Daganatos betegek fizioterápiája | Physiotherapy of cancer patients

Absztrakt A daganatos betegek fizioterápiája az egyik legvitatottabb kérdés hazánkban. A szakkönyvek többsége a kontraindikációk felsorolásakor elsőként említette a daganatos megbetegedéseket. A kezeléseket elrendelő, leginkább mozgásszervi szakterületen dolgozó orvosok ennek megfelelően csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem javasolták a tumoros betegek fizioterápiáját. Ezzel szemben a nemzetközi orvosi gyakorlat szabadabban kezeli ezt a témakört. A képalkotó diagnosztika fejlődése a vitatott kérdést új megvilágításba helyezte. A bizonyítékokon alapuló medicina korában az irodalmi adatok többsége a fizioterápia előnyös hatásáról számol be daganatos anamnézisű betegeknél, nagyon kevés az azt cáfoló eredmény. Természetesen minden beteg egyéni elbírálás alá esik, ha azonban kizárjuk a tumorrecidíva és metasztázis lehetőségét, a legtöbb fizioterápiás eljárás biztonsággal alkalmazható. A dolgozat a daganatos betegek, illetve a daganatos betegséget túlélők fizioterápiájával foglalkozik, először, részletesen áttekintve a bizonyítékokat a hazai irodalomban. Az összefoglalás célja, hogy segítséget nyújtson a kezeléseket elrendelő orvosoknak a döntéshozatalban, azt remélve, hogy ezáltal a jövőben több daganatos beteg részesülhet fizioterápiás ellátásban. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1224–1231. | Abstract Physiotherapy of cancer patients is one of the most controversial issues in our country. Malignant diseases are firstly mentioned as a contraindication of physiotherapy. Until now, physiotherapy was not suggested (or only in limited accessibility) for those patients who had malignant disease in medical history. International medical practice was less restrictive in managing this topic. The development of imaging techniques put this question in a new light. On the basis of evidence, the majority of articles have reported beneficial effects of physiotherapy in cancer patients, and only few articles mentioned it as harmful. Of course, each patient requires an individual assessment, however, if we exclude the possibility of tumor recurrence and metastasis, most of physiotherapy procedures can be used safely. One of the aims of this review is to support the physicians’ decisions when to prescribe treatments, in such a way, that more patients could receive physiotherapy. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1224–1231

Biosimilars: to switch or not to switch - that is the question

L

Pneumococcal vaccination in autoimmune rheumatic diseases

K

Az onkológiában alkalmazott immuncheckpointgátló terápiák autoimmun mellékhatásai: patogenezis, klinikum és terápia = Autoimmune side effects of immune-checkpoint inhibitor therapies in oncology: pathogenesis, clinic and treatment

Absztrakt: A daganatterápiát forradalmasította az immuncheckpointgátlók, elsősorban a CTLA4-, PD1- és PDL1-gátlók bevezetése. Alkalmazásuk igazi nyertesei a malignus daganatos betegek: bizonyos tumorlokalizációk esetén ezek a kezelések a legnehezebben uralható rosszindulatú betegségeket is hosszú remisszióban tudják tartani. A kezelések különböző fajtáinak hatásmechanizmusában megnyilvánuló különbségek eltérő mellékhatásprofilban nyilvánulnak meg. A szervspecifikus mellékhatások mellett manifeszt autoimmun betegségek is jelentkezhetnek. A mellékhatás-management terén szemléletváltás szükséges: a szövődmények elhárítását célzó tevékenységeink során nem szabad megfeledkezni arról, hogy az immuncheckpointgátló kezelések mellékhatásai mennyire eltérnek a klasszikus gyógyszeres onkoterápiáknál megszokottól. Ezen tünetek pontos differenciálása esetleges infekciótól vagy a daganatos betegség progressziójától nélkülözhetetlen, de nem egyszerű differenciáldiagnosztikai feladat. Szerencsére számos ajánlás jelent meg az immuncheckpointgátló kezelés mellékhatásainak elhárításával, kezelésével kapcsolatban. Orv Hetil. 2019; 160(23): 887–895. | Abstract: Oncotherapy has been revolutionised by the introduction of immune-checkpoint inhibitors including CTLA4, PD1 and PDL1 inhibitors. Patients with malignant diseases may largely benefit from these therapies, which may result in long-term remission even in the most therapy-resistant tumour types. Differences in the mode of action of the various agents may result in varying side-effect profiles. In addition to organ-specific side-effects, overt autoimmune syndromes may also develop. Our current view of oncotherapy has changed as these mostly immune-mediated side-effects highly differ from those observed previously during the administration of traditional anti-tumour compounds. These side-effects should be carefully characterized and differentiated from infections or the progression of the underlying malignancy. Fortunately, several recent recommendations have become available on the management of immune-mediated adverse events due to checkpoint-inhibitor therapy. Orv Hetil. 2019; 160(23): 887–895

Arthritis psoriatica

L

Cell-cell interactions in synovitis: Endothelial cells and immune cell migration

Leukocyte ingress into the synovium is a key process in the pathogenesis of rheumatoid arthritis and other inflammatory conditions. In this review, the role of endothelial cells in leukocyte extravasation will be discussed, including the role of the most relevant cellular adhesion molecules. These molecules play an important role in mediating leukocyte-endothelial interactions. It is likely that different adhesive pathways are involved in different steps of leukocyte adhesion to and migration through endothelia. Targeting of pathological endothelial function, including leukocyte-endothelial adhesion, may be useful for the future management of inflammatory arthritis

Vascular involvement in rheumatic diseases: 'vascular rheumatology'

The vasculature plays a crucial role in inflammation, angiogenesis, and atherosclerosis associated with the pathogenesis of inflammatory rheumatic diseases, hence the term 'vascular rheumatology'. The endothelium lining the blood vessels becomes activated during the inflammatory process, resulting in the production of several mediators, the expression of endothelial adhesion molecules, and increased vascular permeability (leakage). All of this enables the extravasation of inflammatory cells into the interstitial matrix. The endothelial adhesion and transendothelial migration of leukocytes is a well-regulated sequence of events that involves many adhesion molecules and chemokines. Primarily selectins, integrins, and members of the immunoglobulin family of adhesion receptors are involved in leukocyte 'tethering', 'rolling', activation, and transmigration. There is a perpetuation of angiogenesis, the formation of new capillaries from pre-existing vessels, as well as that of vasculogenesis, the generation of new blood vessels in arthritis and connective tissue diseases. Several soluble and cell-bound angiogenic mediators produced mainly by monocytes/macrophages and endothelial cells stimulate neovascularization. On the other hand, endogenous angiogenesis inhibitors and exogenously administered angiostatic compounds may downregulate the process of capillary formation. Rheumatoid arthritis as well as systemic lupus erythematosus, scleroderma, the antiphospholipid syndrome, and systemic vasculitides have been associated with accelerated atherosclerosis and high cardiovascular risk leading to increased mortality. Apart from traditional risk factors such as smoking, obesity, hypertension, dyslipidemia, and diabetes, inflammatory risk factors, including C-reactive protein, homocysteine, folate deficiency, lipoprotein (a), anti-phospholipid antibodies, antibodies to oxidized low-density lipoprotein, and heat shock proteins, are all involved in atherosclerosis underlying inflammatory rheumatic diseases. Targeting of adhesion molecules, chemokines, and angiogenesis by administering nonspecific immunosuppressive drugs as well as monoclonal antibodies or small molecular compounds inhibiting the action of a single mediator may control inflammation and prevent tissue destruction. Vasoprotective agents may help to prevent premature atherosclerosis and cardiovascular disease