer: A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján artroszkópos rotátorköpeny rekonstrukciók utánkövetését végeztük. A vizsgálatba tizenegy, 65 év feletti beteg került bevonásra; az átlagos utánkövetési idő 39,9 hónap, a betegek átlagéletkora 71,9 év volt. A szakadás mérete szerint 3 C1, 3 C2, 4 C3 és 1 C4 volt. Minden betegnél műtét előtti és műtét utáni mágnesesrezonancia-vizsgálat elemzése, vizuális analóg skála és Constant-pontszám meghatározása történt. Eredmények: A posztoperatív átlagos Constant-érték 75 pont volt. Az izomatrófiára utaló értékek és a zsíros degeneráció nem mutattak szignifikáns javulást. Következtetés: A vizsgálat szerint a rotátorköpeny-szakadás 65 év felett végzett rekonstrukciója után az izomállomány zsíros degenerációja és atrófiája progrediál, az eredmények alapján ugyanakkor jó funkciót biztosít az ín rekonstrukciója. Orv Hetil. 2019; 160(14): 533–539. | Abstract: Introduction: In the case of rotator cuff tears, the severity of the muscle atrophy and fatty degeneration has an effect on the success of the repair and on the functional outcome after surgery. Aim: The ability of regeneration reduces with ageing; therefore, the study examined the atrophy and the fatty degeneration after rotator cuff repair in patients over 65. Method: Eleven patients over 65 years of age were involved whose surgery was performed at the Department of Orthopaedics of Semmelweis University between 2012 and 2015. Their average age was 71.9 years and the average follow-up period was 39.9 months. Tear sizes were C1 in 3 cases, C2 in 3 cases, C3 in 4 cases, and C4 in 1 case. Each patient had magnetic resonance examination before and after the repair; the muscle atrophy and fatty degeneration were evaluated together with the type of the tear. Visual analogue scale and Constant score were used for the assessment of the pain and the shoulder function. Results: The average Constant score was 75 points. The occupancy ratio – referring to the severity of the atrophy – did not show significant improvement. The change in fatty degeneration and the atrophy were examined in different groups according to the size of the tears. In each group, the results showed progression. Conclusions: After rotator cuff repair in patients over 65, fatty degeneration and muscle atrophy also show progression. No significant relationship was found between the size of the tear and fatty degeneration or between the size of the tear and muscle atrophy. Orv Hetil. 2019; 160(14): 533–539

A feltárás módjának hatása a közvetlen posztoperatív időszakra teljes felszínpótló térdprotézis beültetése esetén

Introduction: Total knee arthroplasty has become one of the most successful and safest surgical procedures in orthopedic surgery. Of the many different types of surgical exposure, the most common, so-called medial parapatellar (MP) incision is the cut of the quadriceps tendon, which impairs extensor function. In contrast, subvastus (S) exposure, which spares the extensor apparatus, may promise better healing. Aim: The purpose of our prospective observational study at the Orthopedic Clinic of Semmelweis University is to compare the effects of the MP and the S excision on the early postoperative period. Method: The 60 patients enrolled were randomly assigned to two different groups according to the type of intervention. In the study, we measured the effects of the two different methods of surgical exposure on homogeneous patient groups in the early postoperative period based on international literature and the parameters we defined. Results: Visual analog scale (VAS) measured resting and active pain levels for the first 10 days, suggesting a more pronounced difference in active VAS values for the S group. In the case of active VAS, patients in the S group also had significantly less pain on days 2, 3, and 10 than in the MP group. Taking into account the results of the other days, it is in favour of preserving the integrity of the extensor apparatus for improved postoperative functionality. Patients' knee joint range of motion was also measured. On day 1, those in the S group were significantly larger. As the days progress, MP group members catch up with S group during their rehabilitation. Group S patients had an average of 1.944 days to extended leg elevation, which is nearly two days shorter compared to the MP group (p<0.0001). Conclusions: After statistical analysis of data, subvastus exposure appears to be more beneficial in the rehabilitation of the early postoperative period. However, large-scale, multicentre observational studies are required to establish evidence