A gyulladásos bélbetegségek kezelése a SARS-CoV-2-járvány idején - gyakorlati javaslatok [The treatment of inflammatory bowel disease during the SARS-CoV-2 epidemic - practical advices]

A gyulladásos bélbetegségben szenvedők kezeléstől függetlenül fogékonyabbak a súlyos, hospitalizációt igénylő ví- rusinfekciókkal szemben. A betegség kezelésére használt immunszuppresszív és/vagy biológiai terápiák sokszorosára növelik az opportunista fertőzések, köztük az alsó légúti infekciók veszélyét, így az új koronavírus (severe acute res- piratory syndrome coronavirus-2) okozta járvány miatt – mely elsősorban tüdőgyulladást okoz – érdemes a megszo- kottól eltérő terápiás megfontolásokat alkalmazni az effektív és biztonságos betegellátás érdekében. A gyulladásos bélbetegek fokozott koronavírus-rizikóját feltételező várakozásokkal ellentétben a járványban legjobban érintett or- szágok közül sem az Észak-Olaszország, sem a Kína területéről származó tanulmány nem közölt fertőzést egyetlen, gyulladásos bélbetegségben szenvedő egyénnél sem. Ennek hátterében számos tényező állhat, mint például a betegek alacsonyabb átlagéletkora, a társbetegségek ritkább előfordulása stb. Ennek ellenére nem szabad megfeledkezni arról, hogy az immunszuppresszív és/vagy biológiai kezelésben részesülő betegek a veszélyeztetett csoportba tartoznak. Bizonyos esetekben szükségessé válhat a terápia módosítása, a gyógyszeres kezelés változtatásakor azonban vegyük figyelembe, hogy a relapsus és az ennek következtében szükségessé váló ambuláns megjelenés, majd esetleges hospi- talizáció növeli a koronavírus-infekció veszélyét. Ennek tükrében a fellángolást mindenképp el kell kerülni, aminek záloga a megkezdett, hatékony kezelés folytatása. Mégis, a nem fertőzött, de a prognosztikai tényezők alapján foko- zott rizikójú csoportban is már ajánlott lehet a módosítás. Közleményünk célja, hogy – a nemzetközi terápiás irány- elvek alapján – hazánkban is alkalmazható gyakorlati ajánlást nyújtson a praktizáló orvosok számára a járvány idejére, megkönnyítve és hatékonyabbá téve ezzel a gyulladásos bélbetegek ellátását

A vashiányos anémia gyakorisága gyulladásos bélbetegségben

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség a vashiányos anémia egyik leggyakoribb okozója. Gyakran nem kezelt szövődmény, amely a betegek életminőségét rontja. Bár gyakran enyhe tünetekkel jár, mint a fáradtság és a levertség, azonban súlyosabb esetben gyakran jár dyspnoéval, és akár pszichés zavarokkal is. Mivel az anémia több patomechanizmus útján alakul ki, a diagnózis felállítása mellett ajánlott a háttérben megbúvó patológiai folyamatokat tisztázni. Célkitűzés: Tanulmányunkban az anémia és a vasanyagcsere-zavarral járó állapotok gyakoriságát vizsgáljuk, továbbá hogy gyakrabban fordulnak-e elő a betegség aktivitásakor, mint nyugalomban, illetve hogy két, elviekben eltérő súlyosságú betegeket kezelő centrumban szignifikáns különbség van-e a laborparaméterek és az anémia/vasanyagcsere eltérésekkel járó állapotok gyakorisága között. Módszer: Prospektíve vizsgáltuk a járóbeteg-ambulanciákon megjelenő gyulladásos bélbetegek szérum-vasionértékét, a teljes vaskötő kapacitást, a ferritin-, a hemoglobin- és a transzferrinszintet, a transzferrinszaturációt, a hematokritet, a thrombocytaszámot. A betegség aktivitását a CRP (C-reaktív protein) alapján határoztuk meg. Eredmények: Tanulmányunkban az anémia gyakorisága 26,6% volt betegeink között, míg tisztán vashiányos anémia 9%-ban fordult elő, azonban az esetek kétharmadában az anémia a vasanyagcserében fellépő zavar miatt alakult ki. A biológiai centrumban gondozott betegek körében gyakrabban fordul elő anémia (p<0,001), és vashiányos anémia is (p<0,001). A magas CRP-szinttel jellemzett gyulladásos aktivitás esetén szignifikánsan gyakoribb volt a súlyos vérszegénység előfordulása (p<0,001). Következtetések: Eredményeink alapján az anémia/vashiányos anémia a gyulladásos bélbetegségek gyakori szövődménye, és aktivitásával korrelál. Gyakrabban fordul elő súlyosabb betegeket gondozó biológiai centrumban, mint kórházi ambulancián. Az anémia rendezésének és a vaspótlásnak kiemelt szerepe kell hogy legyen a gyulladásos bélbetegek gondozása során, amely csökkentheti a betegek tüneteit, és javíthatja az életminőségüket. KULCSSZAVAK: vérszegénység, vashiány, IBD, Crohn-betegség, colitis ulceros

