Régészeti talajtani megfigyelések „Kakucs–Turján mögött” bronzkori lelőhelyen I

A Kárpát-medence központi területén a középső bronzkorban (ca. 2000/1900–1500/1450 cal BC) virágzó nagy kulturális egységet — az azonos kerámiastílus alapján — Vatya-kultúrának nevezzük. A kultúra ún. erődített, több rétegű tell-településekből, változó méretű és jellegű nyíltszíni telepekből álló településhálózatot hozott létre, mely talajtani és földtani képződmények egyaránt értékes elemei kulturális és természeti örökségünknek. Az összefoglaló néven „földvárnak” is nevezett lelőhelyek talajtani és környezettörténeti jelentősége abban áll, hogy eltemetett talajokat, illetve az emberi megtelepedés eredményeképpen létrejött és módosult antropogén üledékrétegeket rejtenek. Ezek vizsgálatával olyan talaj- és üledéktani adatokhoz juthatunk, amelyek környezettörténeti, illetve az emberi környezetalakítással kapcsolatos következtetéseknek nyitnak teret. A Kiskunsági homokhát, a Pesti hordalékkúp-síkság, illetve a Pilis–Alpári homokhát találkozásánál az ócsai Turjánvidék szomszédságában elterülő „Kakucs–Turján mögött” lelőhely — a korábban végzett geofizikai felmérés és régészeti terepbejárás alapján — a Vatya-kultúra egyik jellegzetes települése. A területen a sekélyföldtani fúrások eszközének segítségével alkalom nyílt arra, hogy feltérképezzük a bronzkori település talajtani, illetve sekélyföldtani viszonyait. Ennek érdekében egy olyan nagyfelbontású és célzott fúrási tervet hoztunk létre, amely amellett, hogy alkalmas a terület részletes és pontos talajtani, üledéktani és rétegtani viszonyainak feltérképezésére, segíti a régészeti lelőhely fejlődéstörténetének, illetve tafonómiájának megértését is. A nagyfelbontású térképező fúrással, helyszíni és laboratóriumi talajvizsgálatot követően meghatároztuk és leírtuk a lelőhely recens talajtakaróját, amely egy homokon fejlődött csernozjom talaj tulajdonságait mutatta. A lelőhely megközelítőleg 100 méteres átmérőjét az északidéli és a keletnyugati irányokban kialakított, egyenként 10–10 darab felvételi ponttal jellemzett fúrássorozat írja le. Ez alapján világossá vált, hogy a lelőhely egy egykori vízjárta, fluvioeolikus és alluviális üledékek mozaikjából kiemelkedő homokos löszháton helyezkedik el. Ezen túlmenően, a fedő talajképződmény alatt meghatároztuk az antropogén hatásra fejlődött és módosult talajok, valamint üledékek vertikális és horizontális kiterjedését. Ennek keretében vizsgáltuk a hármas tagolású lelőhely kerítőárkainak betöltését, illetve az épületobjektumok által megjelenített megtelepedési és pusztulási rétegeket. Az épületobjektumokat átvágó fúrássorozatok során meghatározott antropogén üledékrétegek (kultúrrétegek) az egykori megtelepedés, a helyben lakásból származó antropogén anyagfelhalmozódás, valamint a későbbi, a lelőhelyet lezáró pusztulási rétegek egymáshoz viszonyított helyzetére utal. A pusztulási rétegként megha-tározott K1 réteg magas patics- és faszéntartalmával ellentétben az alatt elhelyezkedő — mindenvalószínűség szerint az eredeti megtelepedési szintet megjelenítő — K2 réteg kevesebb antropogén szemcsét tartalmazott. A nagyfelbontású térképező fúrással végzett felmérés alapján sikerült megraj-zolni egy homok textúrájú talajtani környezetben elhelyezkedő és ebben fejlődő, majd pusztuló lelőhely rétegtani viszonyait, illetve lehetséges fejlődéstörténetét

