Benkő Melinda „Külső és belső tér közti átmenetek - kontrasztok és áttűnések” című PhD-értekezésének nyilvános vitája

[A PhD-védés 2006. január 19-én zajlott le a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Oktatói Klubjában. Részletek Benkő Melinda tézisfüzetéből és dolgozatából, valamint Vámossy Ferenc opponensi véleményéből. Schneller István opponensi véleménye és Benkő Melinda válasza.

A gyermek 20 (1927) 01-03

A gyermek 20. évfolyam , 1-3. szám Budapest, 1927. A folyóirat 1908-ig a Gyermekvédelmi lap mellékleteként, 1909-től mint önálló lap jelent meg

Kunszt György építészetelméleti munkáinak fő problémakörei

Kunszt építészeti, építészetelméleti munkássága igen tág témakört fog át, mégis világosan kirajzolódnak azok a fő vonulatok, melyek a szerzőt leginkább foglalkoztatják. Ezek pedig a következők: a modernizmus építészetének azon esztétikai sajátosságai, amelyek megkülönböztetik a világ építészettörtének többi korszakától; a modern „szakralitás” problémái az építészetben és a városépítészetben; „a modernség: mint befejezetlen projektum” (Habermas) voltának következményei egy posztmodern korszakban; fentiek együttesen de külön-külön is, a dekonstruktivista építészet vonatkozásában. Kunszt korai korszakában a modernizmus esztétikai problémáit vizsgálta egy mérnöktovábbképző tanfolyam fórumán elhangzó előadásaiban. Építészetelméleti munkásságának másik nagy korszaka szinte 20 évvel az első értékelő tanulmányok után születik meg. Egyetlen késői tanulmányától eltekintve a posztmodern építészetről a meglehetős leértékelés hangján és szűkszavúan beszél. Mindenképpen legnagyobb teljesítménye a dekonstruktivizmus építészetének, de különösen annak emblematikus alakja, Peter Eisenman munkásságának értékelése.  Kunszt építészetelméleti munkásságának legnagyobb erénye a széles áttekintésre való törekvés, a világhelyzet átfogó értékelése, amely nemcsak horizontális széttekintést jelent, hanem mélyfúrást s egyúttal magasba tekintést is. Az építészeti alkotásokat, irányzatokat és alkotó egyéniségeket egy átfogó szellemi horizontból értékeli, és ezzel mércét állít mindazok elé, akik magyar nyelvterületen ma építészetelmélettel és/vagy kritikával akarnak foglalkozni, arra, hogy ezt csak ilyen igényességgel érdemes tenni