A 2018/2019. évi légúti szezonban influenzaszerű betegséggel kórházban ellátott felnőtt betegek klinikai és mikrobiológiai jellemzése

Bevezetés, célkitűzés: Az influenzaszezonban fellépő, elsősorban virális megbetegedések jelentős morbiditási és morta- litási teherrel rendelkeznek. Célunk volt az influenzaszerű betegséggel (ILI) és akut légúti betegséggel (ARI) kórház- ba felvett felnőtt betegek mikrobiológiai és klinikai karakterisztikájának leírása. Módszerek: Egycentrumos, obszervációs kohorszvizsgálatunk során a 2018/2019. évi légúti szezonban a Dél-pesti Centrumkórház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet Infektológiai Osztályára ILI/ARI diagnózissal felvett betegek eseteit dolgoztuk fel a kórház elektronikus adatbázisának segítségével. Bevonásra azon betegek kerül- tek, akiknél légúti PCR-vizsgálat történt. A bevont betegeket alcsoportokra osztottuk: klinikai ILI/ARI, PCR-pozi- tív ILI/ARI influezavírussal, PCR-pozitív ILI/ARI más vírussal. Elsődleges kimenetelnek a komplikált betegségle- folyást, másodlagos kimenetelnek a kórházi összhalálozást, az intenzív osztályos (ICU-) felvételt, az osztályos ápolás hosszát (LOS) és az ICU LOS-t választottuk. Statisztikai összehasonlításra a Mann–Whitney-féle U-próbát, a Fisher- féle egzakt tesztet használtuk. Eredmények: A bevont 112 eset 42,8%-ában igazolódott influenza A- vagy B-vírus, 7,1%-ban egyéb légúti vírus, má- sodik leggyakrabban az RSV etiológiai szerepe. Megelőző kórházi ellátás szignifikánsan gyakrabban fordult elő PCR- pozitív ILI/ARI esetekben (23,2% vs. 42,8%; p = 0,04); ugyanezen betegek körében a panaszok kezdetétől a diag- nózisig eltelt idő kb. 1 nappal rövidebb volt (3,0 ± 4,0 vs. 4,0 ± 5,0 nap; p = 0,02). A komplikációk gyakoriságát hasonló nagyságúnak találtuk (46,4% vs. 51,8%; p = 0,72), a leggyakoribb szövődmény a tüdőgyulladás volt (45,5%). ICU-felvételre az esetek 5,4%-ában volt szükség, a kórházi összhalálozás 3,6%-nak adódott. A medián LOS 8,5 ± 8,0 nap, a medián ICU LOS ideje 20,5 ± 30,5 nap volt. Következtetés: A vizsgált légúti szezonban ILI/ARI diagnózissal felvett betegek jelentős részében influenza-, kisebb hányadban egyéb légúti vírusok voltak felelősek a klinikumért. A leggyakoribb szövődmény a pneumonia volt. A lég- úti PCR-vizsgálat lehetőséget nyújthat az etiológia tisztázására

Composition and changes of blood microbiota in adult patients with community-acquired sepsis: A pilot study from bench to bedside

BackgroundCharacteristics of the blood microbiota among adult patients with community-acquired sepsis are poorly understood. Our aim was to analyze the composition of blood microbiota in adult patients with community-acquired sepsis, and correlate changes with non-septic control patients.MethodsA prospective observational study was carried out by including adult patients hospitalized for community-acquired sepsis at our center between January and November 2019, by random selection from a pool of eligible patients. Study inclusion was done on the day of sepsis diagnosis. Community acquisition was ascertained by a priori exclusion criteria; sepsis was defined according to the SEPSIS-3 definitions. Each included patient was matched with non-septic control patients by age and gender in a 1:1 fashion enrolled from the general population. Conventional culturing with BacT/ALERT system and 16S rRNA microbiota analysis were performed from blood samples taken in a same time from a patient. Abundance data was analyzed by the CosmosID HUB Microbiome software.ResultsAltogether, 13 hospitalized patients were included, 6/13 (46.2%) with sepsis and 7/13 (53.8%) with septic shock at diagnosis. The most prevalent etiopathogen isolated from blood cultures was Escherichia coli, patients mostly had intraabdominal septic source. At day 28, all-cause mortality was 15.4% (2/13). Compared to non-septic control patients, a relative scarcity of Faecalibacterium, Blautia, Coprococcus and Roseburia genera, with an abundance of Enhydrobacter, Pseudomonas and Micrococcus genera was observed among septic patients. Relative differences between septic vs. non-septic patients were more obvious at the phylum level, mainly driven by Firmicutes (25.7% vs. 63.1%; p<0.01) and Proteobacteria (36.9% vs. 16.6%; p<0.01). The alpha diversity, quantified by the Chao1 index showed statistically significant difference between septic vs. non-septic patients (126 ± 51 vs. 66 ± 26; p<0.01). The Bray-Curtis beta diversity, reported by principal coordinate analysis of total hit frequencies, revealed 2 potentially separate clusters among septic vs. non-septic patients.ConclusionIn adult patients with community-acquired sepsis, specific changes in the composition and abundance of blood microbiota could be detected by 16S rRNA metagenome sequencing, compared to non-septic control patients. Traditional blood culture results only partially correlate with microbiota test results

