Radon kutatás az Alföldön

Hazánkban a természetes eredetű sugárforrások országos felmérése során egyelőre csekély hangsúlyt fektetnek a 238U bomlássorába tartozó, szintén radioaktív 222Rn mérésére. Ez különösen igaz az építőanyagok vizsgálatára. Az Európai Unió számos országában (Nagy Britannia, Svédország, Finnország) és a világ egyéb fejlett országaiban (Egyesült Államok, Svájc, Japán) már megjelentek a jogalkotásban a beltéri radon koncentrációkat érintő EU által ajánlott határértékek (újonnan épülő házakra 200 Bq/m3, a már megépült házakra 400 Bq/m3). Az építőanyagokra határértékeket még nem határoztak meg, de mint a radon egyik, esetenként jelentős forrása, az építőanyagok részletes vizsgálata indokolt. A radont érintő rendeletek várható megjelenése tovább fogja fokozni az igényeket mind a lakossági, mind az építőanyagipari oldalról. Munkánk a építőanyagokból azon belül is a vályogból származó beltéri radonterhelés vizsgálatával foglalkozik. Magyarországon a vályogvetés nagy múltra tekint vissza, és egyes alföldi térségekben az önkormányzatok igyekeznek felújítani a mára méltánytalanul háttérbe szorult tradícionális foglalkozást. A vályogtéglákat talajból/agyagból készítik víz és pelyve- és szalmaszármazékok hozzáadásával, majd a napon szárítják készre. A vályogházak pozitív tulajdonságai közé tartozik, hogy nem okoz allergiát, sem használata, sem előállítása során, mivel megköti a porszemcséket, az illatanyagokat, dohányfüstöt. Az építéséhez felhasznált energia töredéke a többi falazó anyagéhoz képest (1m3 beton 5-8000kWh, 1m3 téglafal 500- 1000 kWh, 1m3 vályogfal 5-8 kWh energiafelhasználást igényel). A vályogházak jó hőtároló és szorpciós képességgel rendelkeznek, és körülbelül 30-szor annyi páranedvességet képesek magukba szívni, mint az égetett agyagtéglák (a páratelített állapot sem vezet állékonysági állagromláshoz), de a levegő páratartalma a helyiségben gyakorlatilag állandó marad (MARKETING KIADVÁNY, 2007)