Suicide Risk in Bipolar Disorder: A Brief Review

Bipolar disorders (BDs) are prevalent mental health illnesses that affect about 1–5% of the total population, have a chronic course and are associated with a markedly elevated premature mortality. One of the contributors for the decreased life expectancy in BD is suicide. Accordingly, the rate of suicide among BD patients is approximately 10–30 times higher than the corresponding rate in the general population. Extant research found that up to 20% of (mostly untreated) BD subjects end their life by suicide, and 20–60% of them attempt suicide at least one in their lifetime. In our paper we briefly recapitulate the current knowledge on the epidemiological aspects of suicide in BD as well as factors associated with suicidal risk in BD. Furthermore, we also discuss concisely the possible means of suicide prevention in BD

Antidepressant-Resistant Depression and Antidepressant-Associated Suicidal Behaviour: The Role of Underlying Bipolarity

The complex relationship between the use of antidepressants and suicidal behaviour is one of the hottest topics of our contemporary psychiatry. Based on the literature, this paper summarizes the author's view on antidepressant-resistant depression and antidepressant-associated suicidal behaviour. Antidepressant-resistance, antidepressant-induced worsening of depression, antidepressant-associated (hypo)manic switches, mixed depressive episode, and antidepressant-associated suicidality among depressed patients are relatively most frequent in bipolar/bipolar spectrum depression and in children and adolescents. As early age at onset of major depressive episode and mixed depression are powerful clinical markers of bipolarity and the manic component of bipolar disorder (and possible its biological background) shows a declining tendency with age antidepressant-resistance/worsening, antidepressant-induced (hypo)manic switches and “suicide-inducing” potential of antidepressants seem to be related to the underlying bipolarity

Hangulat, hangulatingadozások és depresszió: a cirkadián ritmusok szerepe

Egyre több bizonyíték támogatja azt a megállapítást, miszerint a cirkadián ritmicitás a hangulat szabályozásának fontos eleme és a hangulatzavarok kialakulásának mozgatórugója is egyben. A pozitív és a negatív hangulati összetevők, valamint az éberség diurnális ritmusai a cirkadián fázistól és a homeosztatikus alvásszabályozástól, illetve a kettő harmonikus interakciójától függenek. A depresszióban leírt és a hangulatot magyarázó kronopatológiai eltérések egyaránt lehetnek fázis előretolódás és fázis-késés eredői, ugyanakkor egyöntetűen a cirkadián ritmus fázisa és az alvás-ébrenlét ciklus időzítése közötti eltolódással, rendellenes fázisszöggel jellemezhetőek. A rendellenes fázisszög kialakulása kronotipológiai és egyéb alkati tényezők kedvezőtlen környezeti hatásokkal (zeitgeberek inadekvát jellege) való interakciójából eredeztethető, ugyanakkor felborítja a hangulat szabályozásának diurnális komponensei közötti harmóniát, ezáltal szélsőséges hangulati állapotok kialakulását implikálva. A depresszió és más affektív kórképek kronoterápiájának célja a cirkadián reszinkronizáció, vagyis a megbomlott egyensúly helyreállítása, ami gyógyszeres, életmódbeli és sajátos kronoterápiás beavatkozások révén érhető el

Depression in Parkinson's disease

The prevalence of major and minor depression in Parkinson’s disease is around 30–40% but, unfortunately, depression remains frequently underrecognized and often undertreated. However, recognition and appropriate treatment of depression in patients with Parkinson’s disease is essential for improving the cross-sectional picture and longitudinal course. This review focuses on the epidemiology, pathophysiology and different treatment modalities of depression in Parkinson’s disease. | A major és minor depresszió prevalenciája Parkinson-kórban szenvedôk között körülbelül 30-40%, ugyanakkor a depresszió ebben a betegcsoportban aluldiagnosztizált és alulkezelt kórkép. A depresszió diagnózisának és az adekvát kezelésének elmaradása nemcsak a depressziós tünetek perzisztálásához, de csökkent életminôséghez, az alapbetegség súlyosabb tüneti képéhez és kedvezôtlenebb prognózisához is vezetnek. Összefoglaló tanulmányunkban a Parkinson-kórban megjelenô depresszió epidemiológiai, patofiziológiai és terápiás vonatkozásait tárgyaljuk

Microstructural brain abnormalities, affective temperaments, and suicidal behavior in patients with major depression

According to magnetic resonance imaging (MRI) studies, brain white matter (WM) abnormalities have been suggested to play a critical role in the pathogenesis of major depressive disorder (MDD) and related suicidal behavior. However, MRI findings may be limited by low spatial resolution; therefore, an important contribution to the understanding of the role and significance of WM alterations derived by the development of the most recent magnetic resonance techniques, such as diffusion tensor imaging (DTI). Several DTI studies reported an association between altered WM integrity and MDD/suicidal behavior. Microstructural WM abnormalities may be located in neural circuits critically implicated in emotional processes and mood regulation resulting in enhanced vulnerability to psychiatric morbidity. WM abnormalities detected using DTI may contribute to functional deficits and help to clarify the pathophysiological mechanisms underlying MDD as well as suicidal behavior. By a clinical point of view, research also suggested that affective temperaments may play a relevant role in the psychopathological characteristics of mood disorders, clinical trajectory of episodes and polarity, long-term outcome and suicidality. Unfortunately, only few studies investigated the association between affective temperaments and WM abnormalities and discussed their possible implications in patients with MDD and suicidal behavior. Using a comprehensive search of Medline database, the aim of the present study was to critically review the current literature on the association between WM alterations as assessed by MRI and DTI techniques, affective temperaments, MDD and suicidal behavior

Hangulat, hangulatingadozások és depresszió: a cirkadián ritmusok szerepe

Egyre több bizonyíték támogatja azt a megállapítást, miszerint a cirkadián ritmicitás a hangulat szabályozásának fontos eleme és a hangulatzavarok kialakulásának mozgatórugója is egyben. A pozitív és a negatív hangulati összetevők, valamint az éberség diurnális ritmusai a cirkadián fázistól és a homeosztatikus alvásszabályozástól, illetve a kettő harmonikus interakciójától függenek. A depresszióban leírt és a hangulatot magyarázó kronopatológiai eltérések egyaránt lehetnek fázis előretolódás és fázis-késés eredői, ugyanakkor egyöntetűen a cirkadián ritmus fázisa és az alvás-ébrenlét ciklus időzítése közötti eltolódással, rendellenes fázisszöggel jellemezhetőek. A rendellenes fázisszög kialakulása kronotipológiai és egyéb alkati tényezők kedvezőtlen környezeti hatásokkal (zeitgeberek inadekvát jellege) való interakciójából eredeztethető, ugyanakkor felborítja a hangulat szabályozásának diurnális komponensei közötti harmóniát, ezáltal szélsőséges hangulati állapotok kialakulását implikálva. A depresszió és más affektív kórképek kronoterápiájának célja a cirkadián reszinkronizáció, vagyis a megbomlott egyensúly helyreállítása, ami gyógyszeres, életmódbeli és sajátos kronoterápiás beavatkozások révén érhető el