Halmok, körárkok, és ami mögöttük van. Római kori halomsíros temetők komplex roncsolásmentes régészeti kutatása az Alföldön

A tanulmány célja a „Római kori szarmata halomsírok roncsolásmentes régészeti kutatása az Alföldön” című pályázat célkitűzéseinek és eredményeinek rövid bemutatása.1 A kutatások alapvető célja volt, hogy a földfelszín felett és alatt roncsolásmentes módszerekkel dokumentálható jelenségeket egyaránt feltérképezzük. A pályázat keretei között négy szarmata kori halomsíros temetőt kutattunk meg az Alföldön. Az eredmények nagyban hozzájárulnak a szarmata kori temetkezési helyszínek szerkezetének megismeréséhez

Régészeti talajtani megfigyelések „Kakucs–Turján mögött” bronzkori lelőhelyen II.: Az árokrendszer

A középső bronzkori (ca. 2000/1900—1500/1450 cal BC) Vatya-kultúra erődített, több rétegű tell-településekből, változó méretű és jellegű nyíltszíni telepekből álló településhálózatainak talajtani és földtani képződményei egyaránt értékes elemei kulturális és természeti örökségünknek. Az ún. „földvár“ talajtani és környezettörténeti jelentősége abban áll, hogy eltemetett talajokat, illetve az emberi megtelepedés eredményeképpen létrejött és módosult antropogén üledékrétegeket rejtenek. Ezek vizsgálata környezettörténeti, illetve az emberi környezetalakítással kapcsolatos következtetéseknek nyitnak teret. „Kakucs—Turján mögött“ lelőhely a Kiskunsági-homokhát, a Pesti hordalékkúp-síkság, illetve a Pilis—Alpári-homokhát találkozásánál fekszik, közvetlenül az ócsai Turjánvidék szomszédságában. A térképező talajtani fúrás eszközének alkalmazásával lehetőségünk nyílt arra, hogy feltérképezzük a bronzkori település talajtani, illetve sekélyföldtani viszonyait. Ennek érdekében egy olyan nagyfelbontású és célzott fúrási tervet dolgoztunk ki, amely amellett, hogy alkalmas a terület részletes és pontos talajtani, üledéktani és rétegtani viszonyainak feltérképezésére, segíti a régészeti lelőhely fejlődéstörténetének, illetve tafonómiájának megértését is. A nagyfelbontású térképező fúrással, helyszíni talajvizsgálati módszerekkel, valamint alapvető laboratóriumi mérések elvégzésével meghatároztuk és leírtuk a lelőhelynek a fedő talajképződmény alatti antropogén hatásra kifejlődött és módosult talajainak, valamint üledékeinek vertikális és horizontális kiterjedését. Ennek keretében vizsgáltuk a hármas tagolású lelőhely kerítőárkainak betöltését. Eredményeink arra utalnak, hogy a közel 4–4,5 méteres mélységű egykori árkok a korabeli felszíni talajtakaróra jellemző nagyobb humusz és szerves anyag tartalmú rétegekkel töltődtek fel. Emellett, olyan — a fokozatos betöltődés morfológiai jegyeiként meghatározott — (mikro)rétegeket is sikerült felismerni a bolygatatlan fúrómagokban, amelyek a vízzel időszakosan feltöltődött árkokban rakódhattak le. A nagyfelbontású térképező fúrással végzett felmérés alapján sikerült megrajzolni egy homok textúrájú talajtani környezetben elhelyezkedő és ebben fejlődő, majd pusztuló lelőhely rétegtani viszonyait, illetve lehetséges fejlődéstörténetét. | Based on the similar ceramic style and typography, the homogenous cultural identity that emerged during the Middle Bronze Age (app. 2000/1900–1500/1450 cal BC) in the central territory of the Carpathian Basin is called Vatya culture. The settlement network of the Vatya culture implies fortified, multi-layered tells and open air horizontal settlements in various size and inner structure. These archaeological sites are not only important parts of the cultural heritage of the Carpathian Basin, but are significant elements of the natural heritage. The importance of these structures lies within the potential of studying their buried soils and anthropogenic sediments. Data gained by the means of soil scientific methods not only form the basis of environmental historical conclusions, but reveals mosaics of the interaction between ancient human populations and their environment. The geophysical prospection and the field walking of the locality helped to locate and identify the tripartite settlement of Kakucs—Turján mögött archaeological site. The site, which lies on the border of different geographical micro-regions and at the conjunction of dissimilar natural environments, was identified as belonging to the Vatya culture. By means of shallow geological/geoarchaeological corings the stratigraphy of Kakucs—Turján mögött was described. To accomplish this, high resolution and focused coring series were planned based upon the geophysical prospection map of the site. The coring series aimed at precisely identifying the soil properties, the stratigraphy of the anthropogenic and natural sediments of the settlement and its surroundings, and also to facilitate our understanding of the site formation processes. In this paper — as a follow up of the previous one, which focused on the general stratigraphy and taphonomy of the site — we introduce the result of the ditches and the cistern-like feature, which were probably related to the hydrological system of the circular ditches surrounding the site. Both the inner and the outer ditch were found to be 4–4.5 meters deep at their original state. The morphological characteristics of the infill layer of the ditches underlined that these features were filled up gradually. Moreover the organic matter input of the ditch infill layers suggests contemporary erosion process in the filling up the features. By implementing high-resolution coring series, we were able to precisely identify the stratigraphy of Kakucs—Turján mögött archaeological site, and based on the preliminary results the possible processes of site formation of this Bronze Age settlement was also specified

