A házastársi stressz prediktorai férfiak körében = Predictors of marital stress among men

Háttér: A fogyasztói társadalmakban a „második demográfiai átmenetnek” nevezett időszak egyik jellegzetes vonása, hogy csökken a házasságkötések és növekszik az élettársi kapcsolatok száma, amely hatással van a párkapcsolatok stabilitására és a gyermekvállalási hajlandóságra is. Ezt az időszakot jellemzi a nemi szerepekre vonatkozó társadalmi elvárások átalakulása is. A tradicionális szerepelvárások mindkét nem esetében modernizálódnak, és ez gyakran a nemi szerepekből eredő stressz-szint növekedésével jár együtt. Cél: Kutatásunk során a párkapcsolatok minőségével összefüggésben vizsgáltuk az együttélési forma és a nemiszerep-stressz összefüggéseit. Módszer: Elemzésünket a Hungarostudy 2006-os országos reprezentatív kérdőíves felmérés adatbázisán végeztük. Almintánkat a 18 éven felüli, párkapcsolatban élő férfiak jelentették (N = 1448). A párkapcsolatok minőségét a Rövidített Házastársi Stressz Skálával, a nemiszerep-stressz mértékét pedig a rövidített Férfi Nemiszerep-stressz Skálával mértük. A modellezési eljárás a lépésenkénti lineáris regresszió módszerével történt. Eredmények: Az élettársi viszonyban élő férfiak körében gyakoribb a magas stressz-szinttel jellemezhető, rossznak minősülő párkapcsolat, mint a házasságban élők körében. A házas férfiak számára kisebb stressz-terhelést jelent a „nőknek való alárendelődés”, de a nemiszerep-stressz más faktoraiban nincs eltérés a két csoport között. A párkapcsolatok minőségét szignifikáns mértékben befolyásolja az anyagi helyzet szubjektív megítélése, az együttélés formája és a nőkkel szemben érzett intellektuális kisebbségi érzésből származó stressz mértéke. Következtetések: Vizsgálatunk a magyar férfiak körében igazolta, hogy a magas párkapcsolati stressz, amely a kapcsolat minőségének – és feltehetően kapcsolati stabilitásának is – mutatója jobban érinti az élettársi viszonyban élőket, mint a házasokat. A nemi szerepek modernizálódásából eredő társadalmi elvárások szintén az élettársi viszonyban élő férfiakat érintik inkább: ők azok, akik érzékenyebben, azaz nagyobb stresszel reagálnak a nők esetleges intellektuális fölényére. | The decreasing number of marriages and increasing number of cohabitation are typical features of the consumer societies; this phenomenon affects the stability of relationships and also the willingness to raise children. This era is also characterized by changes of the gender role expectations. Traditional role expectations toward both genders have been adapting to contemporary conditions and this process often accompanies with an increasing level of gender role stress. In our study we analyzed the connection between the quality of the relationships, their types (marriage or cohabitation), and the gender role stress. Methods: The analysis was conducted on the database of the national representative survey Hungarostudy 2006. We constructed a sub-sample of men aged 18 years and over with spouses (N = 1448). The quality of the relationships was measured by the shortened version of the Marital Stress Scale. The modeling process was stepwise linear regression. Results: high stress, poor quality relationships were more frequent among cohabiting men than among married men. Although “subordination to women” causes less stress for married men than cohabiting men, other factors of gender role stress do not differ between the two groups. The quality of the relationship is significantly influenced by the subjective assessment of one’s financial situation, the type of the relationship, and the level of stress caused by the feeling of “intellectual inferiority”. Conclusions: Our study proved that the high level of marital stress, which is the indicator of the quality of the relationship and possibly its stability as well, affects cohabiting men more than married men in Hungary. The social expectations produced by the modernization process of gender roles also affect cohabiting men more; they are more sensitive, and react with a higher level of stress to the potential intellectual superiority of women

Vezetők életminősége és életstílusa = Quality of life and life style of people in leading positions