„Tempus fugit, venit mors” – a streptococcalis toxikus sokk szindrómáról egy eset kapcsán = “Tempus fugit, venit mors” – about streptococcal toxic shock syndrome: a case report and mini-review

Absztrakt: A streptococcalis toxikus sokk szindróma hiperakut, életet veszélyeztető betegség, invazív (a leggyakrabban A-, kisebb arányban B-, G- és C-csoportú) Streptococcus-fertőzés szövődménye. A bevezető tünetek – láz, influenzára emlékeztető panaszok és a hipotenzió – szegényesek és aspecifikusak. A betegség gyors progressziója és rossz prognózisa miatt a diagnosztika feltétele a gyakran jellegtelen tünettanra (néha csupán láz és sokkállapot) támaszkodó korai klinikai gyanú. Az ellátás hárompillérű – antistreptococcalis terápia (és bizonyos esetekben intravénás immunglobulin) mellett a kórképhez társuló sokszervi elégtelenség intenzív szupportációja, valamint az infektív góc radikális sebészi megoldása elengedhetetlen. Közleményünkben infekciós góc nélküli (primer) S. pyogenes bacteriaemiához társuló streptococcalis toxikus sokk szindrómában meghalt betegünk esetét mutatjuk be, és összefoglaljuk a kórképpel kapcsolatos legfőbb irodalmi ismereteket. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1887–1893. | Abstract: Streptococcal toxic shock syndrome (STSS) is a hyperacute, life-threatening illness, a complication of invasive streptococcal (mostly group A, rarely groups B, G or C) infection. There is no portal of entry (skin, vagina, pharynx) in nearly half of the STSS cases. The initial signs and symptoms (fever, flu-like complaints, hypotension) are scarce and aspecific, but because of its rapid progression and poor prognosis, early high level of suspicion is necessary. Management has 3 crucial points: initiation of anti-streptococcal regimen (and intravenous immunoglobulin in some cases), aggressive intensive care support of multi-organ failure, and surgical control of the infective source. In this article, we present a case of a patient succumbing to streptococcal toxic shock syndrome which was preceded by primary S. pyogenes bacteremia, and review the key points of this potentially fatal disease for practising clinicians. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1887–1893

A Streptococcus pneumoniae (pneumococcus) -infekciók ezer arca

Absztrakt A Streptococcus pneumoniae (pneumococcus) által okozott infekciók világszerte, így Magyarországon is, tartósan magas morbiditási és mortalitási mutatókkal rendelkeznek a gyermek- és felnőttpopulációban egyaránt. A felnőttkori, hospitalizációt igénylő, otthon szerzett tüdőgyulladások 35–40%-ában a pneumococcus kóroki szerepe igazolható, az S. pneumoniae-pneumoniák 25–30%-a bacteraemiával jár. Az összes fertőzés 5–7%-a fatális kimenetelű, idősek és rizikóbetegek körében az arány meredeken növekedik. A súlyos, invazív formában zajló infekciók esetében a mortalitás elérheti a 20%-ot, a szövődményráta adekvát antibiotikus terápia mellett is jelentős. A szerzők összefoglalják a pneumococcalis betegségek epidemiológiáját, a noninvazív és invazív fertőzések patogenezisét, valamint prezentálják a legfontosabb klinikai aspektusokat esetbemutatásokon keresztül. A betegek rizikóstratifikációja, a hemokultúrák vétele és a korai antibiotikum-kezelés mellett az aktív immunizáció széles körű alkalmazása segíthet csökkenteni az invazív fertőzések mortalitását. A pneumococcus elleni vakcináció javasolt minden 50 év feletti felnőttnek, illetve minden 18 év feletti krónikus betegnek, aki alapbetegsége miatt fogékony a pneumococcalis infekcióra. Orv. Hetil., 2015, 156(44), 1769–1777

Családi disznótor, avagy a szokások nem változnak. Hagyományőrző infektológiai esetbemutatás = Pig-slaughtering at home. Customs do not change. An infectological case report from a historical point of view