„Kakucs—Turján mögött” bronzkori lelőhelyen végzett régészeti talaj-mikromorfológiai és talajtani vizsgálatok eredményei

A Kiskunsági homokhát, a Pesti hordalékkúp-síkság, illetve a Pilis—Alpári homokhát találkozásánál az ócsai Turjánvidék szomszédságában található Kakucs—Turján mögött lelőhely a Kárpát-medence középső bronzkorában (ca. 2000/1900–1500/1450 cal BC) a Vatya-kultúra népességének egyik jellegzetes települése volt. A területen több talajtani módszer együttes alkalmazásával lehetőség nyílt arra, hogy feltérképezzük a bronzkori település talajtani, sekélyföldtani viszonyait, illetve a régészeti lelőhely fejlődéstörténetének, tafonómiájának egyes részleteit rekonstruáljuk. A talajtani térképező fúrások eszközének segítségével a fedő talajképződmény alatt meghatároztuk az antropogén hatásra fejlődött és módosult talajok, valamint üledékek vertikális és horizontális kiterjedését. Ennek keretében nem csak a hármas tagolású lelőhely kerítőárkainak betöltését, hanem az épületobjektumok által megjelenített megtelepedési és pusztulási rétegeket is vizsgáltuk. A pusztulási rétegként meghatározott K1 réteg magas patics- és faszéntartalmával ellentétben az alatt elhelyezkedő — minden valószínűség szerint az eredeti megtelepedési szintet megjelenítő — K2 réteg kevesebb antropogén szemcsét tartalmazott. Kakucs—Turján mögött bronzkori lelőhelyen végzett régészeti talaj mikromorfológiai megfigyelések arra utalnak, hogy a K1 rétegben régészeti módszerekkel meghatározott két feltételezett padló szint közül egyik sem in situ helyzetű. Bár mindkét esetben megfigyelhetők padlótöredék-darabok, ezek nagy valószínűséggel áthalmozott formában vannak jelen. Ezt támasztja alá a T4-es vékonycsiszolati mintában az égetetlen padló töredékek jelenléte, amelyek tetején égetetlen talajos jellegű betöltés és égett patics található (T3). A patics körül nincs nyoma égésnek, így az is áthalmozott anyag. A korábban padlóként meghatározott rétegtani egységek (T6 ‘c’ és T7 ‘a’) ugyancsak nem in situ, hanem áthalmozott anyagként definiálhatóak. A megfigyelések arra utalnak, hogy legalább kétféle padló típussal számolhatunk a lelőhelyen. Az egyik egy igen finom szerkezetű, kifejezetten meszes, a másik pedig homokos vályog alapanyagú. Ebből az anyaghasználat, építéstechnika, ezzel együtt pedig esetlegesen a helyhasználat különbözőségére következtethetünk. Az antropogén eredetű összetevők aránya alacsony. Talán ez is annak a jele, hogy nem egy in situ házzal/épülettel, hanem annak áthalmozott maradványaival van dolgunk. Az antropogén eredetű mikro-maradványok a mindennapi élethez kapcsolhatók (pl. hamu, faszén — égetés; csont — élelem, ételkészítés; kerámia — tárolás, fazekasság). Az elemzett vékonycsiszolatok az anyagok folyamatos áthalmozását mutatják, ami intenzív emberi jelenlétre utal. A vékonycsiszolatokban megfigyelt, a telepen zajló anyagmozgatás, áthalmozás mértékével kapcsolatban általánosítani nem lehet. A mintázott profil azonban jól mutatja a szándékos anyagmozgatást, áthalmozást, mely a mintázás helyén sem egyszeri esemény. A padlók esetében régészetileg is bizonytalan interpretációt („feltételezett padló”) szándékoztunk megerősíteni vagy elvetni. A terepi megfigyelések szerint valószínűsíthető volt a mintázott helyen padlók megléte, melyek nem őrződtek meg minden kétséget kizáróan. A vékonycsiszolatok megfigyelései igazolták a padlók (pontosabban padló alapanyagok) meglétét, hisz valóban padló anyag