Háttér: Vizsgálatunk a vezető beosztásban dolgozók életminőségének általános leírásán túl a nemi különbségekre fókuszál. A szakirodalmi hivatkozások szerint a nők számára nagyobb kihívást és nagyobb stresszterhet jelentenek a vezető pozícióval kapcsolatos munkahelyi elvárások, és ennek hatása az egészségi állapottal kapcsolatos életminőség mutatóiban is leképeződik. Módszerek: Almintánkat a Hungarostudy 2006-os országos reprezentatív felmérés adatbázisából hoztuk létre, amelyben a 18 éven felüli, gazdaságilag aktív, vezető beosztásban lévő személyek adatai szerepeltek (N = 344 fő). A vezetők stresszterhelését a munkahelyi stressz, a kapcsolati stressz, valamint a foglalkozási és magánéleti szerepek összehangolásából eredő stressz mutatóival jellemeztük. Az életminőség mérésére egyrészt specifikus és általános elégedettségi mutatókat és a boldogság szubjektív megítélését, másrészt az általános közérzet és az egészségi állapot olyan mutatóit használtuk, mint a krónikus betegségek, a szubjektív testi tünetek, a depresszió és a szorongás. Az életstílus kapcsán a rizikómagatartások (dohányzás, alkohol) előfordulását, valamint a testtömegindexet és a fizikai aktivitás, sportolás gyakoriságát elemeztük. Eredmények: A vezető pozícióban lévő nők és férfiak munkával kapcsolatos stresszterhei a mutatók alapján nem különböztek. Ugyanakkor a szoros kapcsolatokból, valamint a munka és a család összeegyeztetéséből származó stressz-szint a vezető nők körében jelentősen magasabb volt, mint a férfiaknál. Az egészségi állapot önértékelése hasonlóan alakult, de emellett a nők az elmúlt 3 év vonatkozásában több orvosi kezelésről számoltak be, mint a férfiak, és lényegesen több szubjektív testi tünetet jeleztek, ami jelentősebb szomatizációra utal. A vezetők általános jóllét szintje nemenként nem különbözik, de emellett a nők nagyobb arányban szoronganak, és elégedetlenebbek a szexuális életükkel, míg a férfiakra jellemzőbb az ellenséges beállítódás. A vezető férfiak gyakrabban fogyasztanak alkoholt és elhízottabbak, mint a női kollégáik. Következtetések: A vizsgálat eredményei alapján nem állítható, hogy a női vezetők sérülékenyebbek, mint a férfiak. | Background: Our study describes the quality of life of people in leading positions in a workplace and focuses also on gender differences. According to the literature, expectations toward women in such positions represent a greater challenge and a larger burden of stress than toward men; the effects of this burden manifest in the indicators of health related quality of life. Methods: A sub-sample was constructed based on the database of the national representative survey Hungarostudy 2006. The sub-sample contained the data of economically active persons in leading positions aged 18 years and over (N = 344). The burden of stress was measured by indicators representing job stress, relationship stress, and the stress caused by efforts to reconcile one’s occupational and private roles. The quality of life was measured by indicators of specific and general satisfaction and the subjective evaluation of happiness, and also by indicators of general health status such as occurrences of chronic diseases, subjective bodily symptoms, depression, and anxiety. Life style was examined through risk behaviors (smoking, alcohol consumption), body mass index, and physical activity (sport). Results: The job stress indicators do not show differences between men and women. However, the stress level resulted by close personal relationships and work-family conflicts was much higher among women than among men. Self-rated health did not differ by gender, but women reported more medical treatments in the past three years and more subjective bodily symptoms than men which indicate a greater tendency of somatization. People in leading positions experience a similar level of general well-being but anxiety and dissatisfaction with sexual life is more prevalent among women while hostility is more common among men. Men also drink more and are more overweight than women leaders. Conclusions: The results do not suggest that women leaders are more vulnerable than men in the same positions

The Correlation Between Body Mass Index and Gender Role Stress Among Young Hungarian Males

