Adatok a sásfajok (Carex, Cyperaceae) előfordulásához a Dél-Nyírségben és környékén = Data on the occurrence of sedge species (Carex, Cyperaceae) in and around South Nyírség (East Hungary)

Összesen 38 sásfajról közlünk adatokat a Dél-Nyírség és közvetlen környezete területé­ről. Az Alföldön korábban le nem írt vagy ritkaságnak számító fajok néhány állományát is kimutattuk, mint a Buxbaum-sás (Carex buxbaumii), az északi sás (Carex hartmanii), az árnyéki sás (Carex umbrosa) és a bugás sás (Carex paniculata). Számos új előfordulást közlünk a térségből kevés irodalmi adattal rendelkező fajokról, például a rezgő sásról (Carex brizoides), sárgás sásról (Carex michelii), sápadt sásról (Carex pallescens), nyúlánk sásról (Carex elongata). A korábbi irodalmakban említett hét fajt viszont nem sikerült észlelnünk az elmúlt 13 év során. Herbáriumi adatok igazolták, hogy a fekete sás (Carex nigra) régebbi helyi adatainak egy része valójában a gyepes sásra (Carex cespitosa) vonatkozik. Herbá­riumi adatok és az irodalom alapján úgy gondoljuk, hogy a berzedt sás (Carex pairaei) helyi adatai nagyrészt a tölgyes sásra (Carex divulsa subsp. leersii) és sulymos sásra (Carex spicata) vonatkozhatnak. Eltérően számos irodalmi adattól a rókasást (Carex vulpina) a homokvidék belsejében nem észleltük

A kék csapokból kiinduló vizuális pálya Primates alatti emlősökben = The blue-cone driven visual pathway in non-primate mammals

A projekt témája a színlátás ősi, főemlős alatti emlősökben meglévő mechanizmusának vizsgálata volt elsősorban elektrofiziológiai módszerekkel. Kísérleteinkben csap-specifikus ingerek által kiváltott egysejt-válaszokat mértünk altatott házimacskák corpus geniculatum laterale magjában. Felfedeztünk egy színlátásra optimalizált sejtpopulációt, mely a retinális kék csapoktól ON, a zöld csapoktól OFF típusú bemenetet kap. Receptív mezőik kb. háromszor nagyobbak, mint az akromatikus sejtekéi és a kék- és zöld-csap eredetű komponensek kiterjedése és súlya hasonló. E sejtek számos funkcionális és anatómiai sajátsága a főemlősök kék-ON sejtjeivel fennálló evolúciós homológiára utal, ami alapján feltehető, hogy főemlősök kék-sárga színopponens csatornája az általunk jellemzetthez hasonló, ősi színlátó rendszerből fejlődött ki. További elektrofiziológiai vizsgálatainkhoz kifejlesztettünk és sikeresen teszteltünk egy új, 7-csatornás mélyagyi mikroelektródát, amellyel hatékonyan növelhető az egyszerre jellemezhető neuronok száma. Végül morfometriai tanulmányt végeztünk macska retina fotoreceptor mozaikján annak vizsgálatára, hogy a kék-ON sejtek receptív mezői létrejöhetnek-e a csapok és potenciális szinaptikus partnereik közti véletlen huzalozással. Számításaink szerint a macska retinában léteznie kell egy specifikus kék-csap bipoláris sejttípusnak, valamint a kék-csapok szinaptikus súlya valószínűleg jóval nagyobb, mint az sűrűségükből következne. | We studied the ancient mechanism of colour vision found in non-primate mammals using mainly electrophysiological methods. We measured single-cell responses to cone-isolating visual stimuli in the lateral geniculate nucleus of anaesthetised cats. We discovered a cell population optimised for colour vision, which receives ON-type input from retinal blue-cones and OFF-type input from green-cones. The receptive fields are about 3 times larger than those of achromatic cells and the blue- and green-cone components are matched in size and weight. Several functional and anatomical properties of these cells point to evolutionary homology with blue-ON cells of primates suggesting that the blue-yellow chromatic opponent channel of primates developed from an ancient colour vision system similar to the one characterised by us. To promote our on-going electrophysiological studies, we developed and successfully tested a novel 7-channel deep brain microelectrode allowing a significant increase in the number of simultaneously characterised neurones. Finally, we performed a morphometric study of the cat photoreceptor mosaic to find out if the receptive fields of blue-ON cells can emerge as a result of random wiring between cones and their potential synaptic partners. Our calculations suggest that a specific blue-cone bipolar cell type must exist in the cat retina. Furthermore, the synaptic weight of S-cones is probably considerably higher than expected from their density

A magyar futrinka (Carabus hungaricus)