került lerakásra, de ezek vélhetően nem elsődleges, azaz kialakításuk pozíciójában voltak jelen. „Bolygatatlan” padló töredéket csupán a T2-es mintában találtunk. Bár mintázáskor itt nem rögzítettük padló jelenlétét, mind az ásatási dokumentáció mind pedig a mikroszkópos megfigyelés azt mutatja, hogy in situ padlót találtunk. A homokos/homokos vályog szerkezetnek köszönhetően a szerves (növényi) anyagok megőrződése igen rossz. Gyakorlatilag nincsenek jelen a mintákban, így ezekkel kapcsoltban nem állt módunkban megfigyeléseket tenni. Az intenzív emberi jelenlét az egész lelőhelyen megfigyelhető, melyet a fúrások során tapasztalt változó vastagságú kultúrréteg is mutat. A telep egyes részein anyagok halmozódtak fel, kerültek lerakásra, míg máshol ilyen jellegű tevékenység nem figyelhető meg, sekélyebb üledékréteget hátrahagyva. Mind a talajfúrások, mind pedig a vékonycsiszolatok elemzése alapján a lelőhelyképződés a következőképen vázolható: Eredeti természeti környezet Emberi megtelepedés Az eredeti/eltemetett talaj felszínének modifikációja, mely nem drasztikus, hanem folyamatos. Folyamatos emberi behatás (házak építése, mindennapi tevékenység következtében kialakuló anyagok felhalmozódása (kerámia, patics, csont, hamu stb.), anyagok áthalmozása). Telep el/felhagyása, a telep pusztulása, eltemetődése Recens talajfejlődés | The ‘behind Kakucs—Turján’ site is located at the junction of the Kiskunsági sand, the Pest alluvial plain and the Pilis—Alpári sand, in the neighbourhood of Turjánvidék in Ócsa. The site is one of the typical settlements of the Vatya Culture found in the Carpathian Basin during the Middle Bronze Age (approx. 2000 / 1900-1500 / 1450 cal BC). A survey of the soil and of the shallow geology of the Bronze Age settlement became possible using a combination of various soil science methods. A partial reconstruction of the site formation processes and the specification of certain taphonomical details were also achieved. The vertical and horizontal expansion of the buried anthropogenic sediment and the prehistoric anthrosol could be determined by shallow geological drilling. With the aid of the soil corings not only the infill of the surrounding ditches of the tripartite site, but also the phases of the settling process and the decay of the latter could be investigated. Layer K1 (identified as the layer of decay) contained large amounts of daub and charcoal, in contrast to layer K2, which is considered to be the layer where settling commenced and which contained lower amounts of anthropogenic components. The thin-section soil micro-morphological observations at the ‘behind Kakucs—Turján’ Bronze Age settlement suggest that neither of the two floors previously assumed to belong to layer K1 are in situ. Although fragments of flooring could be identified in both cases, they are now considered to be the results of secondary deposition. This hypothesis is supported by the presence of unburnt floor fragments in sample T4, which were covered by soil-like infill with burnt daub (T3) on top. Since no sign of in situ burning can be detected around the burnt daub, it can only be the result of secondary deposition. The younger of the previously assumed floors (T6 ‘c’ and T7 ‘a’) is not in situ either. This layer also seems to be the result of secondary deposition. Although no in situ floor could be identified, the results show that different types of materials were used during the