According to literature references, Body Mass Index (BMI), the quality of sexual life, sexual activity, and satisfaction with sexual life are closely associated. However, we found no research dealing with the relation of gender role stress to the above-mentioned factors in our review of the literature. That is why we chose to focus our research on the association of BMI and gender role stress of young Hungarian adult men. Our data is from the ‘Hungarostudy 2013’ (SUSÁNSZKY & SZÉKELY 2013) national representative survey (N = 2000) of which 298 18–35-year-old men belonged to the subsample researched. Besides socio-demographic data, we used data on height, weight, selfrated health status, the WHO (World Health Organization) Well-Being Index, the Illness Intrusiveness Rating Scale and the short form of Beck Depression Inventory. The Male Gender Role Stress Scale (MGRS) was used to measure gender role stress. Our results demonstrate that overweight and obesity play a significant role in the development of gender role stress. Young overweight and obese men in our sample were much more likely to report high gender role stress (OR = 1.67) and within this, sexual performance related stress (OR = 1.76) and sexual arousal related stress (OR = 3.15) than men with normal BMI. As our research was aimed at investigating social expectations measurable in terms of gender role stress and not with real sexual dysfunctions per se, our results indicate that even male gender role expectations, more precisely, sexual performance related expectations, may cause considerable stress for overweight/obese men

Ethical Implications of Obstetric Care in Hungary: Results from the Mother-Centred Pregnancy Care Survey

Background: Informed consent plays an important role in clinical decision making. It is a basis of self determination in health care. In ideal situations health care professionals inform their patients about all relevant aspects of care and alternative care options, map the value system of the patients, and adjust the information process accordingly. Objectives: Our objective was to see the frequency of selected interventions (birth induction, caesarean section, episiotomy, forced supinal position during birth, and the consent process associated to these interventions. Methods: 1,257 women (with childbearing capacity) between the age of 18 and 45 with children under the age of 5 were surveyed online. Results: Caesarian section was done without permission in 10.2% of women. Labour was inducted in 22.2% of all deliveries and it was done without permission in 25.4% . Episiotomy was done in 39.9% of women having vaginal delivery in the Sample 2 group and in 72.2% of women having vaginal delivery in the Sample 1 (representative) group. Women undergoing episiotomy were not asked for consent in 62.0% in the Sample 1 group and in 57.1% in the Sample 2 group. Freedom to choose labour position for women having vaginal birth was restricted in 65.7% in the Sample 1 group and in 46% in the Sample 2 group. Discussion and Conclusions:We have found that the right of women to informed consent and best available treatment is frequently and seriously violated in obstetric practice in Hungary in the given period. These findings should serve as an important basis for improving the quality of maternity care

Az orvosi antropológia oktatásának kihívása

Pikó Bettina1, Csathó Árpád2, Bánfalvi Attila3, Lázár Imre4, Susánszky Ann

Magas vérnyomás vagy depresszió? Rossz házasságban másképp betegek a férfiak és másképp a nők = Hypertension or depression? In bad marriages, men may react differently than women

E tanulmány célja a házastársi stressz kapcsolatának vizsgálata a magasvérnyomás-betegséggel és a depresszióval – 65 évnél fiatalabb, házasságban/élettársi kapcsolatban élő, gazdaságilag aktív személyek körében; országos reprezentatív mintán (Hungarostudy 2002). A házastársi stresszt a Rövidített Stockholmi Házastársi Stressz Skálával, a depressziós tüneteket a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel mértük. Azok a férfiak és nők alkották a „magasvérnyomás-beteg”, illetve „depressziós” csoportokat, akiket az elmúlt évben kezeltek is betegségük miatt. Hierarchikus logisztikus regresszió-elemzéssel vizsgáltuk a házastársi stressz hatását a magasvérnyomás-beteg, illetve a depressziós páciensek körében, valamint egészséges férfiak és nők körében. Adatainkat kontrolláltuk életkorra, iskolai végzettségre, szocioökonómiai státuszra, testtömeg-indexre, valamint az életmódra (dohányzás, alkoholfogyasztás és fizikai aktivitás). Míg a férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség hagyományos rizikótényezőktől független kockázati tényezőjének bizonyult, addig a nőkre ez nem állt fenn. Egy rossz házasságban élő férfinak majdnem kétszer nagyobb az esélye arra, hogy magasvérnyomás-betegség miatt kezeljék, mint a jó házasságban élő férfitársának. Ugyanakkor nőknél a házastársi stressz a depresszió miatti kezelés valószínűségét növelte szignifikáns mértékben, ez pedig a férfiakra nem volt jellemző. Egy rossz házasságban élő nőnek több mint kétszer nagyobb az esélye arra, hogy depresszió miatt kezelésben részesüljön, mint a jó házasságban élő nőtársának. Elemezéseink tehát azt mutatták, hogy férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség független kockázati tényezője, viszont nőknél a házastársi stressz a klinikai depresszió kockázati tényezője. | The aim of this study was to clarify the association of marital distress with hypertension and depression, based on a representative health survey, the Hungarostudy 2002. We analyzed data on all men and women younger than age 65, who were married or cohabitating and economically active at the time of examination. Marital distress (shortened Stockholm Marital Stress Scale) and depressive symptoms (shortened Beck Depression Inventory) were included in the survey. All subjects who during the past year had been diagnosed by a physician as suffering from hypertension or depression, and had been treated accordingly (self-report), were classified as “hypertensive” or ”depressed”. Hierarchical logistic regression analyses evaluated the effects of marital distress on hypertensive or depressed subjects, compared to controls who did not report health complaints. Analyses were adjusted for age, education, SES, BMI, and lifestyle (smoking, alcohol use and physical activity). Odds ratios (OR) with 95% confidence intervals were calculated. In men, but not in women, marital distress was independently associated with current treatment for hypertension. A man having a bad marriage runs a double risk of being treated for hypertension, compared to having a good marriage. In women, but not in men, marital distress was associated with elevated risk of treatment for depression. A woman having a bad marriage runs more than a double risk of being treated for depression, compared to living a good marriage. Based on these data, in men, marital distress was independently associated with elevated risk for hypertension treatment, whereas in women, marital distress was independently associated with risk for depression treatment