Absztrakt: Vizes hasmenés és izomfájdalmak miatt vettünk fel infektológiai osztályunkra egy 41 éves nőbeteget a téli évszakban, aki a panaszok kezdete előtt családi disznótoron vett részt, ahol mások is megbetegedtek. Fizikális vizsgálattal periorbitalis ödémát és myalgiát tapasztaltunk. Laboratóriumi vizsgálattal eosinophiliát, hypalbuminaemiát, kreatin-kináz- és laktát-dehidrogenáz-emelkedést észleltünk. A fizikális és laboratóriumi vizsgálati eredmények az epidemiológiai adatok ismeretében trichinellosisra utaltak, ezért albendazol adását kezdtük. A 22. napon post infectionem levett savó szerológiai vizsgálata trichinellosis irányába kétes pozitív eredményt adott, ezért és a kezelés ellenére fennálló tartós láz miatt izombiopsziát végeztünk. A szövettan által leírt granulomatosus myositis és a 62. napon post infectionem megismételt szerológiai vizsgálat végül igazolta a trichinellosist. A kórlefolyás során szívizom-érintettségre utaló troponin-I-kiáramlást tapasztaltunk, amit myocarditisre jellemző klinikai tünet, illetve EKG-eltérés nem kísért. Közel száz évvel ezelőtt hasonló kezdetű esetleírással találkozhatunk, a trichinellosis akkor öt halálos áldozatot követelt. Orv Hetil. 2019; 160(24): 952–957. | Abstract: We report a case of a 41-year-old female patient presenting with watery diarrhoea and myalgia in the winter-season. Before her symptoms started she had participated in a pig slaughtering with her family. Some of the family members also became ill. On her physical examination periorbital odema and myalgia were found. Eosinophilia, hypalbuminaemia, elevated lactate dehydrogenase and creatin kinase levels were detected on laboratory investigations. The clinical picture, the laboratory findings and background epidemiological data implied the diagnosis of trichinellosis and albendazol was started. Serum gained on the 22nd post-infectious day turned out to be equivocal for trichinellosis. For this reason and because of the refractory fever a muscle-biopsy was done. Granulomatous myositis described by histology and Trichinella seropositivity from the repeated serum sample on the 62nd post-infectious day finally confirmed the diagnosis. During the course of the disease, we experienced elevation of troponin I suggesting myocarditis, but it was accompanied neither with abnormal ECG signs nor characteristic symptoms. Almost a century ago, a case report was published in Hungarian with a similar introduction. Trichinellosis in that epidemic setting led to the death of five people. Orv Hetil. 2019; 160(24): 952–957

Favipiravir does not improve viral clearance in mild to moderate COVID-19 – a systematic review and meta-analysis of randomized controlled trials

Purpose: Favipiravir has been used in the therapy of COVID-19, including patients with mild to moderate symptoms in certain countries. The aim of our systematic review and meta-analysis was to investigate its efficacy and safety in mild-to-moderate COVID-19 infections. Methods: The PubMed, Embase, Web of Science, and Cochrane databases were systematically reviewed for articles reporting the results of randomized controlled trials published until January 6, 2023, resulting in the identification of 20 eligible studies. Results: There were no significant differences in viral clearance time (HR =1.20, p =0.09) compared to those without favipiravir therapy. However, in the subgroup analyses, favipiravir treatment significantly increased viral clearance by 59 % (HR =1.59, p <0.01) and 42 % (HR = 1.42, p <0.01], I2 =20 %) compared to the comparator group in patients with moderate severity of COVID-19 and in the inpatient care setting, respectively. Favipiravir had no beneficial effects in the case of patients with mild symptoms and treated in ambulatory care. Conclusions: The use of favipiravir is questionable in the treatment of outpatients with COVID-19 with mild symptoms. Moderate beneficial effects in the case of patients with moderate symptoms and inpatients should be treated with care due to the limitations of the analysed trials

The Actigraphy-Based Identification of Premorbid Latent Liability of Schizophrenia and Bipolar Disorder

(1) Background and Goal: Several studies have investigated the association of sleep, diurnal patterns, and circadian rhythms with the presence and with the risk states of mental illnesses such as schizophrenia and bipolar disorder. The goal of our study was to examine actigraphic measures to identify features that can be extracted from them so that a machine learning model can detect premorbid latent liabilities for schizotypy and bipolarity. (2) Methods: Our team developed a small wrist-worn measurement device that collects and identifies actigraphic data based on an accelerometer. The sensors were used by carefully selected healthy participants who were divided into three groups: Control Group (C), Cyclothymia Factor Group (CFG), and Positive Schizotypy Factor Group (PSF). From the data they collected, our team performed data cleaning operations and then used the extracted metrics to generate the feature combinations deemed most effective, along with three machine learning algorithms for categorization. (3) Results: By conducting the training, we were able to identify a set of mildly correlated traits and their order of importance based on the Shapley value that had the greatest impact on the detection of bipolarity and schizotypy according to the logistic regression, Light Gradient Boost, and Random Forest algorithms. (4) Conclusions: These results were successfully compared to the results of other researchers; we had a similar differentiation in features used by others, and successfully developed new ones that might be a good complement for further research. In the future, identifying these traits may help us identify people at risk from mental disorders early in a cost-effective, automated way