Hazánkban a fokozottan védett fajok megőrzésének feladatát a természetvédelmi szakágazat látja el. A kiemelt értéket képviselő fajok megőrzése szempontjából fontos ismereteket és teendőket úgynevezett fajmegőrzési tervek tartalmazzák. Ezek elkészítéséhez azonban a lehető legpontosabban kell ismerni e fajok biológiai és ökológiai sajátságait. A magyar futrinka komplex vizsgálatának tervezésekor szembesültünk az adatok szinte teljes hiányával, ezért meg kellett határoznunk azokat a kutatási irányokat, melyek a kezelési tervekhez a lehető legtöbb információt szolgáltatják. Vizsgálatainkat ezért az alábbi témakörök köré csoportosítottuk: populációbiológiai vizsgálatok; hazai elterjedési adatok összesítése, új lelőhelyek felfedezése; genetikai vizsgálatok; módszertani problémák tesztelése. A klasszikus ökológia és a populációbiológia, az elterjedési adatok mellett alapadatokat szolgáltathatnak a fajok populációinak megőrzése érdekében végzett beavatkozások tervezéséhez. A magyar futrinka genetikai sokféleségének vizsgálata az egyes populációk izoláltsága, a populációk közötti különbségek és a filogeográfiai kapcsolatok feltérképezésére alkalmas módszer. Kutatásaink szerteágazóak, eredményeink első alkalommal ebben a könyvfejezetben teszik lehetővé a magyar futrinkára vonatkozó ismeretek teljes körű szintézisét magyar nyelven

Apró közlemények = Short communications

1. Kiegészítések a Fumana procumbens északi-középhegységbeli elterjedéséhez / New localities of Fumana procumbens in the North Hungarian Mountains 2. A henye kunkor (Heliotropium supinum) jelentős állományai a Pentezugi Vadlórezervátumban (Hortobágy) / Strong populations of dwarf heliotrope (Heliotrop­­ium supinum) at Pentezug Wild Horse Reserve (Hortobágy, Great Hungarian Plain) 3. A Rochel-törpezanót (Chamaecytisus rochelii) két új előfordulása az Alföldön / New occurrences of Chamaecytisus rochelii on the Great Hungarian Plain 4. A Daphne laureola spontán megjelenése városi parkokban / Spontaneous occurrences of Daphne laureola in urban parks 5. Lindernia procumbens és L. dubia előfordulása Budapesten / Occurrence of Lindernia procumbens and L. dubia in Budapest city (C Hungary) 6. A Moneses unifloraelőfordulásának megerősítése a kőszegi Alsóerdőben / Confirmation of occurrence of Moneses uniflora near Kőszeg town (W Hungary

Assessment of the influence of soil inoculation on changes in the adaptability of maize hybrids

The aim of this paper is to present the results of the field trial carried out to collect and assess data on the interaction of maize (Zea mays L) genotypes and beneficial microorganisms. The small plot field trial consisting of untreated control plots and plots treated with biostimulants was conducted in three consecutive years (2019, 2020 and 2021). Yield is a particularly important trait from the aspect of maize breeding as well as maize production; therefore, the present study focused more closely on how it was influenced by the biostimulant treatments. The level of grain yield, grain moisture content at harvest and grain dry-matter content were observed and recorded as the components of yield. The nutritional value of kernels was also tested, and protein, oil and starch contents were analysed as the most important components of this trait. The results reflected that the treatment with biostimulants constituted from beneficial microorganisms can be listed among the factors influencing the grain yield, in addition to the seasonal effect, the genotype and the nutrient supply of the soil. The treatment with biostimulants, even on its own among the factors, had an impact on the quantity and components of yield, and on the characteristics determining the kernel nutritional value. The interaction between the genotypes and the interacting microorganisms is of specific importance. The most spectacular result was attained with the application of one of the biostimulants leading to elevated grain yield in 75% of the maize genotypes in the study, along with a kernel nutritive value equal to the control group over all of the three years of the trial

Diclofenac Prolongs Repolarization in Ventricular Muscle with Impaired Repolarization Reserve

Background: The aim of the present work was to characterize the electrophysiological effects of the non-steroidal anti- inflammatory drug diclofenac and to study the possible proarrhythmic potency of the drug in ventricular muscle. Methods: Ion currents were recorded using voltage clamp technique in canine single ventricular cells and action potentials were obtained from canine ventricular preparations using microelectrodes. The proarrhythmic potency of the drug was investigated in an anaesthetized rabbit proarrhythmia model. Results: Action potentials were slightly lengthened in ventricular muscle but were shortened in Purkinje fibers by diclofenac (20 mM). The maximum upstroke velocity was decreased in both preparations. Larger repolarization prolongation was observed when repolarization reserve was impaired by previous BaCl 2 application. Diclofenac (3 mg/kg) did not prolong while dofetilide (25 mg/kg) significantly lengthened the QT c interval in anaesthetized rabbits. The addition of diclofenac following reduction of repolarization reserve by dofetilide further prolonged QT c . Diclofenac alone did not induce Torsades de Pointes ventricular tachycardia (TdP) while TdP incidence following dofetilide was 20%. However, the combination of diclofenac and dofetilide significantly increased TdP incidence (62%). In single ventricular cells diclofenac (30 mM) decreased the amplitude of rapid (I Kr ) and slow (I Ks ) delayed rectifier currents thereby attenuating repolarization reserve. L-type calcium current (I Ca ) was slightly diminished, but the transient outward (I to ) and inward rectifier (I K1 ) potassium currents were not influenced. Conclusions: Diclofenac at therapeutic concentrations and even at high dose does not prolong repolarization markedly and does not increase the risk of arrhythmia in normal heart. However, high dose diclofenac treatment may lengthen repolarization and enhance proarrhythmic risk in hearts with reduced repolarization reserve