preparation of the floors. One of them is very fine and highly calcareous, while the other one is a sandy loam type. This could indicate the deliberate choice of a specific building material or might be related to differences in building techniques. Furthermore, it might reflect differences in the use of space. There are very few anthropogenic components in the samples, also suggesting the presence of secondarily deposited building materials rather than in situ floors/remnants of buildings. The anthropogenic micro-fragments found are all related to everyday life (i.e. ash and charcoal — fires; bone — food, food preparation; ceramics — storage, pottery). The analysed samples show the continuous reworking of the various materials, suggesting intensive human activity. Due to the sandy/sandy loam type soil of the area, very little organic (plant) matter has been preserved, and is virtually absent from the thin sections investigated. Intensive human effect can be traced throughout the settlement, which is also proved by the results of the soil coring (varied thickness and composition of the cultural layer). Some parts of the site show sediment accumulation and intentional deposition, while other areas show no sign of such action leaving a shallow sediment layer behind. Based on the analysis of soil drillings and thin sections, the site formation can be outlined as follows: Original natural environment Human settling Surface modification of the original/buried soil, which is not drastic but continuous. Continuous human impact (construction of houses, accumulation of materials arising from everyday activities (ceramics, daub, bone, ash, etc.), re-deposition of materials). Abandonment, destruction, burial of the settlement Recent soil developmen

Transforming Traditions of Material Culture : Spatial and temporal patterns in pottery style, production and use during the second half of the 6th millennium cal BC in south-eastern Transdanubia and beyond

International audienceOne of the most salient traits of a major milestone in European history, the shift to a Neolithic life-style in Central Europe and the associated social changes, was the emergence of pottery production. The main goal of the research project described here is the study of Neolithic pottery production from a complex perspec- tive and the addressing of the associated distinctive social activity types and potential range of meanings during the period from the late Starčevo to the appearance of the Lengyel culture (5500–4900 cal BC). The springboard for our project was the series of intensely investigated sites in southern Transdanubia, a region that acted as a contact zone between the Neolithic communities of Central Europe and the northern Balkans, and thus played a key role in the neolithisation of Central Europe. The research findings from this region are complemented and compared with the data from various sites along the Danube. Aside from our academic colleagues, our research results can be of interest to the broader public too, and our reconstruc- tions of various artefacts and the documentation of our archaeological experiments can be later used as illustrations to museum exhibits. The expected results can be fitted into the broad picture outlined by other research conducted on these sites and offer an exceptionally detailed picture of how the region’s settlements developed during the second half of the 6th millennium BC