A topikus nem szteroid gyulladásgátló helye a reumatológiai fájdalomcsillapításban

L

A nemszteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek kiválasztásának szempontjai a biztonságosság tükrében = Recommendation for the substantial choice between various nonsteroidal antiinflammatory drugs based on their safety profile

Absztrakt: A nemszteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek a leggyakrabban javasolt fájdalomcsillapítók. A reumatológiai gyakorlatban a fájdalom és a gyulladás csökkentésére egyaránt használjuk, ugyanakkor a terápiás ajánlások is fokozott óvatosságra intenek e gyógyszercsoport használata során, azok jól ismert lehetséges – gastrointestinalis, cardiovascularis és renalis – mellékhatásai miatt. Különösen igaz ez az idősebb életkorú vagy fiatalabb, de polimorbid betegek esetében. Miután hazánkban is öregedő populációval kell számolnunk, alapvető fontosságú, hogy a gyakorló orvos tisztában legyen a nemszteroid gyulladáscsökkentők alapvető farmakokinetikai sajátosságaival, gyógyszer-interakcióival, mellékhatásprofiljával, és a saját szakterületén belül mindig a legújabb irányelvek mentén használja ezeket a gyógyszereket. Orv Hetil. 2018; 159(44): 1783–1788. | Abstract: Nonsteroidal antiinflammatory drugs are the most commonly used painkillers. Both analgetic and antiinflammatory effects of these medications are important in the treatment of rheumatic diseases. Despite their well-recognized efficacy, professional societies recommend using nonsteroidal antiinflammatory drugs with caution, balancing the various potential gastrointestinal, cardiovascular and renal adverse events. Clinicians should consider advanced age and history of concomitant diseases even in younger patients when considering treatment choice. As our Hungarian society is aging, prescribers must be aware of the basic pharmacodynamics and pharmacokinetics of nonsteroidal antiinflammatory drugs as well as drug interactions and potential adverse effects should be taken into consideration when using them according to the latest professional guidelines. Orv Hetil. 2018; 159(44): 1783–1788

Újdonságok köszvényben: patogenezis, társbetegségek, diagnosztika és terápia = Recent advances in gout: pathogenesis, diagnosis, comorbidities, and treatment

Absztrakt: Több évtizedes „szünetet” követően az utóbbi években számos új adat jelent meg a köszvény patogenezise, diagnosztikája és terápiája vonatkozásában. Megismertük a húgysavanyagcsere újabb vonatkozásait, az uráttranszporterekkel kapcsolatos legfrissebb adatokat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a köszvény autoinflammatoricus betegség, melynek kialakulásában az inflammasoma és az interleukin-1 kiemelt szerepet játszik. A diagnosztikában ma is a legfontosabb a mononátrium-urát kristály kimutatása, de érzékenyebb képalkotókkal (ultrahang, modern komputertomográfiás technikák) a kristálylerakódás és a tophusképződés is kimutatható, sőt a tophusok mérete is követhető. Újra reneszánszukat élik a különböző életmódbeli, diétás megfontolások, amelyek a gyógyszeres kezelés fontos kiegészítői. A gyógyszeres kezelés alapja a rohamoldás és a fenntartó kezelés, melyekre vonatkozóan 2016-ban két új ajánlás is megjelent. Ezek lényege a célértékre (≤360 μmol/l húgysavszint) való törekvés. A húgysavszintcsökkentés középpontjában ma is a xantin-oxidáz-gátlók (allopurinol, febuxostat) állnak. Ugyanakkor számos új molekula (uráttranszporter-gátlók, rekombináns urikázok, interleukin-1-gátlók) áll fejlesztés alatt, sőt bevezetés előtt. A beteg kezelése és gondozása során kiemelt figyelmet kell fordítanunk a köszvény társbetegségeire is. Orv Hetil. 2018; 159(40): 1625–1636. | Abstract: After a „silence” period for decades, a great body of new information has become available about the pathogenesis, diagnosis and treatment of gout. New data on purine metabolism and urate transporters have been published. It has become evident that gout is an autoinflammatory disease involving the inflammasome and interleukin-1. With respect to diagnosis, microscopic evaluation of the urate crystal is still the gold standard, however, sensitive imaging techniques (ultrasound, modern computed tomography methods) are able to visualize crystal deposition and tophus formation. Tophus size may also be monitored over time. We see a renaissance of non-pharmacological, lifestyle-related treatment modalities. Pharmacotherapy includes the resolution of attacks and urate-lowering maintenance therapy. In 2016, two recent series of recommendations have been published. Treat-to-target therapy aiming at urate levels ≤360 μmol/l is crucial. Urate-lowering therapy includes xanthine oxidase inhibitors (allopurinol, febuxostat). However, a number of novel compounds (urate transporter inhibitors, recombinant uricase, interleukin-1 inhibitors) are under development or before introduction to gout treatment. Comorbidites should be considered throughout the follow-up of gout patients. Orv Hetil. 2018; 159(40): 1625–1636

D-vitamin-anyagcsere és osteoporosis szisztémás sclerosisban | Vitamin D metabolism and osteoporosis in systemic sclerosis

Absztrakt: Az elmúlt években egyre több adat jelent meg a D-vitamin immunregulációban betöltött szerepével kapcsolatosan. Feltételezhető, hogy az autoimmun és gyulladásos reumatológiai betegségek patogenezisében és fenntartásában is kiemelkedő jelentősége van az alacsony D-vitamin-szintnek. Számos autoimmun betegségben, így szisztémás sclerosisban (SSc) is gyakori a D-vitamin-deficientia előfordulása, amely asszociációt mutat az – ebben a betegcsoportban tapasztalt – alacsony csontsűrűségértékekkel és az osteoporosis magasabb prevalenciájával. SSc-ben a hagyományos osteoporosis-rizikófaktorok jelenlétén túl egyéb, betegségspecifikus tényezők (bőr- és belszervi érintettség, malabsorptio, szisztémássclerosis-altípus, szerológiai jellegzetességek, gyógyszeres kezelés) is hozzájárulnak a csontásványianyag-tartalom csökkenéséhez. A fenti tényezők komplex interakciói és a klinikai vizsgálatok heterogenitása miatt nehéz azok valódi hatását megítélni a sclerodermás betegek csontsűrűségére, és rendkívül hiányosak az ismereteink a betegek törési rizikójára, illetve osteoporoticus törésekkel összefüggő mortalitására vonatkozóan is. Jelen közleményben áttekintjük a D-vitamin immunmoduláns hatásaival kapcsolatban rendelkezésre álló irodalmi adatokat és összefoglaljuk a szisztémás sclerosisos betegek körében vizsgált D-vitamin-szintre, csontásványianyag-tartalomra, csontanyagcsere-markerek eltéréseire és az osteoporosis előfordulására vonatkozó eredményeket. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1252–1258. | Abstract: In the past few years more and more data have become available on the important role of vitamin D in immunological processes and inflammation. The role of vitamin D deficiency in the pathogenesis as well as in disease progression of different autoimmune and inflammatory conditions is suspected. Vitamin D deficiency is prevalent in several autoimmune diseases, including systemic sclerosis. Hypovitaminosis has been found to be associated with low bone mineral density and higher prevalence of osteoporosis in this group of patients. Determinants of low bone density in SSc are poorly understood. Studies have shown the importance of both traditional osteoporotic as well as disease-specific factors (extent of skin involvement, presence of internal organ manifestation, malabsorption, systemic sclerosis subtype, serological profile, medication) in the development of low bone mineral density. The relationship between low bone density in systemic sclerosis patients and the above mentioned risk factors may be more complex and the real role of each factor is unclear. Yet very few studies reported clinically relevant low bone mass outcomes such as fracture risk assessment and fracture associated mortality in scleroderma. This review aims to synthesize data about the essential role of vitamin D in immune homeostasis as well as the prevalence of hypovitaminosis, low bone density, changes in bone turnover markers and presence of osteoporosis in scleroderma patients. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1252–1258

A könny ozmolaritásának vizsgálata Sjögren-szindrómában TearLab ozmométerrel

L

Real-life experience with switching TNF-α inhibitors in ankylosing spondylitis

Objective: The aim of this study was to evaluate the efficacy, reasons for switching and drug survival of TNF-α inhibitors (TNFis) used as first- and second-line drugs in ankylosing spondylitis (AS). Methods: Data on patients suffering from AS and treated with at least one TNFi between November 2005 and 2013 were extracted retrospectively from the database of a single clinical centre. Beside demographic data, the disease activity measured by the Bath Ankylosing Spondylitis Disease Activity Index (BASDAI), the response rates (BASDAI50), reasons for switching and survival curves of TNFis were analysed in general and in subgroups of patients treated with each of the available TNFis. The reasons for switching were defined as inefficacy, side effects of the given drug, patient's request and occurrence of extra-articular manifestations. Results: Altogether, 175 patients were on TNFis and 77 of them received at least two TNFis. The patients' age at the initiation of the first TNFi was higher among switchers compared to non-switchers (42.5 ± 12.6 vs. 38.8 ± 11.2 years, p = 0.049); otherwise, gender, disease duration and initial disease activity had no influence on the risk of switching. The decrease of the BASDAI was similar among non-switchers and switchers using either the first or second TNFi, but the response rates to the first and second TNFi were worse in switchers than in non-switchers. Following the failure of the first TNFi, the retention on therapy was unfavourable, especially in patients on infliximab after 1 year of treatment. The main reason for switching from the first drug was inefficacy. The frequency of side effects that led to switching was higher in the infliximab group than in patients treated with other agents. Conclusion: Although the retention rate to a second-line TNFi was somewhat worse than that to the first-line TNFi, the switching of TNFis is a good therapeutic option in AS patients who failed to respond to the first TNFi. © Springer-Verlag 2014

A prospective, longitudinal monocentric study on laser Doppler imaging of microcirculation: comparison with macrovascular pathophysiology and effect of adalimumab treatment in early rheumatoid arthritis

L