Az életminőség demográfiai, társadalmi és regionális egyenlőtlenségeinek pszicho-szociális meghatározói a magyar népesség körében és a beavatkozás lehetőségei. Életminőség és esélyerősítés = Psycho-social and demographic determinants of social and regional disparities in quality of life of the Hungarian population and the possibilities for interventions. Quality of life and empowerment

Vizsgálataink célja az volt, hogy magatartástudományi alapú esélyerősítési modellt dolgozzunk ki. Ok-okozati összefüggések bemutatására nyílt lehetőségünk a 2002-es 12.600 főre kiterjedő országos reprezentatív felmérés, valamint a 2006-os 4849 főt magába foglaló követéses vizsgálat adatai alapján. A kutatási témában elért eredményeinkről "Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban" címmel monográfia készült. A pályázat keretében a tudományos iskola munkatársaitól 156 publikáció készült. Vizsgáltuk az esélyteremtés egyéni, közösségi és populációs szintjeinek jellemzőit, valamint az esélyteremtés színtereit: az egyes életszakaszokkal, a társas kapcsolatok minőségével, a közösségi viszonyokkal, a munkával, a kultúrával, vallással, a televiziónézéssel, internet használattal, valamint a negatív életeseményekkel való megbirkózással kapcsolatos esélyteremtési lehetőségeket, a cigány/roma népesség esélyerősítésének kérdéseit. Vizsgálataink kiemelt területe volt az önkárosító és egészségvédő magatartásformák, attitűdök, valamint a krónikus betegek, fogyatékkal élők esélyerősítésének elemzése. Elemeztük az idő előtti halálozás pszichoszociális prediktív tényezőit, ennek nemi különbségeit. Számos esélyerősítést javító intervenciós programot vezettünk be. Pszichofiziológiai vizsgálataink során olyan eljárásokat fejlesztettünk ki, amelyek lehetővé teszik az alváslaboratóriumi felvételek primer prevencióban is kamatoztatható aspektusainak feltárását. | The main aim of our studies was to elaborate a behavioural sciences based model of empowerment. On the basis of our national representative study in 2002 including 12.600 persons and the 2006 follow-up study including 4849 persons we could analyse cause-effect relationships. We have completed a monograph entitled "Empowerment and Quality of Life in the Hungarian population". Furthermore, altogether 156 scientific publications were published within the frame of the grant. We analysed the individual, community and population based levels of empowerment. The arenas of empowerment covered in these studies: life course perspectives, the quality of social relationships, community affiliations, work related protective and risk factors, culture, religion, information and communication technology (internet and television), and possibilities of coping with negative life events. We analysed the possibilities of empowering the gipsy population. Recommendations were made to decrease self-destructive behaviours and to thel realisation of empowering the chronically ill and the disabled. We examined the psychosocial predictive factors of premature mortality as well as the gender differences in this respect. In our psychophysiological studies we developed specific methods which could be important in primary prevention by extracting adequate information from sleep laboratory recordings