Depresszív tüneteket és öngyilkossági gondolatokat befolyásoló tényezők gyulladásos bélbetegségben szenvedők körében: Multicentrikus tanulmány

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség olyan kórkép, mely a diagnózistól kezdve élethosszig hatással van a betegek fizi- kális és pszichés egészségi állapotára és életminőségére. Célkitűzés: Megvizsgálni gyulladásos bélbetegek körében a depresszív tünetek és az öngyilkossági gondolatok előfor- dulásának gyakoriságát, valamint az ezekkel összefüggésben lévő betegség- és terápiaspecifikus tényezőket. Módszer: A vizsgálatban 300 fő vett részt (átlagéletkor 38,8 év, férfiak 47%, nők 53%). A depresszív tüneteket (PHQ-9), öngyilkossági gondolatokat (PHQ-9 9. tétele), a reménytelenség mértékét (Beck Reménytelenség Skála) és a beteg- séggel összefüggő jóllét mértékét (SIBDQ) vizsgáltuk online formában. Eredmények: A vizsgálati személyek 28,6%-a mutatott depresszív tüneteket, és 9,3%-uk a magas rizikójú csoportba tartozik a reménytelenség tekintetében. Öngyilkossági gondolatokat a válaszadók 16%-a jelzett, ebből magas rizikót a minta 5,3%-a mutatott. A lineáris regressziós modell eredménye alapján a depresszív tüneteket magyarázó tényezők közé tartozik a reménytelenség mértéke, a bélen kívüli tünet fennállása, fájdalomcsillapító rendszeres szedése, a női nem, valamint a betegség aktivitása. Következtetés: A vizsgálatunkban szereplő gyulladásos bélbetegek öngyilkossági gondolatainak és depresszív tünetei- nek előfordulási aránya a nemzetközi adatokkal egyezően magas, amire kiemelt figyelmet érdemes fordítani a betegek pszichés vezetése során. A pszichológiai tényezők rendszeres vizsgálata és kezelése fontos része kell hogy legyen a betegek gondozásának, mivel javíthat a páciensek szubjektív állapotán, és a betegség lefolyására is pozitív hatással lehet

Nationwide experiences with trough levels, durability, and disease activity among inflammatory bowel disease patients following COVID-19 vaccination.

The severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2) pandemic has complicated the management of inflammatory bowel diseases (IBD).This study aimed to assess the efficacy of different anti-SARS-CoV-2 vaccines under different treatments in IBD patients and identify predictive factors associated with lower serological response, including anti-tumor necrosis factor (anti-TNF) drug levels.A prospective, double-center study of IBD patients was conducted following messenger ribonucleotide acid (mRNA) and non-mRNA anti-SARS-CoV-2 vaccination.Healthy control (HC) patients were enrolled to reduce bias. Baseline and control samples were obtained 14 days after the second dose to assess the impact of conventional and biological treatments. Clinical and biochemical activity, serological response level, and anti-TNF drug levels were measured.This study included 199 IBD (mean age, 40.9 ± 12.72 years) and 77 HC participants (mean age, 50.3 ± 12.36 years). Most patients (76.9%) and all HCs received mRNA vaccines. Half of the IBD patients were on biological treatment (anti-TNF 68.7%). Biological and thiopurine combined immunomodulation and biological treatment were associated with lower serological response (p < 0.001), and mRNA vaccination promoted better antibody levels (p < 0.001). Higher adalimumab levels caused lower serological response (p = 0.006). W8 persistence of anti-SARS-CoV-2 level was equal in IBD and HC groups. Vaccination did not aggravate clinical disease activity (p = 0.65).Anti-SARS-CoV-2 vaccination is considerably efficacious in IBD patients, with mRNA vaccines promoting better antibody levels. The negative impact of combined biological treatment, especially with high adalimumab drug levels, on serological response to vaccination should be considered. Although midterm durability of vaccination is encouraging, more data are needed to expand the existing understanding on this issue

The complex relationship between viruses and inflammatory bowel disease – review and practical advices for the daily clinical decision-making during the SARS-CoV-2 pandemic

Klaudia Farkas*, Daniella Pigniczki*, Mariann Rutka, Kata Judit Szántó, Tamás Resál, Renáta Bor , Anna Fábián, Zoltán Szepes, György Lázár and